A 15 éves Caitlin Decter születése óta vak, de ez nem nagyon zavarja: az iskolában matekzseniként tisztelik, társasági életét pedig online éli. Aztán egy nap e-mailt kap egy tokiói kutatótól, aki gyógymódot kínál neki, azt állítja, visszaadhatja a szeme világát. A lány és családja kapva kapnak a lehetőségen, de az implant a beültetést követően látszólag nem akar működni.
Caitlin és a kutató komputeres kapcsolatban maradnak, hogy a berendezés fogadhassa az újabb szoftverfrissítéseket, és az egyiket követően a lány valóban látni kezd, de nem a környezetét, hanem az internet virtuális valóságát, sőt annak kódolását.
Mindeközben kaliforniában egy laboratóriumi csimpánz megtanul jelnyelvvel kommunikálni, és webkamerás kapcsolatba lép egy miami állatkert orangutánjával; Kínában minden eddiginél halálosabb madárinfluenza-járvány tör ki, amit csak az ország teljes izolálásával tudnak megfékezni; és valami mocorogni kezd a neten is, mintha az egészet már nem csupán bitek és byte-ok alkotnák. Az intő jelek sokasodnak, könnyen lehet, hogy a világ gyökeres változás előtt áll…
Robert J. Sawyernek ezzel a regényével veszi kezdetét az az Internet-trilógia, amelynek egyedülálló módon mindhárom része elnyerte Kanada rangos Aurora-díját. Története az érzékelés, a valóság határait keresi, de közben nem felejt el szórakoztatni sem.
Vélemény:
Lehet a karácsony miatt, lehet más miatt az elmúlt hetekben
megtalálnak az emocionális momentumokban tobzódó filmek és könyvek is.
Sawyer könyve sci-fi, dráma, sok poénnal, némi tiniblog beütéssel, de rengeteg érzéssel. Kanadai
írónk eddig megjelent könyveit olvastam és mégha nem is beszélhetünk
szoros
önismétlésről azért a hasonlóság nem merül ki csupána hosszba és a
minőségbe. A korán cancel-t kapott Flash Forward iránt érdeklődve
fedeztem fel az írót és vártam, hogy valaki felkarolja a műveinek kiadását, amit
a MetropolisMedia meg is tett és remélhetőleg hiánytalanul ki is adja az
eddig megjelenteket mostmár pár éven belül (ennek a trilógiának a
két következő kötete jövőre várható).
Kanadai író, így marad a kanadai nézőpont, mégha minden
könyvében igyekszik is a multikulti érzést becsempészni (jogosan és jól is teszi
ezt), szóval itt is amerikaiak és japánok a főszereplők.
A vak lány története bár teljesen kiszámítható történetileg,
mégis nagyon megható, de mégis életszerű (mondom, karácsony-faktor:). A
majom története szintén érdekes, de ha ez egy önmagában megálló kötet lenne,
akkor teljes feleslegességbe fulladva kitörölte volna a szerkesztő, mint
még annyi
dolgot a könyvből. Szóval ez egy trilógia, úgy is kel
kezelni, az egész egy felvezető rész, az utolsó 50 oldalon már csak előkészíti a
lezárást, ami egy nagy kérdőjel, mint a jó sorozatoknál el is várható, az
ember rohanna a könyvesboltba, hogy megvegye a következő részt, hogy most
akkor mi a fene fog történni.
Az öntudatra ébredt internet kezdetekben nem nyerte el
tetszésemet és szerepével (kevés) elégedett voltam, majd a történet
haladtával a hangsúly is oda tolódik és az érdekesség faktor is növekszik.
Apropó érdekesség faktor. Sawyer azon írók népes táborába
tartozik, akinek van otthon egy jegyzettömbje, amibe lejegyzeteli a tényleg
érdekes tudományos, természeti és egyéb trivia-kat és nem szégyelli
ezt beleszőni a történetbe (van egy külön notesze viccekre és szójátékokra
is, úgy sejtem:). Szóval ebben is vannak érdekességek amellett, hogy
a tudományos részek is sokszor érdekfeszítőek.
Hát körülbelül ennyi, jó könyv, de megvásárlását - ha van
más olvasnivalód - tavaszra hagynám a másik két kötettel együtt, hogy ne
legyen üres érzés benned, hanem egyből tudd folytatni a történetet. Tiszta nézőpontom meg nekem is csak a harmadik kötet után lesz, hogy vajh merre
viszi az író a
történetet. (tippem a harmadik kötet utolsó ötven oldalára:
a csaj újra vak
lesz, az netlét meg megsemmisül, miután harcolt egy másik
nettléttel, aki
majd jön a kettőbe:) - vagy teljesen más:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése