Részlet narayan egy Darren Shan könyvhöz írt
értékeléséből: „Nyögvenyelős, unalmas, vontatott, fárasztó… ezek a
szavak jutnak először eszembe, ha jellemezni kell a könyvet. Teljesen
másra számítottam, egy keményvonalas horrorsztorira, de sajnos nem azt
kaptam, … Borzasztóan sokáig tartott, míg beindult a sztori,
elkalandozott a figyelmem, senkivel és semmivel nem tudtam azonosulni, a
főszereplőt pedig egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, sőt,
idegesített… sajnos azt kell mondjam, jelenleg egyáltalán nem vagyok
kíváncsi a folytatásokra.”
No, ez így 100%-ban stimmel erre a könyre is, de kiegészíteném, hogy itt nem csak várni kellett a sztori beindulására, de be se indult, ami meg úgy nézett ki, mintha bármi akció lenne (talán két akciórész van az egész könyvben), az is olyan unalmasan és lassan van leírva, hogy elaludtam, mire kilőtek egy golyót.
Megvan, hogy mi a különbség a filmek és a valóság között a nyomozósdiban? Hát gondolom többekközött az, hogy egy kéthetes nyomozást háromhetes adminisztráció kísér és így az összkép már nem olyan izgalmas. Namost ez a könyv meg kb. ez a felállás, csak itt nem kapjuk meg az izgalmas nyomozást csak a papirmunkát.
A végletekig unalmas, nem véletlen, hogy vagy fél évig olvastam. Nincs történet, csak részletes leírás a nagysemmiről, zavaróan nem működő technikai leírásokkal (ez a Mira kb annyit ért a technikai dolgokhoz, mint a láthatóan öreg írók, akik valamit nagyon félreéretteék és bár nem tudják már követni, hogy, hogy is működik a digitális élet, de tudják, hogy kéne a könyvbe rakni, csak most akkor hány floppyra is fér az internet, stb-stb, hát kislány nem kellett volna).
Konkrétan a könyv 20-30%-ában vérvizsgálatoznak, ami nem egy érdekes laboratóriumi vizsgálat, hanem egy szúrás és kijelző. össze kéne számolni, szerintem úgy 4-500 ilyen vérvizsgálatot ír le, mindig részletessen, miért, miért? Tényleg nincs olyan fejez, amiben legalább 6 vérvizsgálat ne lenne, de inkább 60.
MSN-eznek a 30 évvel későbbi jövőben, holott már a magyar kiadással egyidőben nem volt MSN.
Többszögű filmeket vágnak össze egy helyben ülő csaj fülbevalójában lévő kamerával?
Aztán meg közli, hogy ja hát minden kamera mindig vesz és megy ki a netre, ezért tudnak a netelők egy-két dologról, de valahogy a honlap üzemeltetője és a másik bloger nem tud róla, stb-stb-stb.
Aztán köszönetet mond embereknek, hogy újféle és végtelen módú zombigyilkolást ajánlottak neki. Kár, hogy egyet sem tett bele. Hogy ilyen-olyan dolgoknak, hogy utánanézett és már mennyit tud technikából, de nem hiszem, hogy van olyan ötödikes, aki nem röhögi körbe azt a tudást, amit ez a húszonéves kiscsaj magáénak mondhat.
Ennél lassabban nem olvashattam volna, de eskü, hogy addig oké, hogy ki a főgonosz, azt értettem, de, hogy mire szereztek bizonyítékot, azt csak úgy előhúzta a kalapból, mintha fel lett volna vezetve, szóval még így is hiányzott vagy 20 oldal, hogy érthető legyen, ezt bárhonnan le lehetett volna csípni.
A vége kicsit sem meglepő, pláne nem sokkoló. Nem tudom ki mit olvasott ez helyett.
Eddig a legrosszabb idei olvasmány.
No, ez így 100%-ban stimmel erre a könyre is, de kiegészíteném, hogy itt nem csak várni kellett a sztori beindulására, de be se indult, ami meg úgy nézett ki, mintha bármi akció lenne (talán két akciórész van az egész könyvben), az is olyan unalmasan és lassan van leírva, hogy elaludtam, mire kilőtek egy golyót.
Megvan, hogy mi a különbség a filmek és a valóság között a nyomozósdiban? Hát gondolom többekközött az, hogy egy kéthetes nyomozást háromhetes adminisztráció kísér és így az összkép már nem olyan izgalmas. Namost ez a könyv meg kb. ez a felállás, csak itt nem kapjuk meg az izgalmas nyomozást csak a papirmunkát.
A végletekig unalmas, nem véletlen, hogy vagy fél évig olvastam. Nincs történet, csak részletes leírás a nagysemmiről, zavaróan nem működő technikai leírásokkal (ez a Mira kb annyit ért a technikai dolgokhoz, mint a láthatóan öreg írók, akik valamit nagyon félreéretteék és bár nem tudják már követni, hogy, hogy is működik a digitális élet, de tudják, hogy kéne a könyvbe rakni, csak most akkor hány floppyra is fér az internet, stb-stb, hát kislány nem kellett volna).
Konkrétan a könyv 20-30%-ában vérvizsgálatoznak, ami nem egy érdekes laboratóriumi vizsgálat, hanem egy szúrás és kijelző. össze kéne számolni, szerintem úgy 4-500 ilyen vérvizsgálatot ír le, mindig részletessen, miért, miért? Tényleg nincs olyan fejez, amiben legalább 6 vérvizsgálat ne lenne, de inkább 60.
MSN-eznek a 30 évvel későbbi jövőben, holott már a magyar kiadással egyidőben nem volt MSN.
Többszögű filmeket vágnak össze egy helyben ülő csaj fülbevalójában lévő kamerával?
Aztán meg közli, hogy ja hát minden kamera mindig vesz és megy ki a netre, ezért tudnak a netelők egy-két dologról, de valahogy a honlap üzemeltetője és a másik bloger nem tud róla, stb-stb-stb.
Aztán köszönetet mond embereknek, hogy újféle és végtelen módú zombigyilkolást ajánlottak neki. Kár, hogy egyet sem tett bele. Hogy ilyen-olyan dolgoknak, hogy utánanézett és már mennyit tud technikából, de nem hiszem, hogy van olyan ötödikes, aki nem röhögi körbe azt a tudást, amit ez a húszonéves kiscsaj magáénak mondhat.
Ennél lassabban nem olvashattam volna, de eskü, hogy addig oké, hogy ki a főgonosz, azt értettem, de, hogy mire szereztek bizonyítékot, azt csak úgy előhúzta a kalapból, mintha fel lett volna vezetve, szóval még így is hiányzott vagy 20 oldal, hogy érthető legyen, ezt bárhonnan le lehetett volna csípni.
A vége kicsit sem meglepő, pláne nem sokkoló. Nem tudom ki mit olvasott ez helyett.
Eddig a legrosszabb idei olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése