Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap

Rossz könyv. Rossz novellák. Az egészről az a benyomásom, hogy Bradbury egy világtól megcsömörlött ember, aki kiírja minden nyűgét, bánatát, úgy próbálván beállítani az eseményeket, hogy neki adjunk igazat, bólogassunk, hogy hej de igaza van a főhősnek. De nincs így, egyrészt általában nincs igaza és így idegesítő, hogy a történet igazat ad neki, másrészt viszont a történetek 70-80%-ában még történet sincs, nincs hangulat, nincs mondanivaló, nincs sztori, elkezdődik, vége van, de már fél oldal után unom. Komolyan azt vártam, hogy érdekes, néhol sci-fis novellagyűjteményt kapok, hát nem azt kaptam. Egy novella miatt kezdtem bele, az megérdemli a 3 és fél, 4 csillagot, de sok fél csillagos és sok két csillagos mellett a végső kettő is bőven elég, mostanában biztos, hogy nem fogok több Bradbury-t, bár elképzelhető, hogy írt ő értékelhető dolgokat is, de nekem ez szenvedés volt.