2018. szeptember 7., péntek

Fredrik Backman: Egymás ellen

Piszok mód és nagyon zavaróan szenzációhajhász, mármár olyan „bölcs”, mint Coelho, továbbra is kerüli a humort, bár már azért a végén mintha lenne, nem úgy, mint az előző részben. És míg azt kb. az utolsó pillanatban mentette meg a pocsék műtől, itt azért már talán nem akart annyit fogni, vagy csak ügyesebben keverte a lapokat, de az utolsó egy negyednél már elkapott engem is az emovonat, amire mostanában kizárólag épít az író (ettől még az erőszak karakterek fetisizálása nem ért be nálam). Szóval jobb, mint a medvék, de nagyon túl van értékelve, a homofóbokat meg továbbra se tudom megérteni, az előző könyv témájához való hozzáállásban is vannak számomra érthetetlen dolgok, de, hogy az, hogy tud bárkit is zavarni, hogy valaki meleg az szerintem nálam marad örök rejtély.:)

Nincsenek megjegyzések: