2012. október 4., csütörtök

Bud Spencer: Különben dühbe jövök

Nem vagyok egy nagy Bud Spencer & Terence Hill rajongó, de én is ezen nőttem fel és amíg nem kell megnézni újra valamelyik klasszikust, addig örömmel nosztalgiázom rajta. Ellenben tavaly megnéztem pár újat és igencsak kerestem róluk egy könyvet, de akkor még nem volt. Aztán pár hónap múlva kiadták ezt, yuhé. Sceurpien-től meg megnyertem, szóval thanx neki.
Ez nem könyv, ahogy sok másik mostanában megjelent könyv sem az (pl. Szütyiő), ez csak egy könyvelőzetes, legalábbis nagyon karcolgatja csak a témát, minden jó részből csippent egyet, de semmit nem fejt ki, semmibe nem megy bele mélyen. Gépelve ez is egy 100 oldal A4-es, tényleg olyan, hogy este leül Carlo nagypapa és mesél az unokáknak egy kissé szerkesztett tartalomjegyzék alapján. Kellemes mese, ajánlom!
Lényeg a lényeg, hogy továbbra is várnék egy rendes, terjedelmes könyvet, vagy legalább még egy ugyanilyet Terence Hill-től, mert ezek jó sztorik, érdekes élet és talán egy profi életrajzíró ki is tudná szedni még Bud papából ezeket, vagy újságcikkekből, stb-stb.
Egyébként ügyesen hallgat el dolgokat, de azért minden filmjét azért forgatta, mert milliós váltókat kellett kifizetnie évről-évre, de, hogy azok életvitelének melyik részéből születtek, azt ki tudja, mert ő aztán tényleg nem szerencsejátékozott:) Egyébként az Önképe tetszik, aztán, hogy mennyire felel meg a valóságnak, azt meg nem tudhassuk, amíg nem jelenik meg róla és nem tőle egy könyv.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Jó volt elolvasni, megtudni, hogy ki volt az a Carlo Pedersoli (mert így nem ismeri a köznép...:P) , megismerni kicsit a "háttertörténetét" Bud Spencernek. Ami negatívum, hogy nekem kicsit rövid és így felületes lett, kíváncsi lettem volna még dolgokra. Ezek alapján egy kellemes olvasásnak megfelelő könyv, 4-es alá...

Kriszti írta...

Nemrég fejeztem be a könyvet, igen csak szenvedés volt sajnos. Szerintem azért is lehet unalmas a könyv, mert mindenki látta már filmjét, épp ezért talán azt várjuk hogy a könyv is tele legyen humorral és pörgéssel. Kevés volt, rövid, és tele volt nevekkel, köszönetekkel, mintha csak egy díjátadón beszélne. Többet vártam volna tőle. :(

cap írta...

Molyos értékelésem: Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, ha másért nem azért már érdemes volt, hogy megtudjam Terence Hill és Bud Spencer sose utálták egymást. Na jó nemcsak ezért volt jó a könyv, sok más dologra is fény derült, amiről keveset vagy egyáltalán nem tudtam: sportteljesítmények, betegség, karrier, egy-két kulisszatitok, stb.
Ráadásul gyerekkorom kedvence volt, bár igaz, én inkább Terence Hill-t kedveltem jobban, mégis csak jobb képű volt, de imádtam Bud Spencert is, mindig mosolyt csalt az arcomra. Sőt volt balon kabátom is, cowboy kalappal, műanyag pisztollyal és folyamatosan Terence Hilleset játszottunk. Ez van, sose akartam királylány lenni. :D

Bár most, hogy elolvastam, hogy te mit írtál hozzá, hmmm.... lehet igazad van, bár nem gondoltam, hogy kevés lenne, amit írt. Gondolom nagyon sok dolog már csak ismétlés lenne, ezért nem írta le újra és újra. Engem inkább a vége felé kezdett untatni a sok film, és hogy kivel készítette, ki volt a rendező, stb. Mivel felét se ismertem így nem kötött le. Terence Hill-el való kapcsolatáról, barátságáról többet olvastam volna, de lehet nincs több, csak amit leírt. :)