2012. október 17., szerda

George R. R. Martin: Királyok csatája

Hát nézzük, miben is más, mint az első rész:
-a fantasztikum ellemek 1%-ról 5-6%-ra nőttek
-az egyik kedvenc szereplőm szerepe 5x-ösére nőt, öröm volt, hogy minden második fejezet szinte róla szólt
-egy másik kedvenc szereplőm viszont teljesen el lett hanyagolva, kb 50 oldalt kapott, holott az elsőbe ő volt a legérdekesebb, bár tény, hogy akkor és most is teljesen kívülálló a történetben és az egész fantáziavilágban is.
-ebben a részben is úgy tűnik, hogy nem történik semmi
-az elsővel ellentétben itt nem hall meg senki, akinek valaha credit-je lett volna, persze a háborúk áldozatokkal járnak, de nem nevesíthető áldozatokkal, szóval Martin nem kegyetlen, nem értem mit beszélnek, akik, ezernyolcszáz oldal alatt egy Stark hallt meg, na bumm, bármely könyvet olvasok ennél többen pusztulnak
-igazából a címben említett csatában egy db király sem játszik szerepet a harcmezőn, az egyik bent szórakozik, a másik távolból nézi, de erről sem tudunk igazából meg semmit, szóval mások csatáznak helyettük, de ettől még ez a harcjelenet igen jó lett
-meglepődés, csavar a végén, stb-stb hiányzott
-ettől még a vége mindenképp izgalmas
-az egészt áthatja továbbra is az a hangulat, amit szeretek
Ellenben egy hónap alatt olvastam ki, ami sok, úgyhogy kora nyárig nem megyek tovább a sorozattal, de mindenképp folytatva lesz, várom, hogy mik, hogy alakulnak, bár igazából érdekelni nem nagyon érdekel:)

Nincsenek megjegyzések: