Bár a Trollfoci-adminok ezúttal sem fedik fel arcukat, azért a könyvből fény derül egy sor más rejtélyre. Például, hogy miként vált egy poénnak induló Facebook-oldal napjaink magyar labdarúgásának legnagyobb hatású - és létszámú - szurkolói közösségévé. Vagy hogy mit gondolnak az elmúlt harminc évről azok, akik miatt nem járnak meccsre a családok. Aki eddig nem követte a Trollfoci munkásságát, az választ kaphat olyan kínzó kérdésre, mint hogy mit csinálnak az ismerősei, amikor tipszmikszűnek, devecseringelnek netán liptákingolnak. Az olvasók által gyűjtött Mennyei történetek a megyei bajnokságok hamis igazolásokkal, felesekkel és futballra alkalmatlan pályákkal teli világának állítanak méltó emléket. Van itt minden: kommentátori bakik, óda az MB1-hez, megmondóemberek - még maguk az érintettek, azaz a játékosok is megszólalnak. Sőt: megtudjuk, melyik admin rúgta le egyszer Torghelle Sándort. Páros lábbal - ahogy egy vérbeli trollhoz illik, a BDSRSTNT! *Ajánlás ,,Nem érdekel" - Bajner Bálint ,,Asszem, mindenféleképpen ajánlom" - Lipcsei Péter ,,Utoljára a Biblia megjelenését vártam ennyire!" - Dombi Tibor ,,Takarodjál megvenni, vagy levágom a fejed!" - Urbán Flórián ,,Remélem, hamarosan megjelenik románul is" - Guzmics Richárd ,,Nem megyek haza elolvasni!" - Huszti Szabolcs ,,Senki sem kérte, hogy megírjátok!" - Pintér Attila ,,Az öngólomat leszámítva jó könyv..." - Devecseri Szilárd ,,Vi vill báj disz búúk. Dö búúk is better then frí penaltíz!" - José Gomes ,,Tökéletes olvasmány egy fázós estén!" - Ricardo Moniz ,,Kétmillió okot mondok, hogy elolvasd..." - Csányi Sándor *Egy tökéletes trollvilágban így ajánlanának ők.
Vélemény:
Nézzük sorjába, sok mindenről kell itt beszélni.
1. tavalyig nem láttam egy db focimeccset sem, sem tévében sem személyesen, várhatólag nem is fogok életem további szakában sem.
2. annyit se tudok a fociról, mint egy átlaglány, értsd szabályok és a könyvben szereplő személyek (edzők, játékosok) nekem annyit mondanak, mint bármely pletykaújság celebjeinek nevei, talán 20-30%-uknak hallottam már a nevét, de nem tudom kik ők, a többiről még hallani sem hallottam.
3. ettől még a Trollfocit lájkolom a facebook-on már pár hónapja, bár sok bejegyzést nem tesz ki a falamra a fészbuk, de ez az ő hibája
4. ettől még Rekop Gyurit ismerem és bírom, meghát az én Borat dvd-m virit a polcán pár év és egy vatera biznisz óta
5. De a könyvben és a fészbukon is azt mondták, hogy ezt a könyvet nyugodtan ajánlják olyanoknak is, akik nem ismerik a focit vagy akár nem is szeretik, szóval nem fogadom el, hogy nem nekem való könyv lenne:)
És akkor most nézzük a könyvet. Előnyei: szép kivitelezés és igen jó szerkesztés jellemzi.
Az adminok az alapítón kívül mégse unszimpatikusak, bár én jó szót focidrukkerre nem fogok mondani soha, merthát általam meg nem érthető faj (miért kell nekem órákat állnom az utcán, mert nem mehetek tovább, mert lezárnak utakat, metrókat, mert fociszurkolók előfordulása várható?), de ezt ők is hangsúlyozzák, hogy vagy érted, vagy nem, racionálisan nem magyarázható a szurkolói életforma (lásd vallások).
Sajnos a megyei mennyei történetek (a könyv egyharmada), ami szerkezete alapján mennyiségi rövid humoros történet akar lenni nálam nem ért el még egy megmosolyogtatást sem egy esetben sem, sajnos kompletten nem értettem (lehet bennem van a hiba és a focit nem ismerésében), de tényleg olyan, mint a magazinok végén a viccoldal, hogy látom, hogy rövid és fölé van írva a vicc, tehát elvileg viccek, de végolvasom és mindegy lenne végülis, hogy a tördelésben az eleje meg vége hova került, mert nem látom a csattanót (a humornak meg kell ugrania egy szintet nálam sajnos, túl fejlett a humorérzékem).
Kapunk még történelmi áttekintést, ezt örömmel vettem, mert legalább valamit tanultam ebben a témában is, mindenképpen megtízszereztem a magyar fociról a tudásomat pár óra alatt.
Volt még pár rövidebb-hosszabb történet aminél a foci csak háttér, ezeket értettem:)
Ami nekem kissé visszatetsző, vagy fucsa volt, mert eddig nem találkoztam ilyesmivel (teljesen focifüggetlen a téma), de persze abszolút érthető egyrészről az ez az Admin, Facebook, Like meg hasonlók hypolása. Hogy konkrétan valaki arra legyen büszke az életében, hogy mire kapott like-ot, vagy hány bejegyzést rakott ki a facebookra és, hogy akkor már elért valamit. Értem én, hogy ez egy facebook oldal könyve, és mondom, így érthető is, de azért furcsa na.
Összeségében számomra egy érdektelen témában írt, de abszolút jobb könyv, mint, amire számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése