2018. január 11., csütörtök

Arthur C. Clarke – Gentry Lee: A Ráma kertje

A rossz könyvek közül, az amelyik idegesít is, általában egy-egy karakter miatt.
Itt ez a főszereplő néni, aki elvileg okos és művelt és intelligens, szerintem buta mint a kő és amúgy a könyv feléig csak arról szól, hogy minél több gyereket szüljék egy olyan világba, ahol amúgy ők az utolsó létező emberek, de ez egyáltalán nem gond, mert majd jöhet a tesók közti szex ha elfogy az öregember és a kislány közti szex lehetősége, a lényeg, hogy minden permutációban összedugjuk, amink van, mert aztán a géneknek fent kell maradni. Ha még pár évig maradnak, tutibiztos, hogy az anya bevállalja a fiait csak, hogy még legyen pár ember, nem csak az, hogy a 70 éves faszinak odadobja a páréves kislányát, tényleg visszataszító volt.
Aztán van egy átmeneti rész és aztán kapunk egy másik regényt, regényhelyzetet, ami meg alig sci-fi, alig társadalomleírás megspékelve a végére egy nagy csomó alien leírással, aminek semmi funkciója nincs.
Nem tartalmaz cselekményleírást, a regény sem nagyon.

Nincsenek megjegyzések: