A főhős egy kőbuta nő, aki megtenné egy párfejezetes mellékszereplőnek, de főszereplőnek semmiképp. Egyszerűen nem érdekel, hogy miket huncutkodik illegálisan beszerzett pszichológusi hangfelvételre és jajde magányos és otthon szürcsöli a zöld teát és várja a szőke herceget. Nem érdekel. Megérdemelén simán, hogy lekannibálozzák, ez az egyetlen pozitív vég, de persze elmarad.
Elvileg egy nyomozás van a központba, gyakorlatilag ez nem nyomozás. Ez a csaj mint mondtam nem egy iq húszár. Kati néni a másodikról is ugyanennyit tudna elérni, max nyelvbéli nehézségei lennének. De lökik innen oda, mondják, hogy most menny ide, most nézd meg ezt, azt tudtad, hogy ez meg ez az amaz, gyakorlatilag kérdeznie sem kell, körbeküldik a megoldásra. Ami egy olyan gyanúból tevődik, ami minden valamire való kriminél kiderülne, hogy hamis nyom, nehogymár pont az és pont akkor van ott és már a 10. oldalon mondja, hogy ez a gyilkos és az is lesz. A hűdenagy csavar meg szintén már az elején tudnivaló, már mondtam, mondom ezt ne, nehogymár. De és de és de. Nulla azaz nulla a krimihez való értése a fickónak, úgyanennyit ér a karakterépítése. Ami valamennyit érhet az a lendületes írás és a látványos trancsír, de az sem átlag feletti, csak hát azt elvárjuk egy Grangé-tól.
Jókedvemben 3 csillag, talán ennyit sem érdemel. De azért még picit bízom a többi kötetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése