Hát-hát. Gyengébb, mint az első rész, sőt
szerkezetileg, történetileg gyanúsan emlékeztet az izlandi krimiírók
gyöngyének egyik szintén nem túl jó krimijére.
DE! Benne éltem, utcáin, épületei előtt jártam, a főszereplő
befordult a sarkon rendőrautóval, szóval személyes okokból most mehet a
fünf:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése