Az ötlet abszolút öt csillag, hogy kedvenc városom metrómegállónevei
egykor szószerint is azt jelentették, amik. Így az ismerős helyek új
értelmet kapnak. A stílus is nagyrészt tetszett, mostmár rájöttem, hogy a
közös könyvükből inkább Gaiman stílusa jön be, mint Prachett-é. De
azért nem mondanám, hogy egészében tetszett, mert igazából a történet, a
szereplők annyira nem kötöttek le, sablonosak voltak különlegességekbe
csomagolva. Szóval nem az én íróm Gaiman, de kis Londonnal megbolondítva
fogyasztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése