Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

 

Ötven év telt el azóta, hogy egy műholdszonda által a Földre hozott titokzatos, földön kívüli anyag néhány óra leforgása alatt kiirtotta egy arizonai városka majdnem teljes lakosságát, és kirobbantotta minden idők legnagyobb tudományos válságát. Az emberiség pusztulását csak egy maroknyi kutató önfeláldozó munkája akadályozta meg. Az azóta elmúlt fél évszázadban az egymással vetélkedő nagyhatalmak mind a Földön, mind a világűrben szigorúan titkos laboratóriumokban dolgoztak az Androméda-törzs megfejtésén és felhasználásán, miközben az Őrszem projekt fáradhatatlanul kutat egy esetleges új kitörés után. Amikor a brazil esőerdő mélyén egy furcsa anomália jelenik meg, hamar egyértelmű lesz: az Androméda-törzs új, minden korábbinál virulensebb mutációja szabadult el. Egy csapat tudósnak kell az idővel versenyezve a karanténzóna mélyére jutni, mielőtt túl késő lesz - mindenkinek. Az Androméda-törzs folytatásában Daniel H. Wilson bebizonyítja, hogy Michael Crichton méltó örököse, és Az Androméda evolúció éppúgy ébren tart minket, mint többek között a Jurassic Parkot és a Westworldot megalkotó Crichton feledhetetlen klasszikusa.

 

Vélemény:

Két író van számomra, aki irodalmi szempontból túl korán ment el, Stieg Larsson és Michael Crishton. Kimagasló írók és irodalmilag még nagyon is aktív korszakukban hunytak el.
Szóval nyilván érdeklődéssel fordulok egy "új" könyv fölé, ha tudjuk is, hogy ez max univerzumbővítés egy általában jóval gyengébb író által. Ennek rengeteg példája van, sőt, ami nekem viszonylag új, hogy még élő íróknál is ez megy, nem csak aki erre van kezdetek óta beállítva, de régi és így bizony öregecske kedvenc Wilbur Smith is továbbra is évi több könyvet is kiad, de nem biztos, hogy túl sokat kell gépelnie, vagy diktálnia hozzá.
Itt azonban az írót is ismerem, hisz pár éve lett kiadva a Robokalipszis, ami szintén egy érdekes téma körbejárása volt, szóval minden adott volt egy jó sci-fihez.
Hogy azt kaptuk-e? Azt kell mondanom igen is, meg nem is. A tudományosnak tűnő szerkesztés tetszett, az irány kicsit randomnak tűnő, de elfogadható és az írás is jó. Ami hiányzott, az az eredetiség és hát valahol a felénél gondolkodtam el, hogy oké 200 oldal, de mi az amit hozzáadott ahhoz képest amit én most egy egy soros mondatban le tudnék írni, mint történet és hát nem sokat. Szóval valahol a váz elég szellős, elbírt volna még történéseket, de alapvetően szórakoztatott.
Amit még elbírt volna az egy lektor/jobb magyar fordítás. Már az elején a menetrend szerinti utasszállító repülő 12 ezer km magasban megy, ami szép teljesítmény és a két S-betűvel kezdődő szereplőt legalább 4-5x, van, hogy egy oldalon belül 2x is cseréli, ami nem fér a fejembe, hogy fordulhat elő.
Új olvasóknak én nem ajánlanám, de legalább felhívja a figyelmet az eredetire és az után viszont simán. Kicsit olyan, mint a filmeknél is, az eredeti egy jobb történet, de talán már elavult bizonyos szempontból, az új színes szagos, high-tech, de valahogy a lélek már nincs annyira jelen benne.