Leírás:
Sean Corrigan, a londoni rendőrség tapasztalt nyomozója, karrierje
legbrutálisabb ügyén dolgozik. Az áldozat egy fiatal férfi, akivel a
saját lakásában, több késszúrással végeztek, ráadásul a különös
kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság elkövetője minden nyomot
eltüntetett maga után.
Corrigan nyomozó sötét árnyakkal teli gyermekkorát is segítségül
hívja, hogy bele tudja képzelni magát a gyilkos bőrébe, és az ő szemével
lásson. Az ügy azonban egyre szövevényesebbé válik, és a rendőrök
hamarosan egy halálos játszma szereplőivé válnak, amelyben egy bomlott
elméjű sorozatgyilkos az ellenfelük, aki minden egyes áldozatával más és
más módszerrel végez. Corrigan feladata, hogy a látszólag
összefüggéstelen ügyek közt megtalálja a kapcsokat, és elkapja a
gyilkost, mielőtt az újabb áldozatokra csapna le. LUKE DELANEY, a
londoni gyilkossági csoport egykori nyomozója, fordulatokban bővelkedő
első regényében bebizonyítja, hogy a nyomozói munka hiteles bemutatása
és a thrillerek feszültsége nem zárja ki egymást. A szerző, hús-vér
főszereplőjéhez hasonlóan, tökéletesen ismeri a regényben ábrázolt
világot. A hatalmas sikert arató Hidegleléssel DELANEY rögtön a
thrillerírók elitjébe került. A regény a harmadik részénél tartó Sean
Corrigan-sorozat első darabja.
Vélemény:
Szoktam dicsérni a kivitelezést (olcsó módja a dicseretnek), ezt sajnos
itt nem mondhatjuk el, nagyon vékony a borító, nem hosszútávra van
tervezve, a borítógrafika meg elég ellentmondásos, hogy mi is az.
Ellenben
a belbecs itt abszolút érdekes. Brit krimi, ilyennel találkoztunk már
tavaly is, ez egyértelműen jobb. Kellően szadista és ha nem is
fordulatos, de ködösítésben jó, szóval részemről csak az volt biztos,
hogy nem az a gyilkos, akit gondolnak, de, hogy akkor ki, nos arra azért
más tippem lett volna, de nálam gyakorlottabb krimiolvsóknak lehet
hamar leesik. Itt kivételesen tetszett a lezárás hiánya és a folytatás
beharangozója is (igen, megint egy sorozat), bár talán kissé komikusnak
tűnik, de ez nem feltétlenül baj.
Annyira nem volt meggyőző, hogy
olvassam a második kötetet, ha lesz (bááár, ha Új-Zéland, no meglássuk),
és nem tartom kiemelkedőnek, de egy abszolút vállalható krimi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése