A címadó novella alkotja a 85%-át a könyvnek. Lehet más mást olvasott, de én erre 2,5 csillagnál többet nem tudok adni. Az egészre egy szó igaz: amatőr. Jó, jó, Szabolcs egy ifjú író, bontogatja a szárnyait, ne várjuk el tőle sokat. De ha javulni akar (talán már javult, hisz ez nem legújabb könyve tudtommal), akkor íróként kell kezelnem. A műben semmi sikeres atmoszférateremtés nincs, nem tudom beleélni magam a sztoriba, pedig ez ilyen terjedelemnél is követelmény, a sztori mondatról-mondatra akadozik és hát leginkább az a baja, hogy a főhős nem abba a történetbe van, amiről szól a könyv. Inkább az volt az érzésem, mint amikor az elhagyatott vasútállomáson jártunk. Érdekesnek érdekes, de nem kell nekiállni kommandózni, bújdosni, mert senki nem figyel. Okok nélkül túlreagál mindent a Pál testvér. A fordulatok ezerszer olvasott sablonok, szinte várható, hogy egy ilyenfajta félreértés meg egy amolyan kell és a végén persze egy 5 szereplősnél nem nehéz kitalálni, hogy ki a hunyó és aztán lezárni ugyanúgy, mint A Katedrálist, hogy csak egy példát hozzak. Unalmas, sablonos, nincs jól megírva. A maradék részben kisebb és egy nagyobb novella van, a kicsik még rosszabbak, a nagyobb, több részesbe láttam fantáziát, van amelyik része jó is, de összeségében az sem jobb egy közepesnél. Ja és nem hiszem, hogy egy pap azt mondaná valaha is, hogy én most csak loptam, de te megszegted az 5. parancsolatot! Hát a lopás tiltása is szerintem része a 10 parancsolatnak és nem hiszem, hogy a vallásos emberek rangsorolnák, hanem mindegyik egyformán fontosnak tartják tiltani. Meg volt egy mondat, ami nem volt rendben ragozásilag, de azt most meg nem mondom, hogy melyik:)
Mindegy, kell egy ilyen kritika is a sok álleesős után, Szabolcsnak meg sok sikert a továbbiakba, majdnem biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert az irány nincs távol tőlem, de lehet várok még egy 10-15 évet, hogy érettebb stílussal találkozzak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése