2020. november 30., hétfő

Trencsényi Zoltán: Mikrofonbálványok

 

Meglepő, de igaz: a Dumaszínház Magyarország leglátogatottabb színháza! Döbbenetes érdeklődés mutatkozik előadásai iránt, melyekre alig lehet jegyet kapni, csak az elmúlt évben közel 400 ezren nézték meg a műsorait! Az országban száz fölött van az előadóhelyek száma, még Budapesten is négy állandó helyszínen lépnek fel a humoristák, könnyedén megtöltenek hatalmas sportcsarnokokat, és láthatjuk őket a televízióban is nap mint nap. De kik ők valójában? Honnan jöttek, miképpen kerültek a mulattatás színpadaira, mit gondolnak a világról, az őket körülvevő rajongásról, szeretetről, és persze arról, hogy valójában mi a humor?


A Mikrofonbálványok című interjúkötetben a 36 legjobb magyar stand-upossal folytatott beszélgetések olvashatók, melyeket Trencsényi Zoltán újságíró készített, aki több évig dolgozott a Dumaszínház kommunikációs csapatában, nem mellékesen ő a Dumaszínház névadója. A pergő és könnyed párbeszédek segítségével alaposabban megismerhetjük a humoristákat; garantáljuk, hogy ennek során az olvasónak számos meglepetésben lesz része. És igen: a könyv végére kiderül az is, hogy mi a humor, de a válasz egyelőre maradjon titok, tőlünk aztán végképp ne várja senki, hogy előre lelőjük a poént...

 

Vélemény:

Teljesen meglepődtem, amikor egy másik kiadó, csak azért mert átlagosnak neveztem a recenziós könyvet, nem is adott többet, hát most eljött az idő, hogy pocséknak nevezzek egy adott könyvet, akkor is ha nem fizettem érte. Sorry, őszinteség.

Időről időre megjelenik a magyar stand uposokról kiadvány én azt se mondom, hogy ennek nincs létjogosultsága, mert amikor megláttam a kirakatba teljesen örültem, hogy a kvázi kedvenceimről olvashatok.

Aztán míg feküdtem otthon a slágervírussal napi pár fejezeten átrágtam magam és hát teljesen kínos sok helyen.

Minden, pár oldalas fejezet így néz ki:
"a humor olyan, mint a vízidisznó" - érdekes idézet, lapozol. XY aki szerint a humor olyan, mint a vízidisznó. Összefoglaló arról, amiről hamarosan olvashatsz még 5 oldalt. Lapozol.
-Szerinted milyen a humor? - Hát a humor olyan, mint a vízidisznó".
Minden háromszor van leírva akár két oldalon belül. Ez mi? Megmondom mi, újságcikk, bár annak is eggyel több ismétlésével. Rettentő idegesítő volt, komolyan, nem hittem el, hogy ezt így komolyan gondolták.

A másik: "A Mikrofonbálványok című interjúkötetben a 36 legjobb magyar stand-upossal folytatott beszélgetések olvashatók" - Nyilván nem. A legjobbak a Dumaszínházból, a rosszabbak a Dumaszínházból, a valamikor arra járt a Dumaszínház környékén előadókkal vagy producerekkel vagy büféssel. Nyilván rengeteg jobb van, mint akik ide bekerültek, csak nem Dumaszínházasak, vagy annyira azok, mint az a hegymászó, de nem akartak beszélni az íróval. Rengeteg hiányosság, olyanokkal is akik fellépnek a Dumaszínházban, mégha nem is a társulat tagjai és néhány teljesen feleslegessel, akik nem is stand uposok, csak kellett az oldalszám.

Maguk az interjúk néhol régiek, néhol újak, néhol többből összeollózottak, sok újdonságot nem tudunk meg a fellépőkről, bár azt igen, hogy mindenki mit gondol, mi a humor.

A kivitelezés ellenére persze ajánlom a fanoknak, mert minden kis morzsa jól jön, de aki csak közepes fan, várjon, míg kijön egy színvonalasabb kiadvány.

2020. november 26., csütörtök

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

 

Jonas Jonasson új regényében egy kreatív svéd reklámszakember cége, az Édes a Bosszú Rt. vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását - a törvényesség határain belül. 
Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem olyan lesz egyszerű. A jonassoni fordulatokban gazdag cselekménynek rajtuk kívül fontos szereplője még egy afrikai javasember, továbbá Irma Stern, a világhírű dél-afrikai festőművésznő és egy nyugdíjazás előtt álló rendőrnyomozó. A szerző humora Kúnos László sziporkázó fordításában ezúttal is ellenállhatatlan, világszemlélete fájdalmasan aktuális és lényeglátó.

Vélemény:

Imádtam!:)Az első könyve óta szinte mindig meg tudja ismételni az első élvezeti értékét, sőt úgy gondolom, hogy a mostani kötet még jobban is sikerült, mint az előző két regénye.
A humor abszurd, a kedvenc karakterem szinte Rejtői (de tényleg, ilyen bennszülött figura ábrázolással ott találkoztam csak ilyen szórakoztatóan). Mindehhez annyi csavar és történés, amihez az írónak komoly jegyzetelést kellett írás előtt művelnie, ami azért nem jellemző a humoros könyvekre.
Igazból minden könyvére ugyanazok a jellemzők, a humor, a furcsa karakterek, az összetett, fordulatos és abszurd történetek, de mégse lehet azt mondani, hogy ugyanazt írná meg már ötödszörre, mert ez egy teljesen új történet, mégha vannak is motívumok, amikkel már találkoztunk korábbi műveiben.
Ha valami negatívot is kellene írnom, akkor talán egy csöppet túlírt, hosszúnak tűnt néhány helyen, de ez minimális pontlevonás, abszolút az év szórakoztató könyve.

2020. október 16., péntek

Nick Hornby: Olyan, mint te

 

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála...
Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia...
Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

 Vélemény: 

Jó néha belemerülni egy teljesen hétköznapi, de jól megírt sztoriba a sok képregény és sci-fi és krimi között.
Hornby-ban pedig nagyot még sose csalódtam. Bár azért vágyunk valami humorra, konkrét humort talán nem találunk. Persze tudjuk, hogy lesz foci és zene, de nem hangsúlyosak. De brit és kortárs, irodalmi és valahogy minket szólít meg, ismerősként fordul a témákhoz.
A műfaj valahol egy romantikus könyv, de a szó teljesen hétköznapi értelmében. Igen, ilyen vagy ilyen is lehet egy kapcsolat, akkor is ha ezek vagy mások az ellentétek. De ez egy jó táptalaj, mert az ellentétekkel lehet haladni a kor és a bőrszín társadalmi megítélésének problémái felé. És mindezt a történetet lerakni a Brexit szavazásra, hogy egy mégnagyobb látszólagos ellentét is legyen, ha az egy fél pillanatig sem kérdéses, hogy melyik oldal a könyv, az író oldala, bár valószínű nem is olvasnánk, ha más lenne. 

A könyv teljesen olvasmányos, nincsenek benne nagy történések, váratlan fordulatok, de mégis kényelmes és nap mint nap vártam, hogy folytathassam, ha nem is kell igazán senkiért izgulni, vagy nem várjuk a nagy megváltást, de mégis értelmes és érdekes. Nem drámai és az ellentétek igazából nem kellene, hogy problémát jelentsenek a mai világba (mindig konkrétan két emberre tartozik), mégis kis reményt csillant meg, ha a fő mondanivaló az is, hogy a reménytelent is éljük meg a mában, a hídon meg akkor kelljünk át, ha odaértünk.

2020. szeptember 8., kedd

Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

 

Ötven év telt el azóta, hogy egy műholdszonda által a Földre hozott titokzatos, földön kívüli anyag néhány óra leforgása alatt kiirtotta egy arizonai városka majdnem teljes lakosságát, és kirobbantotta minden idők legnagyobb tudományos válságát. Az emberiség pusztulását csak egy maroknyi kutató önfeláldozó munkája akadályozta meg. Az azóta elmúlt fél évszázadban az egymással vetélkedő nagyhatalmak mind a Földön, mind a világűrben szigorúan titkos laboratóriumokban dolgoztak az Androméda-törzs megfejtésén és felhasználásán, miközben az Őrszem projekt fáradhatatlanul kutat egy esetleges új kitörés után. Amikor a brazil esőerdő mélyén egy furcsa anomália jelenik meg, hamar egyértelmű lesz: az Androméda-törzs új, minden korábbinál virulensebb mutációja szabadult el. Egy csapat tudósnak kell az idővel versenyezve a karanténzóna mélyére jutni, mielőtt túl késő lesz - mindenkinek. Az Androméda-törzs folytatásában Daniel H. Wilson bebizonyítja, hogy Michael Crichton méltó örököse, és Az Androméda evolúció éppúgy ébren tart minket, mint többek között a Jurassic Parkot és a Westworldot megalkotó Crichton feledhetetlen klasszikusa.

 

Vélemény:

Két író van számomra, aki irodalmi szempontból túl korán ment el, Stieg Larsson és Michael Crishton. Kimagasló írók és irodalmilag még nagyon is aktív korszakukban hunytak el.
Szóval nyilván érdeklődéssel fordulok egy "új" könyv fölé, ha tudjuk is, hogy ez max univerzumbővítés egy általában jóval gyengébb író által. Ennek rengeteg példája van, sőt, ami nekem viszonylag új, hogy még élő íróknál is ez megy, nem csak aki erre van kezdetek óta beállítva, de régi és így bizony öregecske kedvenc Wilbur Smith is továbbra is évi több könyvet is kiad, de nem biztos, hogy túl sokat kell gépelnie, vagy diktálnia hozzá.
Itt azonban az írót is ismerem, hisz pár éve lett kiadva a Robokalipszis, ami szintén egy érdekes téma körbejárása volt, szóval minden adott volt egy jó sci-fihez.
Hogy azt kaptuk-e? Azt kell mondanom igen is, meg nem is. A tudományosnak tűnő szerkesztés tetszett, az irány kicsit randomnak tűnő, de elfogadható és az írás is jó. Ami hiányzott, az az eredetiség és hát valahol a felénél gondolkodtam el, hogy oké 200 oldal, de mi az amit hozzáadott ahhoz képest amit én most egy egy soros mondatban le tudnék írni, mint történet és hát nem sokat. Szóval valahol a váz elég szellős, elbírt volna még történéseket, de alapvetően szórakoztatott.
Amit még elbírt volna az egy lektor/jobb magyar fordítás. Már az elején a menetrend szerinti utasszállító repülő 12 ezer km magasban megy, ami szép teljesítmény és a két S-betűvel kezdődő szereplőt legalább 4-5x, van, hogy egy oldalon belül 2x is cseréli, ami nem fér a fejembe, hogy fordulhat elő.
Új olvasóknak én nem ajánlanám, de legalább felhívja a figyelmet az eredetire és az után viszont simán. Kicsit olyan, mint a filmeknél is, az eredeti egy jobb történet, de talán már elavult bizonyos szempontból, az új színes szagos, high-tech, de valahogy a lélek már nincs annyira jelen benne.

2020. július 29., szerda

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Van-e ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Gobális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.

Vélemény:
Folytatódik a mindmeghallunk könyvek olvasása. Ez most nem a téma miatt került hozzám, hanem az író személye miatt, mert tetszettek korábbi regényei.
A könyv elég felemás lett, igazából szerintem nem volt meg a teljes koncepció, az egészen érződik a bizonytalanság, ellenben többnyire könnyen olvasható és mérhetetlenül őszinte.
Az első 100 oldal egy olvasmányos, mondjuk azt tudományos ismeretterjesztő könyv sok érdekességgel amit nagyon távolról lehet kapcsolni a globális felmelegedéshez (holokauszttól az emberjogi aktivistákig). Néhány résznél ugyan néztem, hogy milyen hozzáállással kellene azonosulnom (nem, semmi esetre sem gondolom, hogy hasznos, jó, vagy bármennyire pozitív, ha a háborútól több ezer km-re lekapcsolják a lámpákat, mert az a parton hasznos viselkedés, ennél még annak is több értelme van, hogy otthon tapsikolok az egészségügyben dolgozok miatt, ami amúgy hasonlóan értelmetlen), de összességében az író mégis hasonló kétségekkel, hasonló véleményekkel viszonyul a kérdéshez, mint én, így hamar felültem a vonatra. Aztán a századik oldal környékén kimondja, hogy igazából ő arról akarna beszélni, hogy hát kevesebb húst együnk, mert az mindent megold, vagy nem, vagy nem tudja. Erről külön írt már egy könyvet, amit még nem sikerült elolvasnom, gondoltam most akkor kapjuk a sok negatív érdekességet az ipari állattenyésztésről meg, hogy miért jobb nekünk, hogy nem eszük meg az állatkákat.
De valahogy ebbe sem sikerül belecsapnia, nem mélyed el, bele-belekezd, de valahogy mindig csak a kétségről szól minden fejezet, amiket amúgy is nehezen tud lezárni. Aztán a könyv végefelé valószínű szembesül ezzel, hogy hát ez így igazából mi, mert sem nem mond újdonságot, sem nem túl erős, sem nem túl érdekes és az egészet le lehet írni azzal, hogy bizonytalanság és igazából nem tudja mi van és amúgy is ki ő, hogy megmondja, de az majdnem biztos, hogy ne együnk csak vacsira hamburgert.
Rengeteg különböző adat ugyanarra, rengeteg ellentmondás, magának is nehéz tanácsok, egy rettentő hosszú, magával folytatott zavaros párbeszéd-fejezet után végülis arra jut, hogy ezt a gyerekinek írta.
Igazából egy bizonytalan embert ez a könyv még jobban elbizonytalanít és igen szűk réteg lehet, akinek újat mond, vagy gondolatot ébreszt (én nem vagyok ez, a fő mondanivaló is, hogy vacsoráig ne egyél húst, mert a vacsora a legszociálisabb étkezésed és az emberek amúgy sem esznek soha egyedül már ott megdől, hogy a vacsoráim 90%-át egyedül fogyasztom és máskor szocializálódom és hiszek benne, hogy le kellene szoknom a nehéz vacsorákról).
Nagyobb részt olvasmányos és a téma időszerű, függetlenül attól, hogy tudunk, akarunk, fogunk-e ellene tenni és van-e értelme, de nem ez a legjobb könyv amit kézbe kaphat az ember.









2020. július 21., kedd

Peter May: Vesztegzár

"Peter May az az író, akit a világ végére is követnék." - New York Times

2005-ben írta Peter May ezt a thrillert, melyben egy halálos vírus miatt zárják le Londont - és a világot.
De hiába nagyszerű a regény, hiába világhírű bestsellerszerző May - a kiadók sorra adták vissza a kéziratot.

"Nem realisztikus." "May túl messzire ment." - Ilyen reakciókkal adtak kosarat a skót sztárszerzőnek.
A Vesztegzár ma már - sajnos - realisztikus.
15 évet kellett várni, hogy végre nyomdába kerüljön a kézirat, mely eddig az író számítógépén kallódott.

"A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt" - nyilatkozta May.

Honnan tudta Peter May másfél évtizede? Honnan látta a jövőt?
2005 jövőjét.
És 2020-ét is.

A könyv a magyar olvasókhoz lényegében az amerikai kiadással egy időben jut el.

Peter May első kötete 26 éves korában jelent meg, és a BBC azonnal tévére alkalmazta. Utána nézettségi rekordokat döntő tévésorozatok következtek, amelyekben forgatókönyvíróként, producerként, illetve ötletgazdaként is közreműködött. Egy sor bestseller thriller fűződik a nevéhez: ezek közül a The Blackhouse és az Entry Island díjat is nyert. May Dél-Franciaországban él a feleségével.

Vélemény:

Kezdjük a reklámszöveggel: kamu. Az nem egy kiadói/szerkesztői visszautasítási ok, hogy egy könyv háttere kevéssé hihető, vagy valóságos. A krimijeim többsége, pláne az összes könyvem többsége ennél jóval távolabb áll a valóságtól.
Az olvasó általában tudja kezelni, sőt néha kívánja is, hogy feltűnjenek olyan lények, tárgyak, események, helyszínek, amik nem jellemzik a mindennapjainkat, nem is léteznek, vagy valószerűtlen a feltűnésük és előfordulások, remélem nem mondtam újdonságot. Szóval az ok más lehetett, amire később ki is térek.
Most persze ezért vették elő és erre próbálják ráhúzni, hogy ez hűmeghá, hát ez a koronavírusról írt könyv 15 éve. Nem, Koontz könyvének aztán tényleg semmi köze nem volt, de ennek sem több, mint a Fertőzés filmnek, amit szintén ezzel hoznak párhuzamba. Igen, fertőzés, igen légúti. Hasonlóság vége. Nem világjárványról szól, Londont lezárják, 60-80%-os halálozás van és hasonló, ezek semennyire nem hasonlítanak a Covid-19-re. És önmagában nem is tudná elvinni a könyvet.
Node akkor mit is kapunk. Egy, rövid idő alatt lejátszódó, pörgő, filmszerű krimit egy viszonylag lezárt Londonban, személyes tragédiákkal, nyomozással, nyomozás közbeni üldözésekkel, igazából nagyon sok ilyen van és nagyon sok ennél jobb. Amivel talán kicsit kitűnik a tucatból (nem biztos, hogy előnyére), az egyrészt a jópár éve legundorítóbb dolog, amit olvastam (teljesen mindegy, hogy esetleg meg sem történt, ha le van írva), illetve az üldöző gyilkos végső Terminatoros viselkedése az, ami miatt én esetleg visszadobtam volna, nagyobb ok és hihetetlenebb, mint a vírusos háttér.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy krimi ezer jobb van, akinek esetleg vonzó ez a vírus-hasonlat, és szereti a gyors és rövid történeteket annak tudom ajánlani. 

UPDATE:
Azért teljesen furcsa, hogy kérek egy recenziót, a könyv pontosan azt hozza, amit elvártam tőle, nem jó, nem rossz, de a hely, ahova pozicionálni kell mást nem is nagyon tud kihozni belőle. Írok róla, én nem mondanám, hogy negatívat, olvastam pár rossz könyvet, arról nem ezt írnám. És ezzel meg is szakad a kiadóval a kapcsolat, ahol amúgy eddig kedvesen fogadtak, most, hogy ebben vannak kritikai mondatok is, többet nem adnak könyvet. Így is lehet, csak így mi értelme van? Ha csak dicsérnék recenziós könyveket, akkor ne is adjon senki, hát mi értelme van, ha nem az őszinte véleményét írja ki az ember? És főleg, ha az nem is rossz vélemény és még kicsit azért finomítva is van rajta, pont a reci fogalma miatt. Furcsa.




2020. július 7., kedd

Orosz György: Feri naplója a karantén idején

A humorral teleszőtt, fiktív, de a napi történésekre reagáló napló az első magyar nyelvű könyv a koronavírus járványról, ami a karantén 50 napos időszakát dolgozza fel. A főszereplő egy alkoholproblémákkal küzdő kétkezi munkás, aki vidéki otthonában vészeli át a kijárási korlátozást. Orosz György bevallása szerint Feri nem valós személy, úgy fogalmazott, hogy a sok, furcsán viselkedő ismerőséből gyúrta össze a karaktert. A könyv Feri szemüvegén át idézi fel a karantén legjellemzőbb mozzanatait, a digitális oktatás nehézségeitől a maszk és gumikesztyű hiányon át a párkapcsolati problémákig. Feri naplója a téma komolysága ellenére is könnyed szórakozást ígér, sok-sok nevetéssel.

Vélemény:

Javában dúl a Covid-19, mi pedig úgy csinálunk, mintha itt nem ,és valóban, csak szignifikánsan nem jobban nem, mint korábban. De a lényeg, hogy szünet van, aminek vírusfüggetlenül is megvan az oka, ahogy az eddigieknek is. Így például rá lehet ugrani a témára és összegezni az intézkedések megélt tapasztalatait. Aminek sok módja van. Amíg mást nem lehetett csinálni, addig általában a digitális tér térhódítása, vizuális, audió és írott formában is volt a jelemző. Ez utóbbi ami nálam kimaradt, sokkal több időm nem volt és általában amúgy sem idő, hanem az adott tartalomra rátalálás határozza meg, hogy fogyasztja e az ember. És Orosz György valahogy kimaradt kompletten, pedig a könyv eleje a facebookon jelent meg napi bontásba, youtube-on ahogy látom még apró vizualizáció is volt hozzá, mindenesetre ahogy újra működésbe jöttek a kiadók, a naplóbejegyzések bővített, hosszított verziója könyvkiadást kis kapott.
És ilyen szempontból ennek én örülök, hisz a facebookon nem olvastam, valószínű, ha tudtam volna róla, sem olvastam volna, mert hiszem, hogy hosszú oldalakat monitoron kellene fogyasztanom, könyvben viszont egyértelmű olvasás volt. Ahogy minden kedvelt stand up-os minden könyve kb, függetlenül attól, hogy ha ez egy halmaz, akkor egy nem túl magasra pontozott halmaz átlagban, ha vannak is kiugrók.
Szóval Orosz Gyuri fogott egy alkoholista melós sablon karaktert a hozzá tartozó családdal és szomszédsággal (ebben semmi rossz nincs, ez kb. a kabaré első mozzanata legtöbbször), fogta a vírusintézkedések ikonjait, a korábbi stand up-jai témáit és erre felfűzte ezt az epizodikus naplókalandot kb 50 napról.
Nyilván pont ezek miatt akinek bejött Orosz György humora, annak be fog jönni a könyv is, aki csak közepesen ismeri a munkásságát, annak még jobban. Nem kell sokat várni tőle, talán nem is ígér sokat, és talán ilyen témában és verzióban nincs is szükség sokra, de mindenképp egy könnyed, szórakoztató könyvecske és igazából Covid-függetlenül is megállná a helyét, szóval nem arra fűzném fel soraimat, hogy most ez az első magyar koronavírusról szóló könyv, mert ez nem a koronavírusról szól, egyáltalán nem lényeg, ezért ne vegyétek, igazából ezért senki ne vegyen egy könyvet se a jövőben, igaz lesz ez a következő blogbejegyzésem tárgyára is...








2020. június 3., szerda

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Jó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?

Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek - és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat - tehetséges megalkotóinak köszönhetően - szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.

De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!

Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.

A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.

Vélemény


Úgy emlékszem nem a kezdetektől követtem a Jóbarátokat, hanem már az első pár évad után csatlakoztam, természetesen akkor az első résztől majd gyorsan behozva már maradt a heti rendszeresség, a VHS gyűjtés, majd újranézés. És egyértelműen az egyik (X-akták melletti) késő 90-es évekbeli sorozat, ami hatással volt rám.
                                                 
Aztán később én is elzarándokoltam a New York-i külső vágóképhez használt házhoz, ahogy a Warner Brothers Studio-ba is a Central Perk díszletei közé. Szóval szeretem a sorozatot, amiről eddig csak egy album jelent meg magyarul kb 15 éve.

Aztán most valamiért elővették újra a sorozatot, ha nem lenne idén a Covid a sztár, akkor még össze is ültek volna egy reunion-ra a cast és crew, szóval a Jóbarátok éve lehetett volna, de ha az késik is, a
könyv megjelent magyar nyelven is.
És milyen jól tette. A szerző kb. mindenkivel csinált interjúkat (na jó főleg az írókkal, producerekkel és nem a színészekkel), de a szerzett információkat, és a még inkább szerzett apró sztorikat, vegyítve a mindenki által ismert sztorikkal és jelenségekkel, informatív de szórakoztató formába nyújtja át az olvasónak. A könyv olvastatja magát, pedig lehet nem mindenki olvasna 400+ oldalon keresztül egy sorozatkészítésről, de a Jóbarátok sok tekintetben kivétel, az én generációmnak meg mindenképp a sitcomok non plus ultrája (némi párhuzam van is a szintén ugyanebben az időszakbanben - is - arany éveiben játszó Michael Jordannel, aki ugyanez a kosárlabdában, mint a Jóbarátok a sitcombokban és akit ugyanúgy elővettek idén).
A könyv tehát szinte tökéletes, jobb is, mint az ember várná, szinte újranézi az olvasó az elmúlt évadokat egy audiókommentárral de mégse zavarja, hogy ezt már hallotta, hanem újra rácsodálkozik, hogy mégis mi van mögötte.
Ami hiba az a magyar fordítás, szerkesztés. Sajnos több helyen felesleges betűk, szavak maradtak
benne, mintha újrafordítoták volna a mondatot, de nem törölték volna a régit (pl. "A megelőző lévő tíz évben" és hasonlók), valamint egyértelmű félrefordítások, hisz a könyv is kitér meg tudott is, hogy a végén a sztárok fejenként kaptak részenként 1 milliót, mégis a fejezet végén azt írja "hat ember között oszlott volna el", szóval azért ha lesz második kiadás ezeket javítani kellene.
Ettől függetlenül mindenkinek tényleg merem ajánlani, a rajongóknak is és azoknak is, akiket érdekel egy korlenyomat, egy kis behind the scene a 90-es évek második fele, a 2000-es évek első felének studóéletéből.
És abban meg reménykedek, hogy minnél előbb láthatjuk a reunion-t, ha csak fél-egy óra erejéig is.


2020. május 5., kedd

Aradi Tibor – Varga Ferenc József: Mondom a Ferinek, Tibi

Hogyan kerül reklám egy temetési beszédbe? Miképpen született meg Kókusz alakja azon a bizonyos piacon, ahol véletlenül ott maradt a mikrofon? Miért ír minden verset Donászy Magda? Aradi Tibor és Varga Ferenc József huszonöt éve szórakoztatja közönségét. De kik is ők valójában? A pincér és a tanár? A sofőr és a vezetni nem akaró? A szkeptikus és a hívő? A gyermekes és a gyermektelen? Tűz és víz? Ebből a kötetből nem csupán két humoristát ismerhetünk meg, de az elmúlt negyedszázad magyar kabarékulisszái mögé is bepillanthatunk. Hogyan épül fel egy szórakoztató műsor, milyen volt a Mikroszkóp Színpad fénykora és hanyatlása, hogyan lesz valakiből manapság humorista... Az Aradi-Varga-duó megpróbálja a lehetetlent: úgy elmesélni kettejük történetét, hogy közben nem a botrányra fókuszálnak. Nem szeretnék ráborítani a bilit a szakmára, de nem hallgatják el azt sem, ha valami nem tetszik nekik, s mindeközben önmagunkkal is kritikusak. Persze az az olvasó is jól szórakozik majd - rosszul szórakozni ugyanis képtelenség -, aki a "hülyeségükre" kíváncsi: helyenként abszurd, máshol bölcselkedő, néhol blőd, másutt éretten közéleti, vagyis meglehetősen eklektikus humorukra. És akinek ez sem elég, az egy különös autózáson is részt vehet, ahol világmegváltás közben Aradi Tibor néha keményen beszól az elé tolakodó autósoknak. Megijedni nem kell, a vége úgyis happy end lesz! Aradi Tibor 1971-ben született. Hosszú ideig felszolgálóként dolgozott, később a Szeszélyes évszakok állandó szereplője lett, s közben fellépett a My Cream együttessel. 2002-ben a Mikroszkóp Színpad tagjai közé hívták. A Magyar Televízió Humorista kerestetik című műsorában második helyezést ért el. 2015-ben megkapta a szakma legnagyobb elismerését, a Karinthy-gyűrűt. Varga Ferenc József 1972-ben született. Végzettsége szerint tanár és idegenvezető. A kilencvenes évek közepétől fellépett a Rádiókabaréban, majd a Mikroszkóp Színpad tagja lett. 2012-ben Karinthy-gyűrűvel ismerték el munkásságát. Eddig két könyve jelent meg. Gyakran fellépnek stand uposként, és az ATV-ben 2017-től látható AradiVarga Show is nagy népszerűségnek örvend.


Vélemény:
Az Aradi-Varga párost régóta kedvelem. Varga Ferenc József korábbi könyveit is örömmel olvastam, amit lehet tudni a világlátásáról azzal részben rokonlelkek is vagyunk és ez tovább is erősödött ezen könyv elolvasása után, bár ütköztek ki jelentős különbségek is (ital, stb).
A páros meg talán jelenleg a legnépszerűbb és legjobb humorpáros Magyarországon (túl sok nincs is, és szerintem a Szomszédnéniket megelőzi). Persze önismétlő sablonok, de annyi, hogy bőven megfér és bőven jó az 20x is más köntösben. Jók élőben, jók a rádióban, talán az ATV műsor az ami kicsit kevésbé szórakoztató, de valószínű az is csak azért mert ott az ismétlés konkrét ismétlés változtatás nélkül, úgy meg már nem az igazi, meg talán jobb, ha az ember elképzeli a jelenteket, mintha látja a két embert.

És a könyv is ismétlés részben, hiszen tartalmaz több helyen előadott darabokat, de én továbbra is tartom, hogy humoristák elsődleges könyvprojektje legyen az elmondott anyag vagy annak bővített variánsa, azzal nem lehet lyukra futni. Szóval ezek a részek remekek. Vannak kocsiban felvett beszélgetések leírásai, ez sajnos nekem nem annyira jött, Badár könyveit is ezért nem tudtam elolvasni, de ezeknek inkább csak átvezető szerepük van. És vannak rendesen leírt életrajzi ihletettségű fejezetek, amik meg bőven tartalmaznak érdekes és új információkat. Külön jó, hogy semmi összefésülés, két ember van, így akár ugyanazt kétszer, két szemszögből, akár egymásnak ellentmondva is megismerhetjük, de hát ilyen az élet és ilyenek a kapcsolatok. Szóval egy mix könyv, de minden értelemben ajánlott a szerzőpáros iránt érdeklődő olvasóknak. Más meg amúgy is miért venne ilyen jellegű könyvet?:)

2020. április 21., kedd

Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben, amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.
Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod...) És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs...) Kíváncsi vagy rá, mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra, hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a konteók? (Sose hitted volna...) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!
A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat, de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a világbéke pedig rettenetes.
Ha már a kezedben tartod ezt a különleges könyvet, fordítsd el, csapd fel az öledben, és indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis hipermodern szórakozás! Ez a laptop sosem fog lemerülni, mert Dombóvári István elképesztő és mulatságos történetekkel töltötte fel neked.

DOMBÓVÁRI ISTVÁN-t, a magyar stand-up comedy egyik meghatározó alakját, a Tesztbeszéd műsorvezetőjét, a Showder Klub és a Dumaszínház nézőin túl már az irodalomkedvelőknek sem kell bemutatni. Írt már vicces, egyben elgondolkodtató regényt Pisti vagyok, ments ki innen! címmel, a Félkövérben a fogyókúrája tanulságos küzdelmeit mesélte el, Kormos Anett-tel írt könyvében, A nagy roastkönyvben pedig közösen cikiztek celebeket és karikíroztak ki kulturális termékeket. 

Vélemény:
A koronavírus lassan begyűrűzött és ha az nem is, de az intézkedések a társadalom némely csoportjaira hatással voltak. Így a szórakoztató iparra is, ami nekik főleg rossz, a társadalomnak meg hoz jót és rosszat is, kinek mi a preferenciája és minek örül vagy szomorkodik jobban a változásokban. Így lekerültek a műsorrol az élő stand up adások is, de lássuk be évek óta talán egyszer voltam (korábban az évi tucathoz képest főleg kevés), szóval ez nem érint, nem is vesznek fel hasonló műsorokat, ami meg majd később fog hiányozni, ellenben, hogy a közönség ne felejtse el őket, hogy kiadják kreatív energiáikat vagy így-ugy kis bevételt azért sikerüljön szerezni sokan a különböző tartalmak neten való közlését választották, hívjuk azt youtube videónak vagy facebook vagy insta live-nak. Ezek mögött különböző a koncepicó és különböző a szórakoztató faktoruk is, de tény, hogy a legtöbb nem született volna meg, ha nincs ez a helyzet. Ez ha ez másra nem jó, arra igen, hogy tudjuk, kinél milyen otthon a tapéta.
Szóval, bár szabadidőm egyelőre nincs sokkal több, de a tartalomfogyasztás némileg átalakult (10-20%-ban) és több a karanténnal kapcsolatos ilyen-olyan, de szórakoztatásnak szánt tartalom is. Mivel mindent offline nézek a saját időbeosztásom szerint akár egy 20 perces videó is mehet 3 napig, ha az arra szánt idő épp nem aktivizálódott aznap. Dombi is viszonylag hamar és teljesen rendszeresen tesz közzé 30-60 perces napi videókat. Nincs mögötte sok koncepció, nincs nagyon humor szempontjából szórakoztató tartalma, de bőven megüti a háttértévézés (ami nem teljesen egyenlő a háttértévézés valódi értelmével, mert nem, hogy tévé nincs bekötve, de sose megy BÁRMI csak úgy a háttérben, ezek válogatott tartalmak arra az időre, amikor azért figyel az ember, de nem annyira, hogy feliratokat is olvasson, szóval kb. főzés és ebéd közben).
Szóval Dombóvári István beköltözött a nappaliba napi szintre, még akkor is, ha vagy egy hetes csúszással nézem, nagyrészt amúgy ábécé szempontból, szóval a Kívánságszatyor első részéhez sem tudom mikor fogok eljutni:)
És közben ráébredtem, hogy még van egy könyve, amit nem olvastam, szóval gyors beszereztem, hogy fedve legyen minden szinten.
A könyv elsődleges különlegessége, hogy laptopszerűre van nyomtatva, tehát felfelé kell lapoznunk és a grafika is egy netbookra hajaz. Mindez nem öncélúan, hisz a könyv témai is a digitális világ szinte teljes populáris szegmensét lefedő novellafűzér. És, hogy milyen? Ez már izlés kérdése, 1-1 helyen éreztem, hogy semmi értelme, vagy nem tudja befejezni, vagy többet ki lehetne hozni, vagy ott az üzenet, de valami még hiányzik és ami főleg hiányzik, az a humor. Ez nem vicces könyv, talán nem is az akart lenni. De ez nem baj, abszolút volt koncepció, a koncepcióból ez még több is, mint amit ki lehet hozni, tele ötletekkel, bőven elegendő, hogy az embert lekösse ezeken a napokon.

2020. április 16., csütörtök

Ez volt 2019


A mennyiség miatt most nem sikerült az év utolsó napján összesítenem még ezt is, sőt vagy 4 és fél hónapot csúsztam, de hát amúgy is, ki olvassa:)
A mennyiség meg nyilván most is a képregényeket jelenti, folytatódik a 2018-ban kezdődött dömping és még biztos kitart 2020-ban is, akkor is ha a vírushelyzet végre elhozza azt az időszakot, amikor talán valamennyivel jobban behozom magam a már kiadott, sőt adott esetben már megvásárolt könyvek olvasásával, szóval jelezném, ha pár hónapig, pár évig nem adnak ki könyveket, az nekem nem egy rossz dolog. De nekem mondjuk a legtöbb dolog nem rossz egyelőre.
Node, nézzük a számokat. 2019-ben 194 könyvet olvastam el, ami nyilván éves darabszám rekord vagy 44%-kal több az eddigi rekorder évnél. Oldalszámon már látszik, hogy ez képregény, mert az 34678, ami csak a második helyre volt elég, mert bizony a Year One, azaz 1999 37 ezer oldallal zárult. A 194-ből 168 képregény volt, ez 87%, de lássuk be még így is maradt normál könyvre is darabszám, van aki évek alatt nem olvas el annyit:)
Kedvenc kiadóm, akiktől legtöbbet olvastam a Kingpin (25%), az Eaglemoss Hungary (20%) és a Szukits (14%).
3 e-bookot olvastam, 2 kölcsön könyvet, 72-t kölcsönöztem, és 57-et saját könyvek közül válogattam, ami nagyrészt vásárlás majd eladás.
A kiolvasott könyveket a molyok 83,61%-osra értékelték, én pedig 75,57-re. De ez mindenképpen jobb az előző évnél.
A magyar szerzők 4,6%-ban, a női szerzők 2%-ban képviseltették magukat.
Az átlag kiadási év 2018,04, tehát hiába a könyvek 64%-a 2019-es azért jó sok korábbi kiadványt is sikerült pótólni.
Az átlag oldalhossz 179 oldal. 
Szerintem és a molyok szerint is legjobb könyvek listája pedig:
Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 2. – A Jedik hagyatéka
Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 3. – Lángoló tengerek
A ​Baglyok Városa
A legrosszabb pedig:
Zöld Lámpás / Zöld Íjász: Küzdelmes utakon
Hát ennyit mostanra, mindenkinek jó olvasást:)


2020. március 25., szerda

Brian Windhorst: A LeBron-vállalat

Sztárkosaras és üzleti mogul

LeBron James minden idők egyik legsikeresebb kosárlabda sztárja: nyolcszor játszott az amerikai profi liga döntőjében és egymás után kétszer is elnyerte az NBA legértékesebb játékosa címet.

Elődjeihez, Magic Johnsonhoz és Michael Jordanhez hasonlóan üzletemberként is világhírű lett: megalkotta saját globális brandjét és elérte, hogy a profi sportolók másként gondoljanak saját értékükre, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló mozgásteret és gyakrabban hallassák hangjukat.

Hogyan vezetett az út a kezdetektől addig, hogy dollármilliárdokat érő ikonná váljon? LeBron ma is a kosárlabda nagy sztárja, aki sikerekkel, kudarcokkal, tanulságos leckékkel teli életével megmutatja, hogy egy sportoló karrierje akár évtizedekkel tovább tarthat, miután lefújták az utolsó meccset.

"Üzleti érzékkel megáldott sportrajongóknak kötelező olvasmány." - Publishers Weekly

"Lenyűgöző perspektíva: LeBron az új nagyvállalati sportoló modellje." - Booklist

"A könyv elolvasásával a LeBron-hívek éppúgy megtalálják a számításukat, mint a pályán kívüli üzleti tranzakciók iránt érdeklődők." - Kirkus

"Windhorst igazi profi: csak ebből a könyvből érthetjük meg, pontosan hogyan működnek a szponzorációs szerződések és mitől lett hatalmas üzlet az amerikai kosárlabda." - New York Journal of Books

Vélemény:

Az NBA épp áll, egy igen ígéretes Lakers és Lebron épp lemarad az újabb bajnoki esélyekről, de itthon legalább kiadnak egy kapcsolódó, bár nem tipikus kötetet.
Ritkán jelenik meg itthon kosárlabdával kapcsolatos kiadvány, így örömmel konstatáltam, amikor láttam a hirdetésekben, hogy jön, pláne, hogy kedvenc játékosommal, Lebronnal kapcsolatban. Persze a fülszövegből kiderült, hogy nem annyira a játékra fog koncentrálni, de azért biztam benne, hogy az megkerülhetetlen lesz.
Nem teljesen az. Egy profi sportoló, vagy még inkább A profi sportoló, Lebron esetében igazából nehéz eldönteni, hogy melyik a hangsúlyosabb. Persze játék nélkül nincs a többi, de ha mi a játékért is szeretjük, igazából neki nem abból van pénze. Az NBA a cipőkről szól. A Lebron birodalom meg a teljes Lebron Nike márkaosztályról, az üdítőkről, a reklámokról, a filmekről, legyen az szereplés, producerkedés, legyen az film vagy sorozat vagy akár játékos műsor.
A könyv nem igen szól a kosárlabdáról. Nem igen szól Lebron életének sport és magánéleti részéről. Ez az üzletről szól, mit, hogyan, kivel, miért. A miért  meg lehet tudatos döntés, lehet egy jó tipp, lehet saját, vagy a slepp által támogatott. Részletesen veszi a középiskolai kosárcsapatát támogató Adidastól a kiadás pillanatáig fellelhető birodalomépítést, az ember, a sportoló, mint saját márka építését (nem feltétlen az ő érdeme, a márkát marketingesek csoportjai találja ki, de ő az alap, amire lehet építeni). Mindenképp furcsa és érdekes kapcsolat ez, megteremteni egy celebet amire márkákat lehet hozzáfűzni és a márka tovább építi magát a sportolót, mint legendát.Összességében azonban ez csak egy nagyrészt kronologikus, sok féle üzleti döntéssel foglalkozó felsorolás, nem gazdasági kiadvány, nem marketing kiadvány, nem több az A 100-at ajánlt, B 150-et, de az A-t kedvelem, vagy több évre írt alá, vagy jó ötletnek tűnt ezért legyen A fejezeteknél. Abszolút érdekes és új információkkal teli, de nem tudom mi vele a cél.


2020. január 17., péntek

George R. R. Martin: Álomdalok 2.

Minden idők egyik legnevesebb fantasyírója, George R. R. Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is a műfaj megkerülhetetlen alakjának számított, pályafutását kezdettől fogva rangos díjak és zajos sikerek kísérik.
A csodálatosan sokszínű életműből válogató Álomdalok második kötete az ereje teljében lévő írót mutatja be nekünk, aki egyszerűen nem tud hibázni, legyen szó science fictionről, fantasyről, horrorról, vagy ezek utánozhatatlan egyvelegéről. A könyv emellett betekintést nyújt Martin forgatókönyvírói munkásságába is, és a személyes hangnemben írt visszaemlékezések révén közelebbről is megismerhetjük őt. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Vélemény:
Két éve jelent meg George R.R. Martin "novella"gyűjteményének első része, akkor is az év egyik kedvence volt nálam, végre egy olyan válogatást kaptunk, ami egy író művéből válogat, ráadásul, az író szerkeszti, ráadásul az író ír hozzá jelentős életrajzi összekötő szöveget. ("novella" meg azért mert nem igazán novella, annál sokkal több a forma)
Hiába most az lenne a dolgom, hogy egy új könyvről beszéljünk, ez nem az. 2003-ban, amikor kiadták kint ez egy kötetként jelent meg, gondolhatjuk milyen terjedelemben, az Alexandra pedig úgy döntött, hogy nem csak, hogy két kötetbe adja ki, de időben sem egyszerre, ellenben legalább azonos méretben, így nagyon szépen mutat egymás mellett. Szóval ez ugyanaz a könyv, csak az utolsó x fejezet, így sok újdonságot sem lehet elmondani róla. Most is kapunk novellákat, kisregényeket, de most kapunk forgatókönyveket is, bár igazából nem az az erőssége a könyvnek. Különböző időszakok, különböző formátumok, nagyon sok mindenből kapunk ízelítőt, nekem igazság szerint a Haviland Tuf történetek tetszettek talán legjobban, pedig abban sincsenek túl nagy ötletek, de mégis lekötöttek, a forgatókönyvek nem, bár teljesen pörögtek a filmek a fejemben, ha már való formájukban nem is tudtam megnézni (bár ezekben a formátumokban nem is léteznek) őket. A könyv második felének egy része már máshol kiadott, Wild Cards és Trónok harcához kapcsolódó kisregényt is tartalmaz, de összességében felér az első kötethez, az író is érettebb, a munkái is. Szóval nyilván ahogy az első kötetet is, ezt is meleg szívvel ajánlom, természetesen inkább Martin rajongóknak, a formátum és ötlet meg önmagában nálam a legjobbak közé tartozik.

2019. november 12., kedd

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

"Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.
Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi?
Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!"

Szálinger Balázs




Vélemény: És igen, végre teljes pozitívat írhatok egy stand upos könyvéről. Mert ez jó. Fogja Tibor eddigi mondanivalóját, világnézetét,  kibővíti, ami már nem fért bele a stand up-ba, készít neki egy könnyű keretet és az ember megkapja mindazt amiért kedveli a szerzőt.
Regénynek nem regény, vagy halványan, ez egy rövid történelmi áttekintés, rátekintés a mai valóságra, a közelmúlt valóságra átszőve keserédes humorral.
Apró kétség, hogy ezt a könyvverziót el tudtuk képzelni Bödöcstől, de ha ennyi mindent kiírt, vajon mennyi van még benne? Reméljük sok és így még több remek műfajban vagy ehhez hasonló könyvekben tud megnevettetni minket továbbra is.

2019. október 14., hétfő

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

Az megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!
Cserna-Szabó András

Vélemény:

Előszóként
-Kőhalmi Zoltánt a mai magyar stand up top 3-jába helyezem és bizonytalan vagyok, hogy amúgy ki lehet a harmadik
-Rejtő Jenő és Douglas Adams pedig minden idők legkedvencebb top 5-ös listáján is rajta vannak nálam.
És nem nevettem egyet se a könyvön.
Előfordult halvány mosoly a vámpíros résznél, de amúgy még nyomát sem találtam benne a humornak a könyv többi részében.
Abszurd kriminek azonban nem rossz, meg tud lepni, bár tényleg csak azzal, hogy hát ezt azért tényleg nem gondoltam volna, legyen ez az, hogy kiugrik a szereplő a könyvből, vagy beleköt a tördelésbe és ez tényleg talán újszerű az én olvasmánylistámban, de sok esetben sok is, a különleges betűtípusok már már fárasztóak is.
De ettől még baj van, valószínű velem, mert tényleg más oldalakon azt írják, hogy kuncogtak, szinte csapkodták a térdük és hahorásztak, igaz épp ennyi az enyémhez közelebb álló véleményt is lehet találni, de azok Savanyújoskák (nope:).
Egy dolog a humor és a stand up és egy dolog az írás és örök hajkurászás, hogy a kettő vajon találkozik-e végre egy személybe. Lehet Rejtő is pocsék társasági vagy előadó ember volt és tényleg megállás nélkül mosolygunk az írásán. Kőhalmin szintén 5 percenként hármat nevet az ember legrosszabb napján is, de írásban meg nem. Ez igaz volt Bödőcs első könyvénél is, egyenlőre még nem tudom és remélem nem lesz igaz a másodiknál.
Továbbra is értem, hogy vannak nevek, akikkel el lehet adni könyveket és azt gondoljuk, hogy vannak emberek, akik tudnak írni, hisz nyilván amúgy is írja az előadását és van humora és legyen is így, de meg kell találni a megfelelő formátumot. Pl. az előadott szövegek akár cenzúrázatlan, bővített kiadása valószínű remek lenne, de paródiák amúgy is rövid életűek és kevésbé becsültek nagyon kevés kivételtől eltekintve.
Szóval tök jó, hogy van a kötet, Kőhalmit szeretjük, a könyvet viszont jó szívvel nem tudom ajánlani, vagy hát aki szereti az abszurdot és a skandináv krimit annak akár, a többiek meg úgyis azért veszik, mert szeretik Kőhalmit és hát ne mondjuk rosszat arról, akit szeretünk, így a kognitív disszonancia elkerülése végett úgyis feljebb tornázzák a saját tetszési indexüket.

2019. szeptember 9., hétfő

Juhász Gergely: Ütközés

Gondoltam szeretni fogom a könyvet, Gerivel is találkoztam már, meg ritkán is olvasok új magyar írótól könyvet és úgy tűnt, hogy van története. Nincs. Nada. De ez csak egy hiba a sokból, nézzük mi van még itt:
– a „történet” során egyszercsak kiderül, hogy a főhős autóbalesetet okozott. A másik főhős full pánikot kap, undor és gyűlölet lepi el arcát és gondolatait egyből. – Mégis mi a fenéért? Autóbalesetet okozni nem gyűlöletes, nem undorító és feltétlen nem félelmetes tett. Szerencsétlen igen, esetleg adott esetben felelőtlen igen, de nem a fentiek. Hát most ide bejönne egy ember és rájönnék, hogy ú karambolozott már életében és meghaltak akikkel ez az eset történt, akkor miért undorodnék tőle vagy félnék? Bármikor, bárkivel előfordulhat.
-nem ezer dolláros motorja van egy híres tévésnek és nem túl bonyolult 1 milliót összeszednie és ha eladja a lakását meg mindenét akkor nem 300 ezer dollárja van, az egy nagyon olcsó kis lakás egy nagyon átlag embernek
-bugyuta párbeszédek a két szereplő között, talán a tetőpontja, hogy a nő megmutatja a könyve első két oldalát, amitől a srác elalél konkrétan (szeretnék én látni olyan két oldalt), és van is miért, ugyanis két oldal alatt történik egy rendőrgyilkosság, egy orgazmus és még kutya is születik. És mindez elalélos stílusban. Hozzáteszem a képzelt könyvben tényleg több minden történik két oldalban, mint ebben az egész könyvben.
-aztán kokainoznak. Sikátorba. Mert amúgy egy zárt étteremben nem lehet, meg annak raktárába meg ezeregy helyen, nem, kimennek sikátorba majd megfagynak, de azt ott kell, merthát na, kokain az sötét sikátor, ennyike.
-aztán persze kiderül, hogy ártatlanul ült börtönben, amit amúgy ő is tudott, de magát hibáztatta, a balesetes csaj is őt hibáztatta és még valaki benyögi, hogyhát oké, de te csak börtönbe mentél ő meg elvesztette a családját. ÉÉÉÉÉS? Adott esetben veszd el a családodat, tedd tönkre az életedet és én Hawaii-on szürcsölöm a koktélomat és max sajnálkozok, hisz semmiről nem tehettem, nem, hogy a börtönt nem érdemlem meg, de addig perellek, míg az alapítvány tönkre nem megy, mert rossz híremet keltetted. Nem, felelőtlen anyuka nekivezeti a kocsiját a főhősnek és hát akkor tök oké, hogy a főhősnek az egész élete tönkremegy, börtönbe kerül ésatöbbi, merthát az anyuka meg elvesztette a családját????
-ha taxit hívunk nem mondjuk, hogy az úti cél a reptér, ha van vagy 3 reptér a városban
-ír a csaj egy köszönőlevelet a főnökének, ezt elolvassa a főszereplő és megveri a főnököt, holott nyilván a levél tartalma nem lehet indokolt és összeegyeztethető a hazugsággal amivel a csaj traktálta és amiért járhatna a verés.
-minden ezer méterről látszik, pontosan tudjuk, hogy a csaj halálos beteg, pontosan tudjuk, hogy majd odaadja szervét utána a beteg kislánynak, aki felgyógyul, pontosan tudjuk, hogy a másik ártatlan, egy valami tűnik csak meglepetésként, behoz az elején egy szereplőt, mintha két szálon futna majd a cselekmény, vagy lenne majd cselekmény, aztán egyszer csak vége lesz a könyvnek, utóiratba kiírja, hogy hát amúgy, hogy zárult az a szál a könyvön kívül és vége?
-és utolsóként: van egy történet amit elmesél egy szereplő. Aztán azt a történetet még elmesélik 5x utána. Teljes egészében. NEM KELL! Mi olvasók ott voltunk az elsőnél is, elég leírni, hogy „és röviden összefoglalta a csomag történetet a lánynak” és hasonló formulákat, nem copy pastelni 5x 5 sorban.
Szóval elég sok sebe van ennek a könyvnek és bár maga az írói stílus működhet, de könyörgöm kell egy történet is és kell bele életszag, vagy ha nem, hát regényes, de ez egyik sem. A következő biztos jobban sikerül, hajrá.

2019. január 16., szerda

2018-as olvasási statisztika

Elég gyorsan eltelt ez az év is és most nem azt írom, hogy egyre kevesebbet olvasok, bár a valóság akár ez is lehet, de a látszat pont nem ez. És ennek oka a képregények mennyiségi behozatala, de erről írtam egy külön bejegyzést, úgyhogy nem ragoznám tovább.
De nézzük, a statisztikát:)
Idén 133 könyvet olvastam el (tavaly 60-at), igaz ebből 101 (76%) képregény, tehát max 32 igazi könyv. Oldalszámilag 29.179-et, ami 1999 óta a 4. legtöbb.
Ahogy máshol is írtam minőségileg jobbak mint az előző évek átlaga én 72,4%-os átlagra értékeltem, a molyok 81,7-re.
A könyvek átlaghossza picit csökkent 219 oldalra, ami azt jelenti, hogy még a képregények sem elég rövidek, vagy sok vastag könyvet olvastam mellé:)
A megjelenés éve idén sem érte el a 2017-et, tehát továbbra is egy év lemaradás megfigyelhető, bár a 2018-as könyvek aránya, bár ahogy tavaly is 53% az aktuális évben megjelent könyvek aránya.
A magyar szerzők aránya 5% (ritka, hogy ilyen kevés), a női szerzők aránya 4%-ot sem éri el.
Újraolvasás nem volt idén, és angol nyelvű könyvekből is csak egyet olvastam.
Legjobb könyv a molyok és én szerintem is a Kick-Ass képregény, míg a legrosszabb a Mézesfalás című büdös Harry Potter könyv.
A könyvek 15%-a került ki könyvtárból (jóval kevesebb, mint korábban), 83%-as saját és volt 1-2 e-book vagy kölcsönkérés is. Összesen 26 kiadó könyvét olvastam, ez hasonló a tavalyihoz. Kedvenc kiadóm idén az Eaglemoss Hungary lett, őt követi a Hatchette Hungary  és a Szukits. Recenziót már több, mint fél éve nem kértem, mert egyszerűen túl sok könyv árválkodik amúgy is a polcomon, előbb be kéne hozni azokat.
Műfajilag, ahogy írtam 76%-ban képregények domináltak, ezt követi az ismeretterjesztő és a sci/fi 5-5%-kal, 4% humor, 3% szépirodalom, a többi 2-2%-kal fantasy, krimi, mese, kaland.

2019. január 15., kedd

101 képregény

A tavalyi évet olvasás tematikában a képregényeknek szenteltem, így egy év alatt a könyvek mellett még 101 képregény is sorra került. Ennek több oka is volt. Nagyrészt mert megvolt rá a lehetőség, hisz az elmúlt két évben összesen több képregény jelent meg (abban az általam szeretett formátumban), mint az előző teljes időben összesen és ez még tovább folytatódik idén is, másrészt látszólag engem érdeklő képregények jöttek, harmadrészt meg megengedhettem magamnak, hogy mindig legyen pár tízezer ft-nyi kintlévőségem. Mert amúgy, ahogy a könyvek, a képregények még annyira sem kellenek tulajondolni, ellenben könyvtárakban beszerezehetetlenek, így maradt a megvenni majd kis veszteséggel, néha nyereséggel továbbadni, ami működött is, összeségében nem hiszem, hogy sokat vesztettem rajta.
Sok féle képregénnyel találkoztam. Legnagyobb számban a DC nagy képregénygyűjteményének teljes eddig megjelent választékával (ami 38 cím, annál több kötet) illetve a Marvel hasonló gyűjteményére, ami 19 kötet, ezt követte a Kingpin jópár vegyes címmel és 14 kötettel és a Szukits se nagyon maradt el az AVP-s és SW-s képregényeivel. Amit el lehet mondani, hogy igazán vegyes mínőséget képviselnek, 9%-uk kapott max pontszámot és teljesen címfügetlen ugyanúgy van benne Star Wars, Kick-Ass, Batmanok, Pókemberek, Logan. De van a címek közt ami csak 20-40%-ot kapott és az is Marvel, DC, Sw vegyesen, szóval címfüggetlen teljesen. Atlag 72%-ot kaptak, ami azt jelenti, hogy összeségében mégis jobbak voltak ,mint mondjuk az elmúlt években bármikor, hisz mindig 70% alatt maradt az értékelésem. Tehát összeségében megérte elolvasni őket, kimagasló db és oldalszámot lehetett velük elérni, gyorsan lehetett velük haladni és még élvezetes is volt, ha épp belehúzott az ember. Viszont idén már nem folytatom ezt, vagy csak részben, egyszerűen akkora a dömping, hogy nem lehet győzni sem pénzzel, sem idővel a csak nekem tetsző címeket sem, plusz ezzel együtt a könyvek száma így nyilván csökken. De aztán majd meglátjuk, mit hoz 2019, teljesen biztos nem leszünk képregyének nékül, de mostmár szelektálni kellene.

2018. november 12., hétfő

10 könyv, 10 mondat, 11.

Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál - Talán Alien-ekkel jobb lett volna, bár így sem volt rossz.
Bill Bryson: Bajos szavak: Én bár lassan, de könyvként olvastam, így lehet nem oly hasznos, ha ugyanannyi helyes, mint helytelen nyelvtannal találkozik az ember a témákban, de azért hátha ragadt rám valami:)
Brian Michael Bendis: Jessica Jones: Alias - Jó történetek? Igazából nem nagy szám.
Szimpatikus szereplő? Igazából nem.
Jó rajzok? Igazából az sem.
De az egész mégis kb. az egyik legjobb képregényélmény idén, írói stílus most nagyon összejött a karakterrel.
Harry Potter – Mézesfalás - Talán az első könyv, amin konkrétan majdnem minden oldalán majdnem elhánytam magam…
Jeph Loeb: Pókember: Kék - Nem értem miért kell ugyanazt a történetet elmesélni ezerszer, pláne úgy, hogy ez kb. kockáról kockára követi a már egyszer megrajzolt sztorit, kb semmi új…
Paul Dini: Batman: Detektív - A kiadás már az előző kötettel elkezdte a lejtmenetet (volt honnan), de tartalomban ez az első a sorozatba, ami nem jön be, egyik történetnek sincs igazán befejezése vagy lényege, nem jött át, ahogy a grafika sem.
folyt.köv.

2018. szeptember 7., péntek

Jeffrey Brown: Jedi Akadémia

Oké, nyilván ez egy mesekönyv és nem felnőtteknek szánják, de azt hittem fogyasztható mint az eddigiek. Meg, hogy vicces. De nincs benne egy humormorzsa sem. Pedig állítólag van, de úgy ott ülnék valaki mellett aki megmondja, hogy pontosan hol, mert még nyomát se találtam, pedig szoktam sejteni azoknál is, amik nyilván nem viccesek, de valaki szerint igen, de ebbe most nem találtam.

Fredrik Backman: Egymás ellen

Piszok mód és nagyon zavaróan szenzációhajhász, mármár olyan „bölcs”, mint Coelho, továbbra is kerüli a humort, bár már azért a végén mintha lenne, nem úgy, mint az előző részben. És míg azt kb. az utolsó pillanatban mentette meg a pocsék műtől, itt azért már talán nem akart annyit fogni, vagy csak ügyesebben keverte a lapokat, de az utolsó egy negyednél már elkapott engem is az emovonat, amire mostanában kizárólag épít az író (ettől még az erőszak karakterek fetisizálása nem ért be nálam). Szóval jobb, mint a medvék, de nagyon túl van értékelve, a homofóbokat meg továbbra se tudom megérteni, az előző könyv témájához való hozzáállásban is vannak számomra érthetetlen dolgok, de, hogy az, hogy tud bárkit is zavarni, hogy valaki meleg az szerintem nálam marad örök rejtély.:)

2018. július 9., hétfő

Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Valamikor, amikor még nem a Zombi- vagy Robotapokalipszistől féltünk…
Igazából kezdetben egy vidám könyvnek tűnt és regénynek, aztán nem tűnt regénynek, hanem dokumentarista leírásnak, társadalomkritikának és már egyáltalán nem vidámnak, hanem kifejezetten frusztrálónak. És közben az akváriumból figyelnek a szalamandrák:)
Önmagában lehet ez 4 csillag is, ha tudja az ember, hogy mit várjon én nem tudtam róla semmit, ráadásul a tördelés valami förtelem, oldalakon áthúzódó megjegyzések sokszor három szintes oldalakat okoznak, ezt azért meg lehet okosabban is csinálni.

2018. március 14., szerda

George R. R. Martin: Álomdalok

Leírás:
Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót. Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Vélemény:
Sokféle antológiával találkozhat az ember, főleg, ha szereti a novellákat vagy a verseket. Én magam csak olyanokba csapok bele, aminek az íróját ismerem, kedvelem és mivel a legtöbb antológia inkább valami látszattematika köré épül és az időre megírt novellák, legyenek bármily neves írók művei minőségben igen széles sávban szóródnak, vagy csak egyszerűen a 20 író stílusából alapból csak 3 áll közel hozzánk, a többi töltelék ilyen szempontból. Szóval Martin-nal is találkoztunk antológiákban, hisz most már van olyan húzónév, hogy az egy novellája eladja az egész kötetet, holott az nem is egy erős novella vagy kisregény.
De ennél jóval jobbak az egyszerzős antológiák, hisz itt garantáltan a kedvelt író műveivel találkozhatunk és nem is véletlen, hogy több kedvenc könyvem Philip K. Dick novelláskötetet (Lenn a sivár Földön vagy a Már megint a felfedezők) a , hisz egymás után jobbnál jobb ötletek vannak benne novella szinten kifejtve.
A Martin könyvek kiadása viszont itthon valami miatt még mindig csak csöpögnek, a Trónok harca sorozaton és kapcsolódó kiadványain kívül összesen egy regény jelent meg, a Lázálom, ami amúgy az egyik legjobb vámpír könyv, legalábbis ami olvasásra került általam, így öröm, ha egy teljes kötetnyit bevállal egy kiadó.
És milyen jól tette, hogy bevállalta. Az Álomdalok tökéletes antológia-koncepció. Műfaji-időbeli sorrendben adja közre Martin novellái közül azt, amit a közönség és a szerző is legjobbnak tart de az igazi extrát az adja, hogy a műfajok között egy George R. R. Martin önéletrajzi kötet is megbújik. Martin nem is kis terjedelemben és több helyütt megszakítja a novellaáradatot és ír az élete adott szakaszáról, az adott műfajhoz köthető életrajzi mozzanatokról, sokszor jóval érdekesebben mint maga a novella és bőven elegendően ha valaki majd Martin életrajzot szeretne olvasni. Szóval két könyvet kapunk egy áráért, amiből mindkettő remek. A novellákra ugyan nem mondom, hogy mind szuper, viszont a keletkezés körülményeivel együtt mind érdekes, hisz megtudjuk, hogy az egyik csak egy házi dolgozat regényesítve, a másik egy sokszor visszadobott képregény alap, a harmadikat mely szerelem táplálta, stb-stb.
Igazi csemege tehát mégha Martin-t eddig csak az ezer oldalas könyvei alapján is ismerte a többség, az ezer oldalt (oké 700) most is megkapva több kis történetként mindenből kapunk egy picit. Várom a folytatást!

A könyvért köszönet az Alexandra kiadónak!



2018. március 6., kedd

Rejtő Jenő - Tatjána - Konzilium az őserdőben

A Szépmíves Kiadó új sorozatot indított Transzliteratúra sorozatcímmel, fókuszálva Rejtő kiadatlan, hiányosan kiadott műveire, Rejtőről szóló művekre és pályatársai műveire.
Nyilvánvalóan ez egy dicséretes irány és abszolút érdeklődésemre is tart számon, legalábbis elméletben, mert azért belegondolva mélyebben a téma nem is olyan egyértelmű még egy Rejtő rajongó számára sem.
Rajongani nem rajongok semmiért, de elég tág körben vannak kedvenceim, így nem csak Rejtőre vonatkoztatva érdekes a téma, de lehetne példaként mondani az X-aktákat, Twin Peaks-t  sorozatfronton, de filmes és zenei példák is szép számmal vannak. Mert nyilván valamit azért kedvelünk meg, mert nekünk minőségi szórakozást nyújt, legtöbbször az adott személy egyik best of-jával ismerkedünk meg legelőbb és onnan fejtjük vissza az életművet és reménykedünk, hogy van még egy best of cd-je, vagy amin ilyen jó számok, ilyen jó novellák voltak, ott csak a terjedelem szabott határt és van ott még ahonnan jött. És általában van is. Első pár otthon fellelhető Rejtőm után én is kutakodtam és találtam még jobbakat és kevésbé jókat, mígnem aztán a végére értünk az életműnek és hosszú évek telnek el kedvencünk nélkül vagy újraolvasás, újrahallgatás során újra felfedezhetjük.
És aztán néha jön a feltámasztás, folytatás, mert igény van rá, technikailag megoldható, így jönnek 10 év kihagyás után sorozatfolytatások, már régen halott írók sorozatának új kötetei vagy ki nem adott dolgok kiadása. És ez - lássuk be logikusan - ritkán hoz fényes eredményt, hisz anno nem véletlen szüntettek be valamit, nem véletlenül nem adtak ki valamit, már nem volt rá igény, már nem hozta a megfelelő színvonalat. Persze ez a plusz egy kör már lehet fakultatív és dönthetünk úgy, hogy az a korszak akkor le is zárult, végül is mit árt, hogy jelennek meg forgácsok és folytatások, nem kell próbát tenni velük és ennyi, de egy rajongónak szinte muszáj belekóstolnia egy új műben, hisz már azt hitte, hogy örökre vége.
Szóval felemás eredmény borítékolható, de a törekvés díjazandó.


A sorozat első két részével sikerült megismerkednem.
A kiadás egységes, szép grafika, kicsi méret, díszvízjel és mellékletek jellemzik, valószínű szépen fog ez mutatni sorozatban a polcon.
Az első rész a Tatjána, ami egy ki nem adott kisregény, Rejtőhöz képest sajnos nagyon kevés humorral, bár több később visszaköszönő elemmel, sajnos nem sok élvezeti értékkel.

A második kötet a Konzílium az őserdőben novella három variánsát tartalmazza. A történet itt sem túl érdekes, ellenben a bennszülöttek mindig jó humorforrások Rejtőnél, így a világ abszolút Rejtői, ugyanakkor teljesen egészében már megjelent nem oly régen egy dokumentum kötet lapjain, így újdonság értéke semmi, ahogy valaminek a három variánsát is leadni szintén nem a szórakozást szolgálja, inkább csak kuriózum, érdekesség.
Szóval összességében azt tudom mondani, hogy igen, ez kell, mert mindent szeretnék Rejtőről, ha kiadják az iskolás fogalmazásait az is érdekes lehet, ugyanakkor nem hiszem, hogy élvezeti értéke lenne ennek és a hasonló kiadásoknak.

Köszönet a kiadványokért a Szépmíves Kiadónak!

2018. március 1., csütörtök

Mark Frost: Twin Peaks – Az utolsó dosszié

Leírás:
Nézed a Twin Peaks harmadik évadát, és nem érted? Mélyebbre ásnál egy-egy történetszálban, vagy érdekel a karakterek háttértörténete, múltja is? Szeretnél megismerni valami többet, emberibbet Mark Frost és David Lynch látomásosan örvénylő fantáziavilágából? Az utolsó dosszié egy spirituális térkép a Twin Peaks univerzumához.

A 26 év szünet után, 2017 májusában a képernyőre visszatért, tévétörténeti jelentőségű sorozat az egyik legrétegzettebb szellemi termék, amit valaha létrehoztak. Befogadása, megértése nagy odafigyelést, türelmet, kitartást kíván nézőjétől. Mark Frost feltáró jellegű háttérmunkája, Az utolsó dosszié megadja a végső válaszokat rajongók kérdéseinek egy részére, miközben rengeteg új kérdést is nyit a Twin Peaks univerzum utolsó műve. Mert igen, David Lynch és Mark Frost azok, amiknek látszanak: ködlovagok.

Vélemény:

Igen, néztem a Twin Peaks harmadik évadát. Igen, nem értettem. És ezzel szerintem abba a 100%-os csoportba vagyok, ahova a készítők is tartoznak. De a sorozattal nem ez volt a legnagyobb baj, sok sorozat sajátja, hogy az ember nem ért dolgokat, kell a misztikum, a rejtély, amit a legritkább esetben tudnak aztán kibogozni az írók és értelmes véget hozni a történetnek. Itt meg se próbálták, de még az se biztos, hogy befejezték, legalábbis bárhol meg lehet állítani az évadot, ugyanolyan vége van, mint itt, bár még nem is a végével volt a legnagyobb baj. A baj az volt, hogy rossz volt. Az egy dolog, hogy semmi értelme a történetnek, volt, hogy nem is volt történet, a színészek idegesítőek, bugyuták, primitív szerepek egytől-egyig, ritka az olyan karakter, akivel három mondatot tudna az ember úgy beszélni, hogy az egy értelmes párbeszéd legyen bármely világba és most az értelmest úgy értem, hogy még a Mónika show-ban is értelmesebbek lennének a párbeszédek vélhetőleg.
Szóval a sorozat ezer sebből vérzik, annyira meta akar lenni, hogy az már nem meta és valószínű nem is Twin Peaks, amit - akárcsak Coopert, pláne értelemmel rendelkező Coopert - csak nyomokban tartalmaz.
De most nem is ez a téma, hanem a könyv.
Ahogy az előző könyv is, ez is kimagaslóan szép kiadás, bár a design elemek száma erősen csökkent, de a dossziés feeling vég jelen van, borító, belső oldalak mind kitűnőek.
A tartalom is Twin Peaks-es, jóval jobban, mint az előző könyv vagy a sorozat 3. évadja, konkrétan végveszi a szereplők nagy részének és a kimaradt éveknek a történeteit, szóval körülbelűl azt adja, amit az előző könyv füllszövege, ami abból semmit nem valósított meg. Ez meg abból nem sokat, hogy ettől jobban érthető lenne a 3. évad, mert nem lesz az, magyarázatokat nem ad, de hátteret alkot és néhány fehér foltot befoltoz, de nem igazán lényeges fehér foltokat.
Szóval nem mind titokzatos és magasröptű ami értelmetlen, de az előző könyvvel ellentétben ezt tényleg tudom ajánlani Twin Peaks rajongóknak is (nem tartalmaz UFO-kat:), a városhoz és a történethez kapcsolódik és baromira jól mutat a polcon:)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.



2018. február 15., csütörtök

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Leírás:
Egy ​őszi estén a New York Kávéház összes ajtaja bezárul, s a bentlévők vérszomjas élőholttá válnak. Kivéve egy maroknyi túlélőt, az igazgató titkárát, a ház első pincérnőjét és egy modernista folyóirat néhány munkatársát. Róluk talán már hallott.
Csepella Olivér tervezőgrafikus, a Halisten Stúdió tagja, a Csaknekedkislány tánczenekar szövegíró énekese. Tizenhét évesen jutott eszébe ez a dolog a Nyugattal, és mostanáig nem hagyta nyugodni.
A könyv létrejöttét 2014-ben sikeres közösségi finanszírozás tette lehetővé: több mint ezer nagylelkű ember támogatása fedezte a képregényrajzolás éveit. Nélkülük a NYUGAT+ZOMBIK megmaradt volna annak az idétlen ötletnek, amit jó lett volna megcsinálni egyszer.
Az agyatlan élőhalottak és a reménytelenül széplelkűek harcában sosem volt irgalom, de most patakokban folyik a vér és a tinta, reped a csont, szakad a merített papír. Íme Babits Mihály és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon: három év feszült várakozás után kézhez vehetik a rajongók Csepella Olivér már megjelenése előtt kultikus képregényét. Sikerülhet-e a magaskultúra legkifinomultabb képviselőinek, a Nyugat szerzőinek megállítaniuk a tömegkultúra legfélelmetesebb teremtményeit, a zombikat? Lehetséges-e jambussal vagy szonettkoszorúval felvenni a harcot a halálos harapással? És egyáltalán: vehetjük-e a bátorságot, hogy viccet, sőt horrort csináljunk az iskolában felszentelt irodalmi kánonból? Nagyon remélem, hogy a válasz mindhárom kérdésre igen.

Vélemény:

Aki ismer az tudja, hogy nem csak az olvasás, az irodalom, de a zombik is közel állnak hozzám. Ilyenkor persze a legjobb, ha az ember egy nagyobb szúrós szerszámmal arrébb hessegeti őket, de attól még ott vannak. Ez valószínű annak az átka, hogy túl közel lakom a temetőhöz.
Szóval minden ami zombi az jöhet, kivéve, ami romantikus, mert a zombik nem romantikusak (bár tényleg csak az agyad kell nekik és nem a tested, de én nem vagyok ennyire végletes), meg ami tini, mert az általában egy degradáló szó.
És mostanában én is - ahogy a piac is - nyitottam a képregények felé is, így lássuk be mai kiadványunk több fronton is nekem való csemegének tűnt, mégha én nem is hallottam róla előtte.
Alap ötlet szinten persze nem eredeti, hisz volt már Büszkeség és balítélet és a zombik meg Abraham Lincoln a vámpírvadász is, amik inkább csak ötletként működtek, mintsem könyvként. Viszont ez csavar egyet a dolgon és képregény is, ami megintcsak nem egyedi, hisz vannak Marvel Zombik is, viszont még egy csavarás, merthogy magyar, amivel nem kivételezünk, de elvárjuk, hogy megugorja a nemzetközi szintet. Hogy ez sikerül-e, azt eldönteni viszont lehetetlen, hisz nyilván Rejtő se működik külföldön, ahogy a Nyugatosokat sem ismeri senki kint, így ami összehasonlítható az a grafika.
És a grafika nagyon bejött, a színezés fekete-fehér, de csavarnak egyet és még sárga is. A rajzokon az irodalmárok felismerhetők és bár vannak benne vendégrajzolók is, de összességében nagyon tetszetős (azt nem mondom, hogy szép, mert más stílus jön be nekem képregényekben is, de mindenképpen egyedi és élvezetes).
Viszont a történet egyrészt túl egyszerű, ha levesszük a háttértörténetet akkor kb. annyi, hogy jönnek a zombik és megöljük a zombikat, nagyon kevés a fordulat vagy izgalom és a humor sem biztos, hogy humor, ahogy a bonyolítás is inkább csak összezavarás.
De ennek ellenére én jól szórakoztam rajta, tényleg jó forgatni és vannak Marvel/DC képregények is, amiknek csak annyi a története, hogy látványosan verekednek.
Egy szó, mint száz, zombikedvelőknek kötelező, crossoverek iránt érdeklődőknek csemege, még talán némi retró is átüt belőle, de azért túl sokat ne várjunk tőle.


A könyvért köszönet a Corvina kiadónak.


2018. január 15., hétfő

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Leírás:
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.

Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Vélemény:

Konkrétan már szinte mindent olvastunk Rowlnig-tól a könyvön, a színdarabon át, a jótékonysági lexikontöredéktől egészen a mostani forgatókönyvig, jövőre meg még egy sima beszed átirata is meg fog jelenni és talán valamikor magyarul a Pottermore-os bejegyzések válogatása is.
És ez korántsem baj, a Potter-univerzum még így sincs telítve az életemben, bőven elbírna többet is, hisz mostmár érdemi könyv valószínű nem lesz soha, legfeljebb Rowling-krimi, aminek persze várjuk az új részét.
Szóval ez részben egy új formátum, ráadásul mint formátum is ritka a magyar könyvpiacon, de a Potter rajongóknak be kell érniük ennyivel, hisz nem lesz regény a Legendás állatokból sajnos (bár nyilván ki lehetett volna adni valamelyik filmnovellizáló írónak a feladatot, de valamiért inkább hagyták így). És igazából nem is baj, hogy így döntöttek, mert forgatókönyvként is remekül működik. Aki ismeri a filmet annak a mozi pereg belül, zenével rá is lehet erősíteni. Ami ilyenkor kimarad, hogy nincs plusz élmény, nincs plusz infó, nem ad hozzá semmit a filmhez, nincs olvasási plusz. Ami van az viszont egyrészt a remek tartalom, halkabban tudjuk megnézni így a filmet, nem zavarunk vele másokat és hát remek kiadás, szép borító, ízléses tördelés és grafikai munka. Szóval akinek tetszett a könyv és olvasná is vagy csak hiányzik a Potter-gyűjteményéből az úgyis megveszi, aki valami pluszt várna a film után az nem kapja meg (de miért várt volna ilyet?), de biztosan ő is remekül szórakozik ebben a két órában, amíg vég olvassa.

