Egy gyanútlan gyűjtő befűzi a vetítőjébe a frissen vásárolt filmet, és még mielőtt a hátborzongatóan rejtélyes képsorok végére érne, megvakul...
Ez az esemény végleg tönkreteszi a lille-i bűnügyi rendőrség hadnagyának, Lucie Henebelle-nek és ikerlányainak amúgy is viszontagságosan induló nyaralását.
Előkerül öt, szörnyűségesen megcsonkított, kettéfűrészelt fejű holttest...
A gyilkossági csoport ekkor visszahívja a skizofréniás rohamai miatt irodai munkára beosztott nyomozóját, Franck Sharko felügyelőt.
A két szál összefut, és a két alapvetően különböző, a nyomozói munkáról mégis nagyon hasonlóan gondolkodó rendőr útja keresztezi egymást... Sharko és Henebelle összefog.
A kairói nyomornegyedektől az ötvenes évek Kanadájának árvaházaiig ívelő nyomozás során feltáruló valóság ráébreszti őket arra, hogy a folyamatosan változó alakban megnyilvánuló Gonosz kivétel nélkül mindegyikünkben ott lakozik.
Azoknak, akik eddig nem hallottak az E-szindrómáról, sejtelmük sincs arról, hogy miféle rémületes dolgokra képesek...
Az eredetileg mérnöki végzettségű Franck Thilliez 1973-ban született. 2004-ben publikálta az első regényét, és azóta gyakorlatilag évente jelentkezik új kötettel. Ismert és sikeres szerző, a megújuló francia bűnügyi regényirodalom fiatal és termékeny képviselője, akinek a műveit a világ tizenöt országában olvassák. Forgatókönyvíróként is ismert, és két francia gyártású (A rögeszme, 2010 és Minden gyanú felett, 2012) film után az E-szindróma című regény megfilmesítésének jogát a Paramount Pictures szerezte meg.
Vélemény:
Oké, kezdjük az előnyökkel, azon hamar túl tudunk lenni. A borító kifejezetten jó, figyelemfelkeltő.
Talán előnye még a jó fülszöveg, az megfogott, bár én az alapján kompletten egy ilyen kis paranormális nyomozóst képzeltem el, hát szó sincs róla.
És akkor nézzük a negatívumokat. Booooorzalmasan untam. De komolyan én még ilyen unalmas krimit nem éltem (legalábbis az elmúlt egy évben biztos nem). Persze van itt minden, amit ígérnek, meg megy A-ból B-be meg összekadnak szálak és a végén vége, de abszolút érdektelen. Az utolsó oldalon meg már a szenvedés miatt hangosan felröhögtem, mert komolyan a klisé kliséjének kliséjeként zárja le az egészet, vagyis hagyja nyitva a folytatásnak, de hát tőlem (SPOILER) ott pusztuljanak meg.:)
Persze ez csak az én véleményem lehet, de abszolút rossz szerintem az írói stílus, nem nagyon eröltette meg magát a nyomozás leírásával sem, sablon sablon hátán és (SPOILER) meg se vakul csak egy hétig a csávó a leírásból, szóval nulla paranormális dolog és hiába vagyok filmbuzi, valahogy az ide kapcsolódó dolgok sem hoztak lázba.
Ha francia krimit akar valaki olvasni, annak még mindig Grangé-t ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése