Lisbeth Salander büntetését tölti a Flodberga női börtönben, és mindent elkövet, hogy kimaradjon a foglyok közötti konfliktusokból. Ám a bajok így is megtalálják. Védelmébe vesz egy fiatal bangladesi nőt, és emiatt egyenesen a börtönt uraló maffia fejével, Benitóval kerül összetűzésbe. Közben meglátogatja őt Holger Palmgren, akinek sikerült olyan dokumentumokhoz hozzájutnia, amelyek más megvilágításba helyezik a hatósági túlkapásokat, amelyeket Lisbethnek gyerekkorában kellett elszenvednie. A lány megkéri Mikael Blomkvistot, hogy járjon utána a dolognak. A nyomok egy bizonyos Leo Mannheimerhez vezetnek, aki egy tőzsdeügynökség társtulajdonosa. De hogyan függhet össze egy jómódú pénzügyi szakember múltja Lisbethével? És mit tehet a lány az egyre agresszívebb Benitóval és bandájával szemben?
Vélemény:
Igazából nem tudom mi van akkor, ha a Kiadó, akitől az ember kap egy könyvet recenzióba aztán már nem válaszol az e-mailjeire, pedig még ki se ment a blogra a leírás. Szóval bizonytalan vagyok benne, hogy ezzel még tartozom-e, pedig engem még szerződés sem köt.
Hogy Lagercrantz-ot köti-e azt nem tudom (szinte biztos), de ebből a könyvből inkább ez látszik, hogy mintha meg kellett volna írni, de igazából nem volt történet, vagy háttér, ami meg nem ártott volna egy ekkora kaliberű sorozat folytatásához. Az előző kötetben még úgy tűnt, hogy majdnem megugorja a lécet, de itt már nem érződött, hogy megpróbálta volna.
Merthát mitől jó a Millenium sorozat? Egyrészt nyilván a címszereplő karaktere miatt. Namost ő ebben a könyvben háttérbe húzódik és alig dugja ki onnan a kis okos, bár nem túl szép fejét. A kikukkantások nem is rosszak, de egyszerűen kevés, főszereplőnek, vagy minimum a főszereplőpáros egyik felének kellene lennie (nincs is nagyon főszereplője a könyvnek).
A másik a háttér, az eddigi könyvek mögött mindig volt egy politikai, gazdasági, informatikai háttér, ami kiemelte a sima thrillerek közül. Itt mi van? Belekap az amúgy fontos témákba, mint a közel-keleti nők sorsa vagy az ikerkísérletek, de igazából a legsablonosabban minden színvonal nélkül, ennyi erővel valószínű a Homok titkában is volt egy elnyomott lebarnult nő, akit vert Juan és ráadásul elő is került a gonosz ikertestvére (legsablonosabb dolog ever az iker). Szóval a háttéralapok jók, de nincs rá építkezés, a szerkezete is elég zavaros.
Hogy ettől rossz lenne a könyv? Nem, nem az, csak lapos és lejtmenet a többihez képest.
Mivel tuti lesz folytatás és a filmek is ezekből készülnek majd és nem az eredetiből, így csak reménykedem, hogy nem lesz a többi, Mint az árnyék az eredetinek, de igazából már a következőt nem fogom annyira várni, mint ezt. (És mostmár csak a Dan Brown folytatásban bízom, hogy ő tudja hozni a formáját ismét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése