Reykjavíktól nem messze, egy tóparti nyaralóban felakasztott női holttestre bukkannak. María, aki nemrégiben édesanyját – gyerekkorában pedig édesapját is – tragikus körülmények között veszítette el, minden bizonnyal öngyilkos lett. A rendőrség lezárja az ügyet. Erlendur felügyelő azonban ösztönösen érzi, hogy valami nincs rendjén. Életében először megszegi a szabályokat, és saját szakállára kezd nyomozni. Kezébe kerül egy hangfelvétel, amely akkor készült, amikor María felkeresett egy médiumot. Anyja ugyanis megígérte neki, hogy ha létezik halál utáni élet, azt tudatni fogja vele, mégpedig valamilyen módon kedvenc írója, Proust segítségével. A nyomozás során nemcsak María életének kísértetei, de Erlenduréi is életre kelnek…
Vélemény:
Bár továbbra sem került kiadásra a sorozat első két kötete és a folytatások is igen összevissza időközökkel jelennek meg (legutóbb 3 éve és már azóta megjelent 5 folytatása is kint), de végre új Arnaldur könyvet tarthatunk a kezünk között.
Ismét csak elég lassan indul be és nem is mondanám az eddig megjelentek csúcsának, valahogy nekem kevés volt, valahogy lelassítja az embert, ahogy olvassa, mintha egy álomban, mocsárban ragadtként próbálna átsétálni a történeten és homályosan látja a pontokat, hogy bizony ezeknek össze kellene tartozniuk és a végén össze is tartoznak, így inkább csak hangulata van az egésznek, mintsem, hogy krimiként tekintsünk rá.
És csak nekem gyanús, hogy ezek a rendőrők úgy dolgoznak, hogy A) nem mennek szabadságra B), nem dolgoznak ügyön C) közben hetekig titokban munkaidőben járják a várost és környékét, hogy régi ügyeken agyaljanak, tehát kvázi a munkahely szempontjából hetekig azt se tudják, hol van, mit csinál, mert igazi munkát nem végez, szóval lehet nyomozó szeretnék én is lenni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése