2012. október 9., kedd

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Előrebocsájtom, hogy nem 100%-osan én választottam, hanem ajánlották, meg véletlen volt audiobookban. Ez a másik, hogy audiobook, ami egyenlőre bár jelen könyvnél bejött, de nem hiszem, hogy bármely műnél sikerülne hoznia az 5 csillagot. Rejtőnél sem.:)
De azért lement és nem bántam meg, bár hozzáteszem, hogy két helyen elvesztettem a fonalat (25 meg a 35 fejezet környékén:) A lényeg, hogy ez egy ponyva. Ami nem lenne baj, csak ne kezeljük szépirodalmonak, mert nem az. Szórakoztató irodalom és abból is a közepes fajta. Kevés akcióval, kevés humorral, néhol unalmasságba fulladó párbeszédekkel, a kornak megfelelő erős férfi sovinizmussal, csepnyi Lynch-es beütéssel a végére. A fél pont plusz az axolotl-ök miatt jár, bár csak jelképes, mert nincsenek is benne axik, csak valami mutáns cuccos, ami nem is hasonlít leírásból (fogadok egy százasba, hogy csak képet látott axikról és csak szemből, szóval igenis van hátsó lába az axiknak méghozzá prima:). Szóval egynek jó, közepesnél picit jobb mű és persze a Szerb bejelentkezés a végén tényleg jó volt, abból az író abszolút szimpatikus, csak nekem ez nagyon ingerküszöbalatti mű minden értelemben.

Nincsenek megjegyzések: