2012. október 15., hétfő

George R. R. Martin: Trónok harca

Hm-hm.
Nézzük a pozitívumokat, abból van több, bár már mindenki elmondta: remekül megírt fantasy, épp elegendő fantasy elemmel, nem viszi túlzásba, kb 1%, ami nem lehetne egy jó történelmi regénybe, de az is a hasznára van. Érdekes fejezetszerkesztés, baromi jó hangulatteremtő.
Az egészt leginkább a Lost sorozathoz hasonlítanám. Van pár rejtélyes felütés, ami engem személy szerint érdekel és kíváncsi vagyok mire fog kilyukadni a történet. Aztán persze valószínűsítem, hogy megfárad, az igaz izgalmaknak nem sikerül majd jó és érdekes magyarázatát adni, de hát ne legyen igazam. Ez egy bevezető rész, gyakorlatilag nem történik benne semmi, amit ne lehetne 200 oldalba is megírni. Szóval bár szerintem kevés a történés, kevés a fordulat, meglepetést sem a sorozat, sem a könyv nem okoz és igazából egyenlőre érthetetlen az, amit sokan mondanak, hogy állandóan meghal valami főszereplő, főleg, akit szeretünk, mert mire meghal, aki meghal, addigra én már rég nem kedveltem, sőt így a végére még a 2-3 szimpatikus szereplőt sem sajnálnám, bár érdekel, hogy mi lesz velük, de sajnálni nem fogom egyiket sem, izgalmat meg egyenlőre csak a sárkányos csaj jelenthet, szóval a tél közeleg és én baromi nagy csatákat és meglepetéseket várnék a második kötetre. Ámen.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel mikor közel két hónapja belekezdtem. Eleinte csak a sorozatra figyeltem fel, de mégsem abba fogtam bele hiszem személy szerint mindig jobban vonzottak az eredeti történetek és nem a megfilmesített változatok. Az elején egy kicsit döcögősen indult be, mivel hirtelen rengeteg szereplővel találkoztam. De volt valahol egy fordulópont ahol annyira megfogott, hogy szerintem az utolsó 300-400 oldalt egy hét alatt olvastam el (iskola mellett). Meg sem álltam azóta a Varjak lakomája című részig. Egyet értek veled abban, hogy jó, hogy így lettek a fejezetek megszerkesztve. Tetszett, hogy a fontosabb szereplők saját szemszögéből ismerhetek meg bizonyos dolgokat és betekintést nyerhettem a saját gondolatukba és mozgató rugóikba. A karakterek fantasztikusan vannak ábrázolva és valóban, ahogy a könyv ajánlója írja itt nincsenek rosszak vagy jók. Akit az elején gyűlöltem mára (Varjak lakomája) szinte ők lettek a kedvenceim ( és itt nyilván nem Cersei-re gondolok). Nem igazán tudnám ezt a könyvet fantasy-nak nevezni, hisz ebbe a kötetbe, ahogy írtad nagyon kevés ilyen elem van, de én személy szerint nem is bánom. Sokkal jobban tetszik ez a középkorhoz hasonló korban megírt történet. Tudnék még róla írni, de nem szeretnénk egy kisebb regény hosszúságnyi hozzászólást. A lényeg nekem nagyon tetszett, elvarázsolt ez az egész világ és már várom a 5. kötet megjelenését.