2018. január 11., csütörtök

Arthur C. Clarke – Gentry Lee: A Ráma kertje

A rossz könyvek közül, az amelyik idegesít is, általában egy-egy karakter miatt.
Itt ez a főszereplő néni, aki elvileg okos és művelt és intelligens, szerintem buta mint a kő és amúgy a könyv feléig csak arról szól, hogy minél több gyereket szüljék egy olyan világba, ahol amúgy ők az utolsó létező emberek, de ez egyáltalán nem gond, mert majd jöhet a tesók közti szex ha elfogy az öregember és a kislány közti szex lehetősége, a lényeg, hogy minden permutációban összedugjuk, amink van, mert aztán a géneknek fent kell maradni. Ha még pár évig maradnak, tutibiztos, hogy az anya bevállalja a fiait csak, hogy még legyen pár ember, nem csak az, hogy a 70 éves faszinak odadobja a páréves kislányát, tényleg visszataszító volt.
Aztán van egy átmeneti rész és aztán kapunk egy másik regényt, regényhelyzetet, ami meg alig sci-fi, alig társadalomleírás megspékelve a végére egy nagy csomó alien leírással, aminek semmi funkciója nincs.
Nem tartalmaz cselekményleírást, a regény sem nagyon.

2018. január 9., kedd

Egy kis Jaffa szilveszterre

Idén hozzám képest keveset olvastam, így az év első pár napját olvasással kezdtem. Egy nap alatt 2,2 könyv, majd még másnap is megvolt a két nap alatt 3 könyv, ami statisztikailag mindenképpen jól mutat. És persze magát az olvasást élveztem is, ami nagyon rossz könyvekkel nem ment volna, de azért ehhez inkább kellett a csekély, sekély terjedelem, tartalom is. És mindezt most a Jaffa biztosította, akiknek ezúton is köszönöm.

Nade nézzük, mi is volt ez a három könyv, most összevont bejegyzésként.

Ónodi György: Feketeleves

17 év egy ember életében sem kevés. Eltart a köldökzsinór elvágásától a bölcsődén és az óvodán keresztül az általános iskolán át majdhogynem az érettségiig, a gólyamesétől a szexig. Egy televíziós szórakoztató műsor esetében egyedülállónak mondható ez a 17 év.
108 szereplő statiszták nélkül, 8 Kossuth-díjas művész adott rangot a műsornak, s reményeim szerint e könyvnek is. A készételt felszolgáltuk a képernyőn, a könyv inkább a fűszerekről beszél. Van benne édes és savanyú, csípős és keserű. Bajor Imre elköszönt tőlünk és Önöktől, ,,levele", amit az égből küldött - s amelyet ki más, mint Kern András ,,fogott el" -, itt olvasható.
17 év feldolgozása nem lehet cél. Ez a könyv a kulisszákról szól, a háttérről, a támadásoktól a magasztalásig, a dicséretektől az elátkozásig, az imádattól a gyűlöletig. Mindebben volt részünk, mely jól kitapintható a korabeli kritikákból és levelekből. Szókimondás és őszinteség - ennyi volt a szándékunk mindenféle rosszindulatú áthallás nélkül. Nem gondolom, hogy a Heti Hetes sírjára ,,unokáink leborulnak", de egy szál virág talán jár. Vagy egy elgazosodott sírhant tele pipaccsal. Letépni nem érdemes, mert szinte azonnal elhervad. A Heti Hetesnek ennyi adatott. A Feketeleves egy sajátos történelemkönyv, a ma lenyomata a jövőnek és egy kicsit a jelennek is. Egy őszinte történelemkönyv sokak bánatára és még többek örömére.

Ónodi György a kezdetektől a Heti Hetes főszerkesztője. Dolgozott operatőrként, szórakoztató műsorok forgatókönyvírójaként és más sikeres tévéműsorok producereként is. De mind közül a Heti Hetesre a legbüszkébb. Könyve nem nélkülözi a főcímben elhangzottakat: ,,Heti Hetes, minden, ami érdekes: politika, botrány, Duna-parti dumaparti, bulvár, pletyka, sztárhegyek, ez a Heti Hetes, a feketeleves..."

 A Heti Hetest Jáksótól a temetőig követtem, szóval nekem is benne van vagy 15-16 évbe. Volt, hogy jobb volt, volt, hogy rosszabb, vagy csak érdektelen, mert a politika egyáltalán nem szerepel az érdeklődési köreim között, de általában az állandó szereplők nagy része elvitte a hátán a műsort, mégha amúgy a statikus beszélgetős műsorokra lehet már most nekem sem lenne igényem, csak háttérben, annyi erővel meg lehetne rádióműsor is.
És jelent meg könyv is a Heti Hetesről igaz csak kicsit a műsorkezdés után, így talán 16 év után egy újabb kötetet még biztos elbír a piac, bár lehet, hogy egy évvel korábban kiadni bölcsebb dolog lett volna.
És, hogy milyen a könyv? Keserű. Oké, feketeleves, de tényleg az egész olyan, mint valakinek az első dühös gondolata, nem válogat stílust, nem válogat szavakat, mindenkit elküld az anyjába, akit meg nem kell, arra is azért odafricskáz egy csípőset, amit lehet, hogy ha az ember lehiggad, átolvassa már nem hagy benne a kész műben. Vagy benne hagy, mert még mindig dühös és vélhetőleg igaz az úgy is, ahogy le van írva. Szóval van itt háttér és nyilván egy olyan embertől, akinél közelebb senki nem volt a műsorhoz, de ez nem egy jó hangulatú virrasztás, hanem a kelleténél egy kicsit hosszabb műsorrészletekkel tűzdelt kirohanás. Terjedelemben is.

Dombóvári István: Pisti vagyok, ments ki innen!

"Pisti átlagos magyar férfi. Vidékről kerül fel Pestre, nincsenek kimagasló képességei, de nagy reményekkel vág neki az életnek. Magasra törő álmai vannak, karrierre és igaz szerelemre vágyik, de a sors valahogy mindig keresztbe tesz neki, mindig mást kap az élettől, mint amire számít. Főleg pofonokat, de Pistinek helyén van a szíve és az esze, csak azért se adja fel, végigcsinál mindent. Szó szerint végig.
Első szerelem, a szüzesség elvesztése, első állásinterjú, első válás - filmszerűen pergő jelenetek, dialógusok, drámai helyzetek komikumba és abszurdba oltva-oldva, mert hát ilyen az élet nevű játék. Amelyben mindenkinek akarva-akaratlan részt kell vennie, szüntelenül változva, alkalmazkodva a körülményekhez. Így lesz Pistiből, a nagy reményű tanárjelöltből multikatona, a romantikus álmodozóból bolygóközi adatrögzítő, jelenkorunk csetlő-botló hőséből jövőnk fapados szupermanje. Szerelem, gyengédség, szexrobotok. Álmok, multik, csapatépítések, kicsit sem békés nyugdíjas évek a Holdon.

Voltaképpen majdnem csupa szokásos dolog, csupa ismerős helyzet, csak éppen kissé más megvilágításban, más kifutással, nagy adag humorral és rendíthetetlen életigenléssel - ez Dombóvári Istvánnak, a népszerű humoristának, műsorvezetőnek, a Dumaszínház és a Showder Klub állandó fellépőjének komikus és szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató regénye."

A második könyv Dombi második könyve, vagy két és feledik, attól függ, hogy számoljuk. És Dombi még mindig nem író, viszont ezek szerint tud pár délelőttöt írásra is szánni meg az a kis pénz is jól jön és szinte biztos, hogy nem ő erőlteti, de hát ha megkértek, miért ne?
És ezzel nem mennék odáig, mint amit olvastam, hogy csak a pénzért írta volna meg (szerintem mindenki kb. azért ír minden könyvet) én azt is elhiszem, hogy volt egy ötlete és gondolta, hogy azt már ideje lenne befejezni, most az más kérdés, hogy ez az ötlet nem egy nagy ötlet.
Merthogy a könyv annyi, hogy végkövet egy embert születéstől a halálig a legsablonosabb életfejezetekből a legsablonosabb könyvfejezeteket kihozva. Ez amíg lehet vélhetőleg nagyrészt életrajzi elemeken és tapasztalásokon alapszik (nem véletlen tán a Pisti a címben), de ezen elemek nagy része velem is így történt nagyrészt és valószínű veled is és a többséggel is, szóval tényleg csak egy korrajz a valamikor 82 után születettekről (asszem említve van a Mátrix amikor hősünk 17 vagy 19 éves). Ami aztán tovább van vezetve persze a 40-es éveitől a halálig hősünknek, átvíve parodisztikus sci-fibe, de igazából a parodisztikus is csak erős túlzással él meg mint jelző (ha létezik, mint szó:), mert egyszerűen hiányzik a könyvből a humor szinte teljes egészében. Úgy emlékszem volt benne egy vicces leírás, de kettő már biztos nem. És ez baj, mert Dombovári humorista, tessék vicceset írni, vagy írjon drámát, de legyen drámának eladva. De igazából ez ugyanúgy 50-60 oldal ami jól van tördelve, rövid szórakozás, de sajnos annak is kevés.

Galla Miklós: Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy vége

Petőfiéknél az ajtót anyám tyúkja be.

Borozgattam a Nyugati pályaudvar közelében és a Keleti pályaudvar közelében is. Azt hiszem, többet ittam a Keletinél.

A legutóbbi szilvesztert az Örs vezér terén töltöttem. Hajnalban már a Sugárban hánytam.

Ilyen és ezekhez hasonló szóviccek tömegéből áll a könyv. Ellentétben egy regénnyel, ezt bárhol el lehet kezdeni és bárhol lehet folytatni. Nem is szólva a félbe- és abbahagyásról, valamint az újrakezdésről. Továbbá az asztalra történő kinyitva lerakásról, mert kész az ebéd. Szóvicc szóvicc hátán!

GALLA MIKLÓS: a világon vajon melyik standup komikus tud így énekelni és ilyen dalokat írni? Melyik énekes-szerző tud ilyen absztrakt képeket festeni? És melyik absztrakt festő tud ilyen szóvicceket kitalálni és előadni? E könyvben a szóviccek dominálnak, de a többi képesség is megcsillan!

Úgy emlékszem jópár éve már elém került egy Galla könyv, amit úgy nyertem és egyszerűen borzalmas volt, végül vég se olvastam, de ezt egyrészt elfelejtettem már, másrészt inkább az alcím fogott meg, mert a szóviccek (főleg képben) újra reneszánszukat élik és én is szeretem ha jó, vagy ha nagyon rossz.:)
A könyv terjedelme itt se nagyon érdemel sok szót, ha érdemelne, akkor vastagabb lett volna, de a bejegyzés célja pont a rövidek egyben. A könyv tartalma viszont nem regényes, hanem egyrészt tényleg megkapjuk a szóvicceket tucatjával, de mivel azért az mégiscsak 5 A4-es oldal szétdobva, így kapunk mellé egy korábbi Galla est anyagát is, amiben szóviccre épülő történetek vannak. És, mivel hősünk még fest is, ezért akit érdekel az kap pár absztrakt festményt is a könyv elejére meg végére.
Igazából megkaptam, amit vártam, több elnéző mosoly volt benne, mint Dombovári könyvében, de azért ez sem egy vég a hasunkat fogjuk könyv, bár lehet ebben közrejátszott, hogy a szóviccek nagyrészét már legalább 2-3 helyen hallottam tőle anélkül, hogy az önálló estjén lettem volna, szóval azért egy poén el van adva jópár helyre.