10 könyv, 10 mondat 6.

Tony Parsons: Reptér : Irodalmi érték nulla. Promokiadvány, gondolom párszor körbevezették azt két hét alatt megírta valami jó ügy érdekében vagy egy új autót szeretett volna venni belőle. Felnőtteknek és/vagy bizonyos IQ felett nem ajánlott, nagyon primitív mesekönyv, de gyerekeknek bejöhet, teljesen ártatlan.
Bill Watterson: Kázmér és Huba jubileumi válogatás : Azt még nem döntöttem el, hogy kedvelem-e Bill bácsit, de az eddigiek alapján van pár közös gondolatunk, de azért nem volt minden szimpatikus, amit itt hozzáírt. De érdekes volt, de csak annyira, hogyha nem lett volna, sem hiányzott volna, meg hát ismétlés, de azért nincs baj ezzel.
Hugh Howey: A siló : Aranyos semmiség klasszikus fordulattal, de ez így bevezetőnek okés, de így kevés és biztos, hogy másmilyen lesz a többi rész, akárcsak a Lost-nál, de a lényeg, hogy sűrgőssen jöjjék.
Douglas Adams: A lélek hosszú, sötét teadélutánja : hát ez most nem, nyomában sincs az első résznek
Thomas Harris: A vörös sárkány : Továbbra is remek könyv, próbáltam egybefüggően olvasni a sorozattal, szóval néhány bekezdést újraírtam, kihúztam, hogy konztisztens legyen, de sajnos a minimál Hannibál, ami van benne az még mindig Hopkins, fene vinné:)
Romhányi József: Rímhányó : Úgy sejtem újrahallgatás, mert ismerősek voltak.
Ja, meg zseniálisak, ezt nevezem verseknek, nem a Varródanit, itt talán 3x nem stimmelt valami, de a maradék 7652 sorban minden a helyén volt. Geszti plusz és még akarok sok-sok Romhányit olvasni is.
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás : Ha nem lenne már az első 3/4 része is csak egy történet nélküli epizód, akkor azt mondanám, hogy a 4/4-e meg egyenesen felesleges, csak gondolom 180 oldalasan nem lehetett volna kiadni.
Thomas Harris: Hannibal : Könyvben továbbra is a Vörös sárkányt érzem legerősebbnek, ebben nekem idegen a narratíva és néhány eseten kívül a feszültség is hiányzik, nincs meg az a pörgés, mint az első részben.
Ellenben filmben még talán ez a legerősebb, de mindjárt újranézem, hogy tudjam a véleményem:)
Lincoln Child: A fáraó átka : Valahogy hiányérzetem van, ebből lehetett volna jó könyv is, de valahogy csak kisregényke lett belőle, a történet és a mennyiség is inkább erre hajaz. Ettől még persze izgalmas, jól megírt, de valami hiányzik.
Ron Stillman: Tracker : Komolyan nehezen hiszem el, hogy ez nem paródiakötet, de nem az, ennek ellenére néhány mondatát leesett állal lehet olvasni, hogy a gagyinak erre a szintjére is lemerészkedik. Ettől még persze nem rosszabb, mint a 80-90-es évek A-B-C-Zs kategóriás akciófilmjei, csak könyvben ritkán találkozik ezzel az ember. De mondom, lehet, hogy már jó, annyira rossz:)