2014. április 24., csütörtök

Steve Berry: A Kolumbusz affér

Fülszöveg:
Egy családi titok, egy szívtelen fanatikus, és az amerikai kormány egy titkos részlege – mindezeket egy döbbenetes eshetőség köti össze.

Mi van akkor, ha minden, amit Amerika fölfedezéséről eddig tudtunk, egyszerűen hazugság? És, ha ez a hazugság csupán arra szolgált, hogy elfedje Kolumbusz 1492-es útjának valódi okát?
Ez a több mint 500 éves titok egy csapásra át tudná alakítani az egész modern politikai világot…
Tom Sagan, Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró döbbenetes dolgokról írt riportokat a világ legforróbb pontjairól. Azonban, amikor az egyik közel-keleti sztoriját hamisítványként leplezik le, vége a szakmai karrierjének.
Tehetetlenül vergődik a hazugságok hálójában, igazát, hogy a bukását egy ismeretlen ellenség szándékos félrevezető akciója okozta, nem tudja bizonyítani.
De mielőtt még Sagan kétségbeesésében véget vetne életének, a sors közbeszól, egy rejtélyes ismeretlen képében, aki cselekvésre kényszeríti őt. Tom ezzel magára vonja a Magellán Ügyosztály, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma egyik legtitkosabb osztályának figyelmét. Ez a szervezet Amerika legkényesebb ügyeit intézi. Sagan egyszeriben egy nemzetközi bonyodalom kellős közepében találja magát, amelynek következményei nemcsak Washingtont ráznák meg, hanem Jeruzsálemet is. Belekényszerül egy macska-egér játékba, amelyben nem lehet tudni, ki barát és ki ellenség. Bécsbe, majd Prágába kerül, végül pedig Jamaika Kék-hegységébe, ahol az életben maradása a Kolumbusz rejtélytől függ.
Steve Berry a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban árusítják.




Vélemény:
 Ismét egy Berry, de ezúttal nem gyapjasdinnye, bár az univerzum és idősík azonos, ahogy a kalandok is hasonlóak a helyszínek meg az előző évi nyaralása Bécsben kavarva egy kis Kolumbuszos dologgal, és zsidő történelemmel.
Komolyan, eljutottam addig a pontig, hogy ellenőrizzem a receznióadókat, mint a szakdogában a konzulenseket és elrejtem ide, hogy bizony lehet, hogy még fogok kérni Berry-t, de mondjatok nemet, tényleg nem lehet róla mit írni, nem tudok elképzelni olyan embert, akinek valamelyik Berry könyv lenne a kedvence, mert hát miért pont az, miért nem a másik, hisz tök egyformák.
Nade nézzük sorjában, a borító ismét gyöngyörű, akinek megvan az összes büszke lehet rá, tényleg szépek még sorba rakva is.
A történet sajnos kifejezetten unalmas, kaland-akciót csak a végén kapunk, hol máshol, mint egy barlangban, hiszen egy kalandregény barlangos leszámolás nélkül félkarú óriás.
Pozitívum számunkra, hogyha valaki olyan, hogy szereti bejárni a könyvek helyszíneit, akkor a könyv 2/3-ának helyszínét egy nap alatt abszolválhatja kis kölcségvetésből is Bécsben meg Prágában, hisz ismét majdnem minden helyszín valóságnak megfelelő. És akarok Budapest-es Berry könyvet!
És hát ennyi, be kell valljam egyáltalán nem élveztem, megkockáztatom, hogy az egyik leggyengébb Berry könyv, de még mindig ott tartunk, hogy mindegyik egy sima BigMac, csak ebbe valahogy kevesebb szósz került, szóval jól nem lakunk vele, hiába termetes darab.


Nincsenek megjegyzések: