2012. november 13., kedd

Lőrincz L. László: A piramis gyermekei

Kezdjük azzal, hogy nem akartam elhinni, hogy annyira rossz, mint mondják. Ez lenne a legrosszabb LLL könyv? Azt kell mondjam az utóbbi 20 évben minden kétséget kizárólag ez az.
Nézzük mi is a baja: a könyv 700 oldal. Kezdődik 200 oldal bevezetővel, aminek nulla köze van a folytatáshoz, nulla a történet és minden szereplő szempontjából. Teljesen felesleges más történet. Eztán következik 80 oldal, amiben elmeséli az első részt minden részletre kiterjedően, plusz az előző 200 oldalt, hátha átaludtuk. Eztán pedig nem történik semmi. Utána sem. A könyvben nem történik semmi és vége.
Ezenkívül az egész egy olyan mű, mintha bezárnánk egy éppen írni tudó valakit, hogy írjon, hiába mondja, hogy összesen két mondatos története van, mert elfelejtette odaírni az első rész utószójába. Ja és netet sem kap. Merthát az ember azért elvárja, hogy a kalandregényekbe kis történelmet, kultúrát csepegtessenek. De semmi. Egy uralkodó, egy évszám, egy bármilyen kulturális vagy történelmi dolog sincs benne. Sőt! Amikor már azt hinnéd, hogy most jön, akkor a szereplő azt mondja, hogy á, most nem jut eszébe, majd utánanéz, meg ilyesmi. Haló! Már az első kötetből világos volt, hogy LLL annyit tud Egyiptomról, mint a szembe Gazsi és 8 gyereke, aki látta egyszer a Múmia visszatért. Még ábrázolási hülyeségeket is beszél. Aztán bár próbálja elkerülni minden esetben, hogy évszámot mondjon, de hát tudjuk, hogy az első rész egy arab-izraeli háborúban játszódik, tehát legkésőbb a 70-es évek (de semmiképpen nem a 90-napjainkig, lévén az első regény 86-os, tehát ez max 87-es lehet történetileg). Erreföl bánkódik, hogy Berlusconi mit szólni ehhez meg ahhoz? Hahó, Berlusconi még seholsem volt ekkor?
És a többi és a többi, a történet lyukas, ezt próbálja a véletlennel magyarázni, a szereplők feleslegesek, a főszereplő gyerekes picsogó. Egy szó, mint száz, nem akarok folytatást, ezt se kellett volna már megírni.

Nincsenek megjegyzések: