"A sofőr nem érti, mért dudál mögötte egy baromi nagy, francia rendszámú Audi. Mindenesetre mi elkezdtünk bekászálódni, pakoltuk be a spárgát, a Barbie-várat és a többi cuccot, amikor a dudáló limuzinból maga Ribery száll ki síkideg állapotban, fülén egy telefonnal, és éppen elküld valakit a jó édes anyjába franciául. Andi teljesen odáig volt, hogy ott áll tőle két méterre a világhírű Bayern-focista, és azt mondta, akkor ő most lefényképezi. Szóltam neki, hogy ez nem túl jó ötlet: a többmilliárdot érő játékos idegállapotában valószínűleg nagy szerepet játszik, hogy egy taxis elállta az útját csak azért, hogy néhány Bayern- és Madrid-mezes turista be tudja pakolni a holmijait."
Bochkor Gábor jelen könyvében hamisíthatatlanul bochkorosan ír álommunkáiról, arról, hogy mit tenne a hamis rokkantkártyát használókkal, kikkel vészelné át a világvégét, és milyen viszony fűzi a Bayern Münchenhez. Az is szóba kerül, mi idegesíti őt leginkább az ismertségben, kik a kedvenc diktátorai, miért nem használja a Facebookot, és hány percig tud játszani ötvenkét Barbie-babával. A kötetben olvashatunk még egyebek mellett Voga nyaralási szokásairól, a Bumeráng magánszakácsáról, és arról, hogyan szeret Boros a vízben lebegni. A hazai rádiózás első számú sztárja most írásban enged bepillantást a saját világába.
Vélemény:
Próbálok elfogultság nélkül írni a könyvről, de azért elöljáróban annyit, hogy nagy Bumerángos vagyok, szóval ez nehéz lesz, de bízok magamban:).
A Bumeráng hiányzik, szóval bármi ami onnan jön az érdekel, szóval jöhet a könyv is, jöhetne egy Nagy Bumeráng könyv is, de amíg ez nincs, addig persze jó lesz Bochkor véleménye az életről című (vagy valami hasonló) könyv is, főleg, hogyha könyvet írnék, én is ilyesmit írnék, mert ez a legegyszerűbb.:)
Ráadásul igazából nem is ő írta, csak kiötletelték a témákat, ő elmondta a véleményét a mikrofonba (diktafonba) és a hozzábbértők meg könyvesítették, átírták, hozzáírtak, stb-stb.
Kezdjük a legnegatívabbal: nem tartom helyes döntésnek egyből olyan borítóval kiadni egy könyvet, ami tökéletesen megfelel a fél év múlva 500 ft polcon lévőkhöz, gagyi, izlést és grafikusi munkát távolról ismerő, a színeket túl bátran használó borító, abszolút a filléres kategória mehet a Bajorimi és hasonló könyvek mellé. Ennyit a külcsinről, szerintem biztos lett volna a rajongók között, aki most rakta fel a Photoshopot a gépére és csinál egy jobbat teljesen ingyen és bérmentve.
Nade ezzel csak eladni nem tudják, de ez olyan könyv, amit nem is a borító fog eladni, hanem az "író" neve, így bármi is van benne, biztos, hogy a legtöbb Bumerángos polcán ott fog vírítani (vagy azért kicsit hátréb rakjuk, hogy ne virítson:).
Bochkort abszolút bírom, sok dolgot jól lát, sok dolgot nem lát jól, de vicces, hogy azt gondolja, sok dologhoz meg egyáltalán nem ért és beszél hülyeségeket, de hát nem azt mondtam, hogy példaképem vagy véleményformáló lenne a szememben. Tud, de messze nem annyit, amennyit gondol magáról.
A rövid fejezetek egy-egy gondolat, hír továbbgondolásai változó mínőségben, változó érdekességfaktorral és változó humorfaktorral, de összeségében abszolút ajálható, sok bennük a Bumerángos stílus, így nyilván a primitív emberek sok mindent félreérthetnek és belemagyarázhatnak és születhet belőle pár kamu Bors meg hasonló cikk, legalábbis azok alapján, ahogy a rádióműsort is félre tudták magyarázni. Persze ahhoz el kell olvasni a kötöszködőknek, ami azért kicsit nehezebb lehet, mint meghallgatni a rádióban, szóval még pár hétig talán nyugalom lesz, aztán meg be kell dobni úgyis valamit, hogy jobban fogyjon.
Alapvetően egyébként Bochkor véleményei, életlátása teljesen gyerekes, szóval a könyvet úgyanúgy írhatta volna egy 15 éves kamasz is, de ez nem feltétlenül hiba, én sem gondolkodom máshogy, mint 15 évesen és alapvetően Spielbergnek is jól áll a tornacipő 70 évesen is, szóval nem kell megváltozni, de nem is kell érett, felnőt gondolkodásnak beállítani, vagy komoly embernek az örökgyereket. Néha azonban ezt már túlzásba is viszi a történeteknél és ez megspékelve azzal, hogy azért egy olyan emberről beszélünk, aki nem csak a médiában él, de a médiából él és így a gondolataiban nagyrészt olyan dolgok szerepelnek, ami a tévéből jön, hogy úgy mondjam inkább azoknak szól, vagy azok értik, akik még mindig rádiót hallgatnak és tévét néznek és láttak már X-faktort meg Barátok köztöt, szóval nem feltétlen XXI. századi értelmiségi rétegnek, nem baj ez, ez is szórakoztató a maga szintjén, de azért nem én vagyok a célcsoport, mégha én is szívesen fogyasztom.
Általános jellemző még, hogy a problémát jól látja, a probléma oka viszont más, vagy a megoldást látja jól, de az indok más, szóval alapvetően ritka, hogy teljes egészében igazat tudjak adni, de mindenben van egy kisebb vagy nagyobb AHA-élmény, hogy naúgye, én is így gondolom, meg dejó lenne.
Nade ennyit rólam.:) A könyv jóval jobb, mint az elvárható lenne tőle (nagyon alacsony elvárásaim voltak), vagy amit a borító próbál sugallni. Szórakoztató pár óra, egy napi Bumeráng adással egyenértékű könyv, ami nem akar több lenni, mint ami, viszont azt jól adja, ettől még más nem is fogja megvenni meg nem is ajánlom, de Bumeráng rajongóknak kötelező!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése