Az író embert az elején nem igazán kedveltem, ez a végére sem változott, de azért már nem zavart annyi dolga, mint az elején.
Alapvetően a könyv boldogság része egyáltalán nem érdekel, nem hiszek a boldogságban, nem vágyom rá, és hát a könyv sem ad rá definiciót még talán azt se mondja, hogy az egy jó dolog, tehát alapvetően ez csak egy indok, hogy az ember utazhasson könyvírásra specializálva. Hisz jó dolog, ha én tömeggyilkos vagyok és az okoz boldogságot, ha tömeggyilkolok? Világos, hogy a tömegnek nem, nekem igen. Ha létezik boldogság, akkor persze gondolkodás, sőt értelem nélkül könnyebb elérni, üllhetünk a fűben egész nap és azt se tudjuk kik vagyunk és mi vagyunk a legboldogabbak, egy egyszerű agyműtéttel elérhető, mégse vállalják be sokan. Ettől persze én maradnék a mátrixba, mintsem a csatornákban kunfuzva, de mégse nyomnám 24 órán keresztül a stimulálógombot, mégha az lenne is a legjobb nekem, és a thailányokat is 2 nap után hazazavarnám.
Na, a lényeg, hogy el nem gondolkodtat, újat nem mond, viszont utazós könyv, tökjó helyekre megy el, ahol jártam vagy akarok majd, ottani érdekességek szerepelnek a könyvben és ezért érdemes. Mivel azon belül már nemzeteket általánosít, így amit mond annak egy szavát se kell elhinni, hisz nincs olyan, hogy a moldovaiak szomorúak, a svájciak fatöküek és a thai-ok nem gondolkodnak, valamint Amerika a leggazdagabb ország. Természetesen ez mind hazugság, de hát nem üthetek meg mindenkit, aki általánosítani mer, mégha erős késztetésem is van:)
De olvassátok el, nem kell félni tőle na:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése