2016. szeptember 2., péntek

Leslie L. Lawrence: Homokvihar

Oké, értem én, hogy idegesítő, ha az író munkáját egy szerkesztő még kezelésbe veszi, hisz régen is mennyi oldalt kivágtak LLL könyveiből és lássuk be most is simán mehetne 2-300 oldal kihúzás, aztán meg valószínű terjedelemre fizetnek.
De legalább keressen egy lelkes vagy lelketlen olvasót, aki ingyen vagy pár fillérért elolvassa a könyvet kiadás előtt, mert már lassan nem az a legnagyobb baj, hogy ugyanazt a történetet olvassuk ugyanazokkal a nem túl életszerű szereplőkkel és fordulatokkal, csak a helyszínt és a neveket írja át, hanem, hogy sajna vannak memóriabajok és nem emlékszik mit írt fél vagy 50 oldallal előbb és ez ellentmondást szül, ahogy ellentmondásos szófordulatoktól is hemzseg (több helyen is ellenkező értelmű szót használ, így értelmetlen lesz a mondat, pedig lehet csak a fosztóképző hiányzik vagy feleslegesen szerepel benne, ahogy értelmetlen, hogy egy gépfegyvert olyan hosszúkás alakú tárgynak fest le, ami legjobban egy gömbre hasonlít) és a szereplők neveit sem találja el mindig, ahogy azt sem, hogy ki mondja kinek, így értelmetlen párbeszédek születnek. Persze lehet, hogy mindez későbbi elgépelés, helyesírás ellenőrző túlbuzgósága, de ha nem magyar könyv lenne azt mondanám, hogy borzalmasa fordítása.