Nehéz ügy, mert igazából nem jó. A macskákat továbbra sem szívlelem,
sőt; humort hármat találtam benne, de a stílus könnyed és
csodálatraméltó, hogy ennyi oldalon keresztül szól a semmiről és annak
három változatáról (avagy a szürke 50 árnyalatáról), valószínű
érdeklődéssel fogom követni a második kötetet is. Azért az alapötletet
és stílust megtartva egy ennél érdekesebb írói élettel (nem kihívás,
ennél mozdulatlanabb fiatalember életet nem is ismerek) igen jó kis
könyvet lehetett volna írni. De nem rossz ez, nem rossz, csak
semmilyen:)
1 megjegyzés:
A stílus nekem is bejött - még a trágársága ellenére is. Az első tíz percet hangosan végigröhögtem, olyan volt, mint egy stand-up comedy. Viszont 10 percnél tovább azt se tudnám élvezni, és így voltam ezzel a könyvvel is. Valóban jobban fenn tudta volna tartani az érdeklődésemet, ha lett volna cselekménye is a történetnek.
Megjegyzés küldése