Dombóvári István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben,
amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig
nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.
Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod...)
És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a
Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs...) Kíváncsi vagy rá,
mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra,
hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a
konteók? (Sose hitted volna...) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza
ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!
A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat,
de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad
benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a
boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a
világbéke pedig rettenetes.
Ha már a kezedben tartod ezt a különleges könyvet, fordítsd el, csapd
fel az öledben, és indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis
hipermodern szórakozás! Ez a laptop sosem fog lemerülni, mert Dombóvári
István elképesztő és mulatságos történetekkel töltötte fel neked.
DOMBÓVÁRI ISTVÁN-t, a magyar stand-up comedy egyik meghatározó alakját, a
Tesztbeszéd műsorvezetőjét, a Showder Klub és a Dumaszínház nézőin túl
már az irodalomkedvelőknek sem kell bemutatni. Írt már vicces, egyben
elgondolkodtató regényt Pisti vagyok, ments ki innen! címmel, a
Félkövérben a fogyókúrája tanulságos küzdelmeit mesélte el, Kormos
Anett-tel írt könyvében, A nagy roastkönyvben pedig közösen cikiztek
celebeket és karikíroztak ki kulturális termékeket.
Vélemény:
A koronavírus lassan begyűrűzött és ha az nem is, de az intézkedések a társadalom némely csoportjaira hatással voltak. Így a szórakoztató iparra is, ami nekik főleg rossz, a társadalomnak meg hoz jót és rosszat is, kinek mi a preferenciája és minek örül vagy szomorkodik jobban a változásokban. Így lekerültek a műsorrol az élő stand up adások is, de lássuk be évek óta talán egyszer voltam (korábban az évi tucathoz képest főleg kevés), szóval ez nem érint, nem is vesznek fel hasonló műsorokat, ami meg majd később fog hiányozni, ellenben, hogy a közönség ne felejtse el őket, hogy kiadják kreatív energiáikat vagy így-ugy kis bevételt azért sikerüljön szerezni sokan a különböző tartalmak neten való közlését választották, hívjuk azt youtube videónak vagy facebook vagy insta live-nak. Ezek mögött különböző a koncepicó és különböző a szórakoztató faktoruk is, de tény, hogy a legtöbb nem született volna meg, ha nincs ez a helyzet. Ez ha ez másra nem jó, arra igen, hogy tudjuk, kinél milyen otthon a tapéta.
Szóval, bár szabadidőm egyelőre nincs sokkal több, de a tartalomfogyasztás némileg átalakult (10-20%-ban) és több a karanténnal kapcsolatos ilyen-olyan, de szórakoztatásnak szánt tartalom is. Mivel mindent offline nézek a saját időbeosztásom szerint akár egy 20 perces videó is mehet 3 napig, ha az arra szánt idő épp nem aktivizálódott aznap. Dombi is viszonylag hamar és teljesen rendszeresen tesz közzé 30-60 perces napi videókat. Nincs mögötte sok koncepció, nincs nagyon humor szempontjából szórakoztató tartalma, de bőven megüti a háttértévézés (ami nem teljesen egyenlő a háttértévézés valódi értelmével, mert nem, hogy tévé nincs bekötve, de sose megy BÁRMI csak úgy a háttérben, ezek válogatott tartalmak arra az időre, amikor azért figyel az ember, de nem annyira, hogy feliratokat is olvasson, szóval kb. főzés és ebéd közben).
Szóval Dombóvári István beköltözött a nappaliba napi szintre, még akkor is, ha vagy egy hetes csúszással nézem, nagyrészt amúgy ábécé szempontból, szóval a Kívánságszatyor első részéhez sem tudom mikor fogok eljutni:)
És közben ráébredtem, hogy még van egy könyve, amit nem olvastam, szóval gyors beszereztem, hogy fedve legyen minden szinten.
A könyv elsődleges különlegessége, hogy laptopszerűre van nyomtatva, tehát felfelé kell lapoznunk és a grafika is egy netbookra hajaz. Mindez nem öncélúan, hisz a könyv témai is a digitális világ szinte teljes populáris szegmensét lefedő novellafűzér. És, hogy milyen? Ez már izlés kérdése, 1-1 helyen éreztem, hogy semmi értelme, vagy nem tudja befejezni, vagy többet ki lehetne hozni, vagy ott az üzenet, de valami még hiányzik és ami főleg hiányzik, az a humor. Ez nem vicces könyv, talán nem is az akart lenni. De ez nem baj, abszolút volt koncepció, a koncepcióból ez még több is, mint amit ki lehet hozni, tele ötletekkel, bőven elegendő, hogy az embert lekösse ezeken a napokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése