J. R. dos Santos: Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete

Oké, kicsit elkalandozó, de értékelésfélét írok végre erről is. Egyrészt be lettem palizva sokadszorra, jó borító, jó cím, és Einstein, az ember azt hinné érdekes lesz, talán felmerül benne, hogy valami jó kis történelmi-filozófiai-vallási-akció könyv lesz. Hát nem az. Tőlem kitüntethették mindenféle díjjal, de ebből az egy könyvéből kiindulva a srác bár ismeri a regényírás alapvető szabályait, sokszor nagyon primitív megoldásokkal dolgozik.
A lényeg:
1. kicsit sem izgalmas, majdnem elaludtam rajta, nincs története, nincsenek akciók, nem izgul az ember semmiért.
2. a főhős annyira egyszerű és primitív emberke, hogy nem hiszem el, hogy bármilyen tudós legyen is, egy antipatikus, anyukakedvence még a saját szakterületéről sem sokat tudó, de másról abszolút semmit és ha azt mondom neki hú, biztos azt mondaná, hogy jé, ne mondja, nagyszerű. Hiteltelen teljesen.
3. Komolyan 2 sorért hívják el kriptoanalítikust játszani? Langdon egy kávészünetben megcsinálja neki, ez meg hónapokra berendezkedik. És „dolgozik” rajta. Hiteltelen teljesen.
4. Ezt az együgyű rácsodálkozást viszi végig, mintha primitív emberek olvasnák, ami egy dolog, hogy szájbarágós, unalmas, de néhol a magyarázat annyira hiányos (ami persze lehet az elméletei fehér foltja is), hogy az ember felkiált, hogy hohó és ezt honnan gondoltad ki apukám?! Ja, exhas szám, hogy kijöjjön a számításod, az más.
5. Üde színfolt a profsegéd előadása illetve így a végén is szintén az ő szavainak 70%-a, az legalább mond valamit, valahogyan.
6. minek kellett bele a „romantikus” száll? A) nem romantikus, B) súlyosan kiszámítható C) hiteltelen
7. most tényleg temetés reggel 6-kor, mikor éjfél körül hallt meg az apja? Ki és mikor intézte a papírokat, koporsót, papot, stb-stb, ez nem így megy!
Összegezvén a mondanivalómat ez egy hiteltelen, buta könyv, ami az olvasóit is butának nézi. Még slusszpoén sincs a végén! Értem én az egyetlen mondanivalót, de hát ezért felesleges könyvet írni, nameg a valószínűségnek van egy másik oldala az univerzum nagysága és ismeretlensége és ha a két valószínűséget elosztod, akkor máris kijön, hogy hát nyugodtan létrejöhetett egy nekünk jó bolygó, sőt szinte valószínű…na de ez nem ide tartozik. A könyv csalódás, örülök, hogy véget ért nagynehezen.