2013. augusztus 1., csütörtök

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Újraolvasás, nagy részéig azt mondtam, hogy nem is olyan rossz, mint emlékszem és persze nem is rossz, van egy-két maradandó helyszín meg kép, ami különlegessége miatt megmarad az emberben. De aztán így a végén visszagondolva egyrészt a történet is elég csekély volt, egy-két ide-oda menés, kevés akció, másrészt bőven akad nem egyértelmű levezetés, hibás következtetés (mivel felejtősek az adatok, csak az utolsó 10 oldalban vagy 2-3 helyre mondja, hogy ú, ez is körben-kör, az circumpunkt, hát nem, az körben pont, nem ugyanaz mégha általában a köralapú épületek körül van is egy körsétány az tényleg nem vallási vagy szabadköművesi dolog, hanem így logikus, mert háromszögben nehéz lenne körbemenni), a végső következtetés sem következtetés, nincs titok, vagy megmarad és a noetikába továbbra sem hiszek és nem is terjedt el, pedig már nem új a könyv.  Nameg, ha a gyerekem pár órája vágta le a kezemet poénból, majd meggyilkoltatná magát velem és végül memulder, akkor utána fél órával nem poénkodok a haverommal és viccesen se kacsintok vele össze, hanem összeroskadva üldögélek majd kórházban fekszek.
De Washington-ba máris pakolnék és mennék és körbejárnám ésatöbbi, de még mindig ugyanolyan távol van, mint az első olvasásnál. És minden hibája ellenére olvasmányos, tehát nem olyan rossz és várom az újabb rész (egy hónapon belül mostmár:)

Nincsenek megjegyzések: