Kevin Eastman – Tom Waltz: Tini Nindzsa Teknőcök 1.

 

A teknőcök végre megérkeztek! Leonardo, Donatello, Michelangelo és mesterük, Szecska háborúban állnak Hob, a mutáns macska bandájával. A gonosztevők felett aratott kisebb győzelmeket azonban nem élvezhetik mindaddig, míg családjuk újra teljessé nem válik. Az idő sürget, hiszen rá kell találniuk elveszett testvérükre, Raffaellóra még Hob bandája előtt. Az események során bemutatkoznak a fivérek későbbi szövetségesei is: April O'Neil és Casey Jones, valamint a teknőcök és mesterük mutációjának történetét is megismerhetjük.

A kötet az IDW kiadó 2011-ben indult „Teenage Mutant Ninja Turtles” sorozatának első 4 számát, valamint a „30th Anniversary Special” kiadványból az „A Lot to Lear ” című történetét tartalmazza.

 Vélemény:

Keveset írok itt képregényekről, holott az elmúlt két év olvasásának  80%-át ez tette ki. Ennek persze sok oka van, többek közt azt is, hogy kevés ami témájában, szereplőiben kiemelkedik a Marvel, DC szuperhősei közül. Mert hát várni kellett, hogy újra találkozzak, gyermekkorom első képregényes kedvencével (nem, mintha több is lett volna, de ez a képregény előfizetés azért futott pár évig nálam még gondolom a 90-es évek elején). Szóval örültem, hogy végre kijönnek a TMNT képregények és nem az évről évre egyre butított, gyerekeknek is alig való verziójuk, hanem bizony egy teljesen felnőttek által is fogyasztható kiadás.
A kötet, a már több helyen megénekelt eredettörténeten csavar egy kicsit, behozva új ellenséget és megismertetve a fő karaktereket. A stílus, rajzok jók, a kötet végén még egy galéria is van, némileg komolytalanabb rajzokkal. Egyetlen baj van csak a kötettel, hogy picit rövid, persze 100+ oldal, de a dupla ekkora terjedelem jobban állna neki, így egyből jön az érzés, hogy ide nekem azonnal a következőt. Amihez jó hír, hogy napokon, heteken belül érkezik is, ha hozzám ez hónapok is lesznek a beszerezhetőség limitáltsága miatt.

Nick Hornby: Egy házasság helyzete

 

Nick Hornby sok mindenről írt már: a futballról, a popzenéről, a kamaszokról, a hitről - de legfőbb témája mindig a párkapcsolat: hősei átélik azokat a kis és nagy tragédiákat, amiket szinte mindenki, aki volt már szerelmes (és nem csak egyszer). Ebben az új regénykében - amelyből sikeres BBC-HBO-sorozat készült -, férj és feleség találkozik minden héten a párterápiás ülés előtt, és tíz percig beszélgetnek: legfőképpen arról, hogy mi okozta a válságot az életükben (vagy egyszerűbben: miért lett Louise-nak szeretője). Hosszú éveken át éltek együtt, két gyerekük van - és most egyszer csak millió darabra hullott szét az a bonyolult rendszer, amelyben egy házasság működik. Hornby, mint mindig, most is hajszálpontosan és utánozhatatlan humorral fogalmaz meg egyszerű dolgokat, amiket oly sokan éreznek - s emellett "hősei", Tom és Louise az ország helyzetéről, azaz a Brexitről is elbeszélgetnek.

 

Vélemény:

Nem sokkal az előző remek Hornby könyv után megjelent egy újabb, ezúttal rövid, alig 100+ oldalas szösszenet a Helikon-tól.
A sztorit ismertem, kb. egy fél éve néztem a sorozatot, de azért vannak apró különbségek. A könyv 10 hét, 10 azonos napján, egy párterápia előtti fél órában játszódik. A téma komoly, a leírás viszont laza és gördülékeny és áthatja a humor. A formátum miatt nincs is nagyon idő mindenfelé elhajlani. Ez 10 remek dialógus egy ívre felrakva, bejárva az utat az elválás elejétől az újra egymásra találásig, sok-sok humorral, de akár félmondatokban is kimondva a nem mindig kimondott párkapcsolati igazságokat, amikben akár magunkra is ismerhetünk.
Sok mindent már nem lehet hozzátenni, ha van egy szabad óránk, remek szórakozás lesz és esetleg rádöbbent, hogy még mit nem olvastunk Hornby-tól és beszerezzük azt is.

Trencsényi Zoltán: Mikrofonbálványok

 

Meglepő, de igaz: a Dumaszínház Magyarország leglátogatottabb színháza! Döbbenetes érdeklődés mutatkozik előadásai iránt, melyekre alig lehet jegyet kapni, csak az elmúlt évben közel 400 ezren nézték meg a műsorait! Az országban száz fölött van az előadóhelyek száma, még Budapesten is négy állandó helyszínen lépnek fel a humoristák, könnyedén megtöltenek hatalmas sportcsarnokokat, és láthatjuk őket a televízióban is nap mint nap. De kik ők valójában? Honnan jöttek, miképpen kerültek a mulattatás színpadaira, mit gondolnak a világról, az őket körülvevő rajongásról, szeretetről, és persze arról, hogy valójában mi a humor?


A Mikrofonbálványok című interjúkötetben a 36 legjobb magyar stand-upossal folytatott beszélgetések olvashatók, melyeket Trencsényi Zoltán újságíró készített, aki több évig dolgozott a Dumaszínház kommunikációs csapatában, nem mellékesen ő a Dumaszínház névadója. A pergő és könnyed párbeszédek segítségével alaposabban megismerhetjük a humoristákat; garantáljuk, hogy ennek során az olvasónak számos meglepetésben lesz része. És igen: a könyv végére kiderül az is, hogy mi a humor, de a válasz egyelőre maradjon titok, tőlünk aztán végképp ne várja senki, hogy előre lelőjük a poént...

 

Vélemény:

Teljesen meglepődtem, amikor egy másik kiadó, csak azért mert átlagosnak neveztem a recenziós könyvet, nem is adott többet, hát most eljött az idő, hogy pocséknak nevezzek egy adott könyvet, akkor is ha nem fizettem érte. Sorry, őszinteség.

Időről időre megjelenik a magyar stand uposokról kiadvány én azt se mondom, hogy ennek nincs létjogosultsága, mert amikor megláttam a kirakatba teljesen örültem, hogy a kvázi kedvenceimről olvashatok.

Aztán míg feküdtem otthon a slágervírussal napi pár fejezeten átrágtam magam és hát teljesen kínos sok helyen.

Minden, pár oldalas fejezet így néz ki:
"a humor olyan, mint a vízidisznó" - érdekes idézet, lapozol. XY aki szerint a humor olyan, mint a vízidisznó. Összefoglaló arról, amiről hamarosan olvashatsz még 5 oldalt. Lapozol.
-Szerinted milyen a humor? - Hát a humor olyan, mint a vízidisznó".
Minden háromszor van leírva akár két oldalon belül. Ez mi? Megmondom mi, újságcikk, bár annak is eggyel több ismétlésével. Rettentő idegesítő volt, komolyan, nem hittem el, hogy ezt így komolyan gondolták.

A másik: "A Mikrofonbálványok című interjúkötetben a 36 legjobb magyar stand-upossal folytatott beszélgetések olvashatók" - Nyilván nem. A legjobbak a Dumaszínházból, a rosszabbak a Dumaszínházból, a valamikor arra járt a Dumaszínház környékén előadókkal vagy producerekkel vagy büféssel. Nyilván rengeteg jobb van, mint akik ide bekerültek, csak nem Dumaszínházasak, vagy annyira azok, mint az a hegymászó, de nem akartak beszélni az íróval. Rengeteg hiányosság, olyanokkal is akik fellépnek a Dumaszínházban, mégha nem is a társulat tagjai és néhány teljesen feleslegessel, akik nem is stand uposok, csak kellett az oldalszám.

Maguk az interjúk néhol régiek, néhol újak, néhol többből összeollózottak, sok újdonságot nem tudunk meg a fellépőkről, bár azt igen, hogy mindenki mit gondol, mi a humor.

A kivitelezés ellenére persze ajánlom a fanoknak, mert minden kis morzsa jól jön, de aki csak közepes fan, várjon, míg kijön egy színvonalasabb kiadvány.

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

 

Jonas Jonasson új regényében egy kreatív svéd reklámszakember cége, az Édes a Bosszú Rt. vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását - a törvényesség határain belül. 

Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem olyan lesz egyszerű. A jonassoni fordulatokban gazdag cselekménynek rajtuk kívül fontos szereplője még egy afrikai javasember, továbbá Irma Stern, a világhírű dél-afrikai festőművésznő és egy nyugdíjazás előtt álló rendőrnyomozó. A szerző humora Kúnos László sziporkázó fordításában ezúttal is ellenállhatatlan, világszemlélete fájdalmasan aktuális és lényeglátó.

Vélemény:

Imádtam!:)Az első könyve óta szinte mindig meg tudja ismételni az első élvezeti értékét, sőt úgy gondolom, hogy a mostani kötet még jobban is sikerült, mint az előző két regénye.

A humor abszurd, a kedvenc karakterem szinte Rejtői (de tényleg, ilyen bennszülött figura ábrázolással ott találkoztam csak ilyen szórakoztatóan). Mindehhez annyi csavar és történés, amihez az írónak komoly jegyzetelést kellett írás előtt művelnie, ami azért nem jellemző a humoros könyvekre.

Igazból minden könyvére ugyanazok a jellemzők, a humor, a furcsa karakterek, az összetett, fordulatos és abszurd történetek, de mégse lehet azt mondani, hogy ugyanazt írná meg már ötödszörre, mert ez egy teljesen új történet, mégha vannak is motívumok, amikkel már találkoztunk korábbi műveiben.

Ha valami negatívot is kellene írnom, akkor talán egy csöppet túlírt, hosszúnak tűnt néhány helyen, de ez minimális pontlevonás, abszolút az év szórakoztató könyve.

Nick Hornby: Olyan, mint te

 

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála...
Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia...
Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

 Vélemény: 

Jó néha belemerülni egy teljesen hétköznapi, de jól megírt sztoriba a sok képregény és sci-fi és krimi között.
Hornby-ban pedig nagyot még sose csalódtam. Bár azért vágyunk valami humorra, konkrét humort talán nem találunk. Persze tudjuk, hogy lesz foci és zene, de nem hangsúlyosak. De brit és kortárs, irodalmi és valahogy minket szólít meg, ismerősként fordul a témákhoz.
A műfaj valahol egy romantikus könyv, de a szó teljesen hétköznapi értelmében. Igen, ilyen vagy ilyen is lehet egy kapcsolat, akkor is ha ezek vagy mások az ellentétek. De ez egy jó táptalaj, mert az ellentétekkel lehet haladni a kor és a bőrszín társadalmi megítélésének problémái felé. És mindezt a történetet lerakni a Brexit szavazásra, hogy egy mégnagyobb látszólagos ellentét is legyen, ha az egy fél pillanatig sem kérdéses, hogy melyik oldal a könyv, az író oldala, bár valószínű nem is olvasnánk, ha más lenne. 

A könyv teljesen olvasmányos, nincsenek benne nagy történések, váratlan fordulatok, de mégis kényelmes és nap mint nap vártam, hogy folytathassam, ha nem is kell igazán senkiért izgulni, vagy nem várjuk a nagy megváltást, de mégis értelmes és érdekes. Nem drámai és az ellentétek igazából nem kellene, hogy problémát jelentsenek a mai világba (mindig konkrétan két emberre tartozik), mégis kis reményt csillant meg, ha a fő mondanivaló az is, hogy a reménytelent is éljük meg a mában, a hídon meg akkor kelljünk át, ha odaértünk.

Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

 

Ötven év telt el azóta, hogy egy műholdszonda által a Földre hozott titokzatos, földön kívüli anyag néhány óra leforgása alatt kiirtotta egy arizonai városka majdnem teljes lakosságát, és kirobbantotta minden idők legnagyobb tudományos válságát. Az emberiség pusztulását csak egy maroknyi kutató önfeláldozó munkája akadályozta meg. Az azóta elmúlt fél évszázadban az egymással vetélkedő nagyhatalmak mind a Földön, mind a világűrben szigorúan titkos laboratóriumokban dolgoztak az Androméda-törzs megfejtésén és felhasználásán, miközben az Őrszem projekt fáradhatatlanul kutat egy esetleges új kitörés után. Amikor a brazil esőerdő mélyén egy furcsa anomália jelenik meg, hamar egyértelmű lesz: az Androméda-törzs új, minden korábbinál virulensebb mutációja szabadult el. Egy csapat tudósnak kell az idővel versenyezve a karanténzóna mélyére jutni, mielőtt túl késő lesz - mindenkinek. Az Androméda-törzs folytatásában Daniel H. Wilson bebizonyítja, hogy Michael Crichton méltó örököse, és Az Androméda evolúció éppúgy ébren tart minket, mint többek között a Jurassic Parkot és a Westworldot megalkotó Crichton feledhetetlen klasszikusa.

 

Vélemény:

Két író van számomra, aki irodalmi szempontból túl korán ment el, Stieg Larsson és Michael Crishton. Kimagasló írók és irodalmilag még nagyon is aktív korszakukban hunytak el.
Szóval nyilván érdeklődéssel fordulok egy "új" könyv fölé, ha tudjuk is, hogy ez max univerzumbővítés egy általában jóval gyengébb író által. Ennek rengeteg példája van, sőt, ami nekem viszonylag új, hogy még élő íróknál is ez megy, nem csak aki erre van kezdetek óta beállítva, de régi és így bizony öregecske kedvenc Wilbur Smith is továbbra is évi több könyvet is kiad, de nem biztos, hogy túl sokat kell gépelnie, vagy diktálnia hozzá.
Itt azonban az írót is ismerem, hisz pár éve lett kiadva a Robokalipszis, ami szintén egy érdekes téma körbejárása volt, szóval minden adott volt egy jó sci-fihez.
Hogy azt kaptuk-e? Azt kell mondanom igen is, meg nem is. A tudományosnak tűnő szerkesztés tetszett, az irány kicsit randomnak tűnő, de elfogadható és az írás is jó. Ami hiányzott, az az eredetiség és hát valahol a felénél gondolkodtam el, hogy oké 200 oldal, de mi az amit hozzáadott ahhoz képest amit én most egy egy soros mondatban le tudnék írni, mint történet és hát nem sokat. Szóval valahol a váz elég szellős, elbírt volna még történéseket, de alapvetően szórakoztatott.
Amit még elbírt volna az egy lektor/jobb magyar fordítás. Már az elején a menetrend szerinti utasszállító repülő 12 ezer km magasban megy, ami szép teljesítmény és a két S-betűvel kezdődő szereplőt legalább 4-5x, van, hogy egy oldalon belül 2x is cseréli, ami nem fér a fejembe, hogy fordulhat elő.
Új olvasóknak én nem ajánlanám, de legalább felhívja a figyelmet az eredetire és az után viszont simán. Kicsit olyan, mint a filmeknél is, az eredeti egy jobb történet, de talán már elavult bizonyos szempontból, az új színes szagos, high-tech, de valahogy a lélek már nincs annyira jelen benne.

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Van-e ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Gobális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.

Vélemény:
Folytatódik a mindmeghallunk könyvek olvasása. Ez most nem a téma miatt került hozzám, hanem az író személye miatt, mert tetszettek korábbi regényei.
A könyv elég felemás lett, igazából szerintem nem volt meg a teljes koncepció, az egészen érződik a bizonytalanság, ellenben többnyire könnyen olvasható és mérhetetlenül őszinte.
Az első 100 oldal egy olvasmányos, mondjuk azt tudományos ismeretterjesztő könyv sok érdekességgel amit nagyon távolról lehet kapcsolni a globális felmelegedéshez (holokauszttól az emberjogi aktivistákig). Néhány résznél ugyan néztem, hogy milyen hozzáállással kellene azonosulnom (nem, semmi esetre sem gondolom, hogy hasznos, jó, vagy bármennyire pozitív, ha a háborútól több ezer km-re lekapcsolják a lámpákat, mert az a parton hasznos viselkedés, ennél még annak is több értelme van, hogy otthon tapsikolok az egészségügyben dolgozok miatt, ami amúgy hasonlóan értelmetlen), de összességében az író mégis hasonló kétségekkel, hasonló véleményekkel viszonyul a kérdéshez, mint én, így hamar felültem a vonatra. Aztán a századik oldal környékén kimondja, hogy igazából ő arról akarna beszélni, hogy hát kevesebb húst együnk, mert az mindent megold, vagy nem, vagy nem tudja. Erről külön írt már egy könyvet, amit még nem sikerült elolvasnom, gondoltam most akkor kapjuk a sok negatív érdekességet az ipari állattenyésztésről meg, hogy miért jobb nekünk, hogy nem eszük meg az állatkákat.
De valahogy ebbe sem sikerül belecsapnia, nem mélyed el, bele-belekezd, de valahogy mindig csak a kétségről szól minden fejezet, amiket amúgy is nehezen tud lezárni. Aztán a könyv végefelé valószínű szembesül ezzel, hogy hát ez így igazából mi, mert sem nem mond újdonságot, sem nem túl erős, sem nem túl érdekes és az egészet le lehet írni azzal, hogy bizonytalanság és igazából nem tudja mi van és amúgy is ki ő, hogy megmondja, de az majdnem biztos, hogy ne együnk csak vacsira hamburgert.
Rengeteg különböző adat ugyanarra, rengeteg ellentmondás, magának is nehéz tanácsok, egy rettentő hosszú, magával folytatott zavaros párbeszéd-fejezet után végülis arra jut, hogy ezt a gyerekinek írta.
Igazából egy bizonytalan embert ez a könyv még jobban elbizonytalanít és igen szűk réteg lehet, akinek újat mond, vagy gondolatot ébreszt (én nem vagyok ez, a fő mondanivaló is, hogy vacsoráig ne egyél húst, mert a vacsora a legszociálisabb étkezésed és az emberek amúgy sem esznek soha egyedül már ott megdől, hogy a vacsoráim 90%-át egyedül fogyasztom és máskor szocializálódom és hiszek benne, hogy le kellene szoknom a nehéz vacsorákról).
Nagyobb részt olvasmányos és a téma időszerű, függetlenül attól, hogy tudunk, akarunk, fogunk-e ellene tenni és van-e értelme, de nem ez a legjobb könyv amit kézbe kaphat az ember.

Peter May: Vesztegzár

"Peter May az az író, akit a világ végére is követnék." - New York Times

2005-ben írta Peter May ezt a thrillert, melyben egy halálos vírus miatt zárják le Londont - és a világot.
De hiába nagyszerű a regény, hiába világhírű bestsellerszerző May - a kiadók sorra adták vissza a kéziratot.

"Nem realisztikus." "May túl messzire ment." - Ilyen reakciókkal adtak kosarat a skót sztárszerzőnek.
A Vesztegzár ma már - sajnos - realisztikus.
15 évet kellett várni, hogy végre nyomdába kerüljön a kézirat, mely eddig az író számítógépén kallódott.

"A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt" - nyilatkozta May.

Honnan tudta Peter May másfél évtizede? Honnan látta a jövőt?
2005 jövőjét.
És 2020-ét is.

A könyv a magyar olvasókhoz lényegében az amerikai kiadással egy időben jut el.

Peter May első kötete 26 éves korában jelent meg, és a BBC azonnal tévére alkalmazta. Utána nézettségi rekordokat döntő tévésorozatok következtek, amelyekben forgatókönyvíróként, producerként, illetve ötletgazdaként is közreműködött. Egy sor bestseller thriller fűződik a nevéhez: ezek közül a The Blackhouse és az Entry Island díjat is nyert. May Dél-Franciaországban él a feleségével.

Vélemény:

Kezdjük a reklámszöveggel: kamu. Az nem egy kiadói/szerkesztői visszautasítási ok, hogy egy könyv háttere kevéssé hihető, vagy valóságos. A krimijeim többsége, pláne az összes könyvem többsége ennél jóval távolabb áll a valóságtól.
Az olvasó általában tudja kezelni, sőt néha kívánja is, hogy feltűnjenek olyan lények, tárgyak, események, helyszínek, amik nem jellemzik a mindennapjainkat, nem is léteznek, vagy valószerűtlen a feltűnésük és előfordulások, remélem nem mondtam újdonságot. Szóval az ok más lehetett, amire később ki is térek.
Most persze ezért vették elő és erre próbálják ráhúzni, hogy ez hűmeghá, hát ez a koronavírusról írt könyv 15 éve. Nem, Koontz könyvének aztán tényleg semmi köze nem volt, de ennek sem több, mint a Fertőzés filmnek, amit szintén ezzel hoznak párhuzamba. Igen, fertőzés, igen légúti. Hasonlóság vége. Nem világjárványról szól, Londont lezárják, 60-80%-os halálozás van és hasonló, ezek semennyire nem hasonlítanak a Covid-19-re. És önmagában nem is tudná elvinni a könyvet.
Node akkor mit is kapunk. Egy, rövid idő alatt lejátszódó, pörgő, filmszerű krimit egy viszonylag lezárt Londonban, személyes tragédiákkal, nyomozással, nyomozás közbeni üldözésekkel, igazából nagyon sok ilyen van és nagyon sok ennél jobb. Amivel talán kicsit kitűnik a tucatból (nem biztos, hogy előnyére), az egyrészt a jópár éve legundorítóbb dolog, amit olvastam (teljesen mindegy, hogy esetleg meg sem történt, ha le van írva), illetve az üldöző gyilkos végső Terminatoros viselkedése az, ami miatt én esetleg visszadobtam volna, nagyobb ok és hihetetlenebb, mint a vírusos háttér.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy krimi ezer jobb van, akinek esetleg vonzó ez a vírus-hasonlat, és szereti a gyors és rövid történeteket annak tudom ajánlani. 

UPDATE:
Azért teljesen furcsa, hogy kérek egy recenziót, a könyv pontosan azt hozza, amit elvártam tőle, nem jó, nem rossz, de a hely, ahova pozicionálni kell mást nem is nagyon tud kihozni belőle. Írok róla, én nem mondanám, hogy negatívat, olvastam pár rossz könyvet, arról nem ezt írnám. És ezzel meg is szakad a kiadóval a kapcsolat, ahol amúgy eddig kedvesen fogadtak, most, hogy ebben vannak kritikai mondatok is, többet nem adnak könyvet. Így is lehet, csak így mi értelme van? Ha csak dicsérnék recenziós könyveket, akkor ne is adjon senki, hát mi értelme van, ha nem az őszinte véleményét írja ki az ember? És főleg, ha az nem is rossz vélemény és még kicsit azért finomítva is van rajta, pont a reci fogalma miatt. Furcsa.

Orosz György: Feri naplója a karantén idején

A humorral teleszőtt, fiktív, de a napi történésekre reagáló napló az első magyar nyelvű könyv a koronavírus járványról, ami a karantén 50 napos időszakát dolgozza fel. A főszereplő egy alkoholproblémákkal küzdő kétkezi munkás, aki vidéki otthonában vészeli át a kijárási korlátozást. Orosz György bevallása szerint Feri nem valós személy, úgy fogalmazott, hogy a sok, furcsán viselkedő ismerőséből gyúrta össze a karaktert. A könyv Feri szemüvegén át idézi fel a karantén legjellemzőbb mozzanatait, a digitális oktatás nehézségeitől a maszk és gumikesztyű hiányon át a párkapcsolati problémákig. Feri naplója a téma komolysága ellenére is könnyed szórakozást ígér, sok-sok nevetéssel.

Vélemény:

Javában dúl a Covid-19, mi pedig úgy csinálunk, mintha itt nem ,és valóban, csak szignifikánsan nem jobban nem, mint korábban. De a lényeg, hogy szünet van, aminek vírusfüggetlenül is megvan az oka, ahogy az eddigieknek is. Így például rá lehet ugrani a témára és összegezni az intézkedések megélt tapasztalatait. Aminek sok módja van. Amíg mást nem lehetett csinálni, addig általában a digitális tér térhódítása, vizuális, audió és írott formában is volt a jelemző. Ez utóbbi ami nálam kimaradt, sokkal több időm nem volt és általában amúgy sem idő, hanem az adott tartalomra rátalálás határozza meg, hogy fogyasztja e az ember. És Orosz György valahogy kimaradt kompletten, pedig a könyv eleje a facebookon jelent meg napi bontásba, youtube-on ahogy látom még apró vizualizáció is volt hozzá, mindenesetre ahogy újra működésbe jöttek a kiadók, a naplóbejegyzések bővített, hosszított verziója könyvkiadást kis kapott.
És ilyen szempontból ennek én örülök, hisz a facebookon nem olvastam, valószínű, ha tudtam volna róla, sem olvastam volna, mert hiszem, hogy hosszú oldalakat monitoron kellene fogyasztanom, könyvben viszont egyértelmű olvasás volt. Ahogy minden kedvelt stand up-os minden könyve kb, függetlenül attól, hogy ha ez egy halmaz, akkor egy nem túl magasra pontozott halmaz átlagban, ha vannak is kiugrók.
Szóval Orosz Gyuri fogott egy alkoholista melós sablon karaktert a hozzá tartozó családdal és szomszédsággal (ebben semmi rossz nincs, ez kb. a kabaré első mozzanata legtöbbször), fogta a vírusintézkedések ikonjait, a korábbi stand up-jai témáit és erre felfűzte ezt az epizodikus naplókalandot kb 50 napról.
Nyilván pont ezek miatt akinek bejött Orosz György humora, annak be fog jönni a könyv is, aki csak közepesen ismeri a munkásságát, annak még jobban. Nem kell sokat várni tőle, talán nem is ígér sokat, és talán ilyen témában és verzióban nincs is szükség sokra, de mindenképp egy könnyed, szórakoztató könyvecske és igazából Covid-függetlenül is megállná a helyét, szóval nem arra fűzném fel soraimat, hogy most ez az első magyar koronavírusról szóló könyv, mert ez nem a koronavírusról szól, egyáltalán nem lényeg, ezért ne vegyétek, igazából ezért senki ne vegyen egy könyvet se a jövőben, igaz lesz ez a következő blogbejegyzésem tárgyára is...

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Jó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?

Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek - és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat - tehetséges megalkotóinak köszönhetően - szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.

De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!

Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.

A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.

Vélemény

Úgy emlékszem nem a kezdetektől követtem a Jóbarátokat, hanem már az első pár évad után csatlakoztam, természetesen akkor az első résztől majd gyorsan behozva már maradt a heti rendszeresség, a VHS gyűjtés, majd újranézés. És egyértelműen az egyik (X-akták melletti) késő 90-es évekbeli sorozat, ami hatással volt rám.
                                                 
Aztán később én is elzarándokoltam a New York-i külső vágóképhez használt házhoz, ahogy a Warner Brothers Studio-ba is a Central Perk díszletei közé. Szóval szeretem a sorozatot, amiről eddig csak egy album jelent meg magyarul kb 15 éve.

Aztán most valamiért elővették újra a sorozatot, ha nem lenne idén a Covid a sztár, akkor még össze is ültek volna egy reunion-ra a cast és crew, szóval a Jóbarátok éve lehetett volna, de ha az késik is, a
könyv megjelent magyar nyelven is.
És milyen jól tette. A szerző kb. mindenkivel csinált interjúkat (na jó főleg az írókkal, producerekkel és nem a színészekkel), de a szerzett információkat, és a még inkább szerzett apró sztorikat, vegyítve a mindenki által ismert sztorikkal és jelenségekkel, informatív de szórakoztató formába nyújtja át az olvasónak. A könyv olvastatja magát, pedig lehet nem mindenki olvasna 400+ oldalon keresztül egy sorozatkészítésről, de a Jóbarátok sok tekintetben kivétel, az én generációmnak meg mindenképp a sitcomok non plus ultrája (némi párhuzam van is a szintén ugyanebben az időszakbanben - is - arany éveiben játszó Michael Jordannel, aki ugyanez a kosárlabdában, mint a Jóbarátok a sitcombokban és akit ugyanúgy elővettek idén).
A könyv tehát szinte tökéletes, jobb is, mint az ember várná, szinte újranézi az olvasó az elmúlt évadokat egy audiókommentárral de mégse zavarja, hogy ezt már hallotta, hanem újra rácsodálkozik, hogy mégis mi van mögötte.
Ami hiba az a magyar fordítás, szerkesztés. Sajnos több helyen felesleges betűk, szavak maradtak
benne, mintha újrafordítoták volna a mondatot, de nem törölték volna a régit (pl. "A megelőző lévő tíz évben" és hasonlók), valamint egyértelmű félrefordítások, hisz a könyv is kitér meg tudott is, hogy a végén a sztárok fejenként kaptak részenként 1 milliót, mégis a fejezet végén azt írja "hat ember között oszlott volna el", szóval azért ha lesz második kiadás ezeket javítani kellene.
Ettől függetlenül mindenkinek tényleg merem ajánlani, a rajongóknak is és azoknak is, akiket érdekel egy korlenyomat, egy kis behind the scene a 90-es évek második fele, a 2000-es évek első felének studóéletéből.
És abban meg reménykedek, hogy minnél előbb láthatjuk a reunion-t, ha csak fél-egy óra erejéig is.

Aradi Tibor – Varga Ferenc József: Mondom a Ferinek, Tibi

Hogyan kerül reklám egy temetési beszédbe? Miképpen született meg Kókusz alakja azon a bizonyos piacon, ahol véletlenül ott maradt a mikrofon? Miért ír minden verset Donászy Magda? Aradi Tibor és Varga Ferenc József huszonöt éve szórakoztatja közönségét. De kik is ők valójában? A pincér és a tanár? A sofőr és a vezetni nem akaró? A szkeptikus és a hívő? A gyermekes és a gyermektelen? Tűz és víz? Ebből a kötetből nem csupán két humoristát ismerhetünk meg, de az elmúlt negyedszázad magyar kabarékulisszái mögé is bepillanthatunk. Hogyan épül fel egy szórakoztató műsor, milyen volt a Mikroszkóp Színpad fénykora és hanyatlása, hogyan lesz valakiből manapság humorista... Az Aradi-Varga-duó megpróbálja a lehetetlent: úgy elmesélni kettejük történetét, hogy közben nem a botrányra fókuszálnak. Nem szeretnék ráborítani a bilit a szakmára, de nem hallgatják el azt sem, ha valami nem tetszik nekik, s mindeközben önmagunkkal is kritikusak. Persze az az olvasó is jól szórakozik majd - rosszul szórakozni ugyanis képtelenség -, aki a "hülyeségükre" kíváncsi: helyenként abszurd, máshol bölcselkedő, néhol blőd, másutt éretten közéleti, vagyis meglehetősen eklektikus humorukra. És akinek ez sem elég, az egy különös autózáson is részt vehet, ahol világmegváltás közben Aradi Tibor néha keményen beszól az elé tolakodó autósoknak. Megijedni nem kell, a vége úgyis happy end lesz! Aradi Tibor 1971-ben született. Hosszú ideig felszolgálóként dolgozott, később a Szeszélyes évszakok állandó szereplője lett, s közben fellépett a My Cream együttessel. 2002-ben a Mikroszkóp Színpad tagjai közé hívták. A Magyar Televízió Humorista kerestetik című műsorában második helyezést ért el. 2015-ben megkapta a szakma legnagyobb elismerését, a Karinthy-gyűrűt. Varga Ferenc József 1972-ben született. Végzettsége szerint tanár és idegenvezető. A kilencvenes évek közepétől fellépett a Rádiókabaréban, majd a Mikroszkóp Színpad tagja lett. 2012-ben Karinthy-gyűrűvel ismerték el munkásságát. Eddig két könyve jelent meg. Gyakran fellépnek stand uposként, és az ATV-ben 2017-től látható AradiVarga Show is nagy népszerűségnek örvend.


Vélemény:
Az Aradi-Varga párost régóta kedvelem. Varga Ferenc József korábbi könyveit is örömmel olvastam, amit lehet tudni a világlátásáról azzal részben rokonlelkek is vagyunk és ez tovább is erősödött ezen könyv elolvasása után, bár ütköztek ki jelentős különbségek is (ital, stb).
A páros meg talán jelenleg a legnépszerűbb és legjobb humorpáros Magyarországon (túl sok nincs is, és szerintem a Szomszédnéniket megelőzi). Persze önismétlő sablonok, de annyi, hogy bőven megfér és bőven jó az 20x is más köntösben. Jók élőben, jók a rádióban, talán az ATV műsor az ami kicsit kevésbé szórakoztató, de valószínű az is csak azért mert ott az ismétlés konkrét ismétlés változtatás nélkül, úgy meg már nem az igazi, meg talán jobb, ha az ember elképzeli a jelenteket, mintha látja a két embert.

És a könyv is ismétlés részben, hiszen tartalmaz több helyen előadott darabokat, de én továbbra is tartom, hogy humoristák elsődleges könyvprojektje legyen az elmondott anyag vagy annak bővített variánsa, azzal nem lehet lyukra futni. Szóval ezek a részek remekek. Vannak kocsiban felvett beszélgetések leírásai, ez sajnos nekem nem annyira jött, Badár könyveit is ezért nem tudtam elolvasni, de ezeknek inkább csak átvezető szerepük van. És vannak rendesen leírt életrajzi ihletettségű fejezetek, amik meg bőven tartalmaznak érdekes és új információkat. Külön jó, hogy semmi összefésülés, két ember van, így akár ugyanazt kétszer, két szemszögből, akár egymásnak ellentmondva is megismerhetjük, de hát ilyen az élet és ilyenek a kapcsolatok. Szóval egy mix könyv, de minden értelemben ajánlott a szerzőpáros iránt érdeklődő olvasóknak. Más meg amúgy is miért venne ilyen jellegű könyvet?:)

Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben, amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.
Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod...) És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs...) Kíváncsi vagy rá, mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra, hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a konteók? (Sose hitted volna...) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!
A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat, de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a világbéke pedig rettenetes.
Ha már a kezedben tartod ezt a különleges könyvet, fordítsd el, csapd fel az öledben, és indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis hipermodern szórakozás! Ez a laptop sosem fog lemerülni, mert Dombóvári István elképesztő és mulatságos történetekkel töltötte fel neked.

DOMBÓVÁRI ISTVÁN-t, a magyar stand-up comedy egyik meghatározó alakját, a Tesztbeszéd műsorvezetőjét, a Showder Klub és a Dumaszínház nézőin túl már az irodalomkedvelőknek sem kell bemutatni. Írt már vicces, egyben elgondolkodtató regényt Pisti vagyok, ments ki innen! címmel, a Félkövérben a fogyókúrája tanulságos küzdelmeit mesélte el, Kormos Anett-tel írt könyvében, A nagy roastkönyvben pedig közösen cikiztek celebeket és karikíroztak ki kulturális termékeket. 

Vélemény:
A koronavírus lassan begyűrűzött és ha az nem is, de az intézkedések a társadalom némely csoportjaira hatással voltak. Így a szórakoztató iparra is, ami nekik főleg rossz, a társadalomnak meg hoz jót és rosszat is, kinek mi a preferenciája és minek örül vagy szomorkodik jobban a változásokban. Így lekerültek a műsorrol az élő stand up adások is, de lássuk be évek óta talán egyszer voltam (korábban az évi tucathoz képest főleg kevés), szóval ez nem érint, nem is vesznek fel hasonló műsorokat, ami meg majd később fog hiányozni, ellenben, hogy a közönség ne felejtse el őket, hogy kiadják kreatív energiáikat vagy így-ugy kis bevételt azért sikerüljön szerezni sokan a különböző tartalmak neten való közlését választották, hívjuk azt youtube videónak vagy facebook vagy insta live-nak. Ezek mögött különböző a koncepicó és különböző a szórakoztató faktoruk is, de tény, hogy a legtöbb nem született volna meg, ha nincs ez a helyzet. Ez ha ez másra nem jó, arra igen, hogy tudjuk, kinél milyen otthon a tapéta.
Szóval, bár szabadidőm egyelőre nincs sokkal több, de a tartalomfogyasztás némileg átalakult (10-20%-ban) és több a karanténnal kapcsolatos ilyen-olyan, de szórakoztatásnak szánt tartalom is. Mivel mindent offline nézek a saját időbeosztásom szerint akár egy 20 perces videó is mehet 3 napig, ha az arra szánt idő épp nem aktivizálódott aznap. Dombi is viszonylag hamar és teljesen rendszeresen tesz közzé 30-60 perces napi videókat. Nincs mögötte sok koncepció, nincs nagyon humor szempontjából szórakoztató tartalma, de bőven megüti a háttértévézés (ami nem teljesen egyenlő a háttértévézés valódi értelmével, mert nem, hogy tévé nincs bekötve, de sose megy BÁRMI csak úgy a háttérben, ezek válogatott tartalmak arra az időre, amikor azért figyel az ember, de nem annyira, hogy feliratokat is olvasson, szóval kb. főzés és ebéd közben).
Szóval Dombóvári István beköltözött a nappaliba napi szintre, még akkor is, ha vagy egy hetes csúszással nézem, nagyrészt amúgy ábécé szempontból, szóval a Kívánságszatyor első részéhez sem tudom mikor fogok eljutni:)
És közben ráébredtem, hogy még van egy könyve, amit nem olvastam, szóval gyors beszereztem, hogy fedve legyen minden szinten.
A könyv elsődleges különlegessége, hogy laptopszerűre van nyomtatva, tehát felfelé kell lapoznunk és a grafika is egy netbookra hajaz. Mindez nem öncélúan, hisz a könyv témai is a digitális világ szinte teljes populáris szegmensét lefedő novellafűzér. És, hogy milyen? Ez már izlés kérdése, 1-1 helyen éreztem, hogy semmi értelme, vagy nem tudja befejezni, vagy többet ki lehetne hozni, vagy ott az üzenet, de valami még hiányzik és ami főleg hiányzik, az a humor. Ez nem vicces könyv, talán nem is az akart lenni. De ez nem baj, abszolút volt koncepció, a koncepcióból ez még több is, mint amit ki lehet hozni, tele ötletekkel, bőven elegendő, hogy az embert lekösse ezeken a napokon.

Ez volt 2019

A mennyiség miatt most nem sikerült az év utolsó napján összesítenem még ezt is, sőt vagy 4 és fél hónapot csúsztam, de hát amúgy is, ki olvassa:)
A mennyiség meg nyilván most is a képregényeket jelenti, folytatódik a 2018-ban kezdődött dömping és még biztos kitart 2020-ban is, akkor is ha a vírushelyzet végre elhozza azt az időszakot, amikor talán valamennyivel jobban behozom magam a már kiadott, sőt adott esetben már megvásárolt könyvek olvasásával, szóval jelezném, ha pár hónapig, pár évig nem adnak ki könyveket, az nekem nem egy rossz dolog. De nekem mondjuk a legtöbb dolog nem rossz egyelőre.
Node, nézzük a számokat. 2019-ben 194 könyvet olvastam el, ami nyilván éves darabszám rekord vagy 44%-kal több az eddigi rekorder évnél. Oldalszámon már látszik, hogy ez képregény, mert az 34678, ami csak a második helyre volt elég, mert bizony a Year One, azaz 1999 37 ezer oldallal zárult. A 194-ből 168 képregény volt, ez 87%, de lássuk be még így is maradt normál könyvre is darabszám, van aki évek alatt nem olvas el annyit:)
Kedvenc kiadóm, akiktől legtöbbet olvastam a Kingpin (25%), az Eaglemoss Hungary (20%) és a Szukits (14%).
3 e-bookot olvastam, 2 kölcsön könyvet, 72-t kölcsönöztem, és 57-et saját könyvek közül válogattam, ami nagyrészt vásárlás majd eladás.
A kiolvasott könyveket a molyok 83,61%-osra értékelték, én pedig 75,57-re. De ez mindenképpen jobb az előző évnél.
A magyar szerzők 4,6%-ban, a női szerzők 2%-ban képviseltették magukat.
Az átlag kiadási év 2018,04, tehát hiába a könyvek 64%-a 2019-es azért jó sok korábbi kiadványt is sikerült pótólni.
Az átlag oldalhossz 179 oldal. 
Szerintem és a molyok szerint is legjobb könyvek listája pedig:
Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 2. – A Jedik hagyatéka
Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 3. – Lángoló tengerek
A ​Baglyok Városa
A legrosszabb pedig:
Zöld Lámpás / Zöld Íjász: Küzdelmes utakon
Hát ennyit mostanra, mindenkinek jó olvasást:)

Brian Windhorst: A LeBron-vállalat

Sztárkosaras és üzleti mogul

LeBron James minden idők egyik legsikeresebb kosárlabda sztárja: nyolcszor játszott az amerikai profi liga döntőjében és egymás után kétszer is elnyerte az NBA legértékesebb játékosa címet.

Elődjeihez, Magic Johnsonhoz és Michael Jordanhez hasonlóan üzletemberként is világhírű lett: megalkotta saját globális brandjét és elérte, hogy a profi sportolók másként gondoljanak saját értékükre, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló mozgásteret és gyakrabban hallassák hangjukat.

Hogyan vezetett az út a kezdetektől addig, hogy dollármilliárdokat érő ikonná váljon? LeBron ma is a kosárlabda nagy sztárja, aki sikerekkel, kudarcokkal, tanulságos leckékkel teli életével megmutatja, hogy egy sportoló karrierje akár évtizedekkel tovább tarthat, miután lefújták az utolsó meccset.

"Üzleti érzékkel megáldott sportrajongóknak kötelező olvasmány." - Publishers Weekly

"Lenyűgöző perspektíva: LeBron az új nagyvállalati sportoló modellje." - Booklist

"A könyv elolvasásával a LeBron-hívek éppúgy megtalálják a számításukat, mint a pályán kívüli üzleti tranzakciók iránt érdeklődők." - Kirkus

"Windhorst igazi profi: csak ebből a könyvből érthetjük meg, pontosan hogyan működnek a szponzorációs szerződések és mitől lett hatalmas üzlet az amerikai kosárlabda." - New York Journal of Books

Vélemény:

Az NBA épp áll, egy igen ígéretes Lakers és Lebron épp lemarad az újabb bajnoki esélyekről, de itthon legalább kiadnak egy kapcsolódó, bár nem tipikus kötetet.
Ritkán jelenik meg itthon kosárlabdával kapcsolatos kiadvány, így örömmel konstatáltam, amikor láttam a hirdetésekben, hogy jön, pláne, hogy kedvenc játékosommal, Lebronnal kapcsolatban. Persze a fülszövegből kiderült, hogy nem annyira a játékra fog koncentrálni, de azért biztam benne, hogy az megkerülhetetlen lesz.
Nem teljesen az. Egy profi sportoló, vagy még inkább A profi sportoló, Lebron esetében igazából nehéz eldönteni, hogy melyik a hangsúlyosabb. Persze játék nélkül nincs a többi, de ha mi a játékért is szeretjük, igazából neki nem abból van pénze. Az NBA a cipőkről szól. A Lebron birodalom meg a teljes Lebron Nike márkaosztályról, az üdítőkről, a reklámokról, a filmekről, legyen az szereplés, producerkedés, legyen az film vagy sorozat vagy akár játékos műsor.
A könyv nem igen szól a kosárlabdáról. Nem igen szól Lebron életének sport és magánéleti részéről. Ez az üzletről szól, mit, hogyan, kivel, miért. A miért  meg lehet tudatos döntés, lehet egy jó tipp, lehet saját, vagy a slepp által támogatott. Részletesen veszi a középiskolai kosárcsapatát támogató Adidastól a kiadás pillanatáig fellelhető birodalomépítést, az ember, a sportoló, mint saját márka építését (nem feltétlen az ő érdeme, a márkát marketingesek csoportjai találja ki, de ő az alap, amire lehet építeni). Mindenképp furcsa és érdekes kapcsolat ez, megteremteni egy celebet amire márkákat lehet hozzáfűzni és a márka tovább építi magát a sportolót, mint legendát.Összességében azonban ez csak egy nagyrészt kronologikus, sok féle üzleti döntéssel foglalkozó felsorolás, nem gazdasági kiadvány, nem marketing kiadvány, nem több az A 100-at ajánlt, B 150-et, de az A-t kedvelem, vagy több évre írt alá, vagy jó ötletnek tűnt ezért legyen A fejezeteknél. Abszolút érdekes és új információkkal teli, de nem tudom mi vele a cél.

George R. R. Martin: Álomdalok 2.

Minden idők egyik legnevesebb fantasyírója, George R. R. Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is a műfaj megkerülhetetlen alakjának számított, pályafutását kezdettől fogva rangos díjak és zajos sikerek kísérik.
A csodálatosan sokszínű életműből válogató Álomdalok második kötete az ereje teljében lévő írót mutatja be nekünk, aki egyszerűen nem tud hibázni, legyen szó science fictionről, fantasyről, horrorról, vagy ezek utánozhatatlan egyvelegéről. A könyv emellett betekintést nyújt Martin forgatókönyvírói munkásságába is, és a személyes hangnemben írt visszaemlékezések révén közelebbről is megismerhetjük őt. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Vélemény:
Két éve jelent meg George R.R. Martin "novella"gyűjteményének első része, akkor is az év egyik kedvence volt nálam, végre egy olyan válogatást kaptunk, ami egy író művéből válogat, ráadásul, az író szerkeszti, ráadásul az író ír hozzá jelentős életrajzi összekötő szöveget. ("novella" meg azért mert nem igazán novella, annál sokkal több a forma)
Hiába most az lenne a dolgom, hogy egy új könyvről beszéljünk, ez nem az. 2003-ban, amikor kiadták kint ez egy kötetként jelent meg, gondolhatjuk milyen terjedelemben, az Alexandra pedig úgy döntött, hogy nem csak, hogy két kötetbe adja ki, de időben sem egyszerre, ellenben legalább azonos méretben, így nagyon szépen mutat egymás mellett. Szóval ez ugyanaz a könyv, csak az utolsó x fejezet, így sok újdonságot sem lehet elmondani róla. Most is kapunk novellákat, kisregényeket, de most kapunk forgatókönyveket is, bár igazából nem az az erőssége a könyvnek. Különböző időszakok, különböző formátumok, nagyon sok mindenből kapunk ízelítőt, nekem igazság szerint a Haviland Tuf történetek tetszettek talán legjobban, pedig abban sincsenek túl nagy ötletek, de mégis lekötöttek, a forgatókönyvek nem, bár teljesen pörögtek a filmek a fejemben, ha már való formájukban nem is tudtam megnézni (bár ezekben a formátumokban nem is léteznek) őket. A könyv második felének egy része már máshol kiadott, Wild Cards és Trónok harcához kapcsolódó kisregényt is tartalmaz, de összességében felér az első kötethez, az író is érettebb, a munkái is. Szóval nyilván ahogy az első kötetet is, ezt is meleg szívvel ajánlom, természetesen inkább Martin rajongóknak, a formátum és ötlet meg önmagában nálam a legjobbak közé tartozik.