André története a következő parlamenti választások napjaiban indul ismét útjára, feszült, konfliktusokkal teli időszakban. A képzeletbeli Magyarország arra ébred, hogy a kisebbség került többségbe. De hogyan? Miként és miért esik egymásnak a magyar politikai és gazdasági elit egy része, és mi köze mindehhez Andrénak, Adriennek és egy kaliforniában élő sikeres magyar feltalálónőnek? Mi történik a sarokba szorított miniszterelnökkel, a magyar poli-garchákkal, és persze Andréval, meg az ő fekete szemű hároméves kislányával, Fruzsikával. Bátor és izgalmas utazás a következő évek Magyarországának kulisszái mögé!
Vélemény:
Jelentős csúszással, de még a címben sugallt időpont előtt
megérkezett Frei Tamás első trilógiájának utolsó darabja. A késés okait nem
firtatom, annyi biztos, hogyha ez tavaly ilyenkor jön ki, akkor nem ez a könyv
jön ki, eléggé tele lett még szórva 2013-as valós utalásokkal.
Ahogy az első két rész is egy fél fiktív párhuzamos univerzumban játszódik, úgy ez is, csak már részben a jövőben, 2015-ben. De itt már ténylegesen külön van választva, hogy ebben a Magyarországban nem minden úgy és akkor van, mint a valós Magyarországon, nem kell külön keresgélni az apró pontokat, hogy miért nem játszódhatott a második rész a valós 2011-ben és hasonlók.
A Frei könyvek olyanok, mint a 300 film, vagy némely Attenborough természetfilm. A végletekig le van lassítva még a felfokozott tempó is, hogy közbe minden térbeli, időbeli, politikai, gazdasági, történelmi vetületét megfigyelhessük, mondjuk az ütköző kocsiknak, a kilőtt golyónak, a tüzelő rendőr New Yorkba kivándorolt nagynénjének milliomossá válásának ésatöbbi, mindezt nem kevés saját véleménnyel és Frei stílusban tálalva. És bár minden könyv kb. 100 oldalnyi történettel rendelkezik, ezek a jó kis narrálások fel is duzzasszák meg le is kötik az olvasót, vagy legalábbis engem.
És ezt most mind pozitívumként mondom, maga a stílus nem egyedi, Dan Brown sem ír hosszabbat, csak telerakja művészettörténeti érdekességekkel, Frei meg Frei dossziés érdekességekkel, ami az új DB és FT könyveket összehasonlítva egyértelműen Frei felé billenti a mérleget. Az érdekességek és a híradóban elhangzottak és a mögöttük lévő gondolatok összekötése szintén érdekes, főleg egy olyan valakinek, mint én, aki itt él ugyan térben, de nem tud többet a magyar helyzetről, mint a legtöbb más országéról. Szóval igen, ez fiktív Magyarország, de természetesen a fikció nagyon sokban hasonlít a valóságra, hogy ez a százalék most 60, vagy 95 azt valószínű nem sokan fogják tudni eldönteni. Mindemellett visszaköszön furcsa módón szinte minden szereplő szájából (legyen az főhős vagy másodvonalbeli főgonosz, vagy csak színesítő karakter) egyfajta világnézet, vélemény, amivel én személy szerint 95%-ban egyet is értek, mégha sok minden egy egyszerűsítő szűrőn ment át, hogy használható egymondatos vélemény legyen.
És hát akkor a történet. Mint mondtam, egy rövid történetről beszélünk, az első 200 oldal filmen 5-10 perc és bár sokszor felvetődik, hogy elméletben lehetne a Frei könyvekből filmet csinálni, én úgy gondolom, hogy gyakorlatban is lehetne egy egyszerű Jason Stathemes akciófilmet, ami nem rosszabb, mint a társai, hisz megvan az a 60-80-100 oldalas történet, ami akár forgatókönyv is lehetne, de tény, hogy a maradék 450 oldalt viszont vághatjuk ki a kukába filmnél és ezzel elvesztené az egész lényegét és kapnánk egy B kategóriás akicómozit háttér és gondolatok nélkül. Szóval reméljük nem lesz film:)
Szóval a történet maga végletekig egyszerű és rövid és talán jóval véresebb, erőszakosabb, mint az eddigiek (ez nem baj), de megállja a helyét, mint keret, ami közé lehet írni a regényt.
Összegségében (úgy, hogy a többi könyv már éves távlatban van többszáz könyv távolságra) azt kell mondanom, hogy talán ez az eddigi legjobb Frei könyv, nálam megkapja a max pontszámot és abszolút várom az újszereplős új regényt. Gondolom, 2015-ben:)
Ahogy az első két rész is egy fél fiktív párhuzamos univerzumban játszódik, úgy ez is, csak már részben a jövőben, 2015-ben. De itt már ténylegesen külön van választva, hogy ebben a Magyarországban nem minden úgy és akkor van, mint a valós Magyarországon, nem kell külön keresgélni az apró pontokat, hogy miért nem játszódhatott a második rész a valós 2011-ben és hasonlók.
A Frei könyvek olyanok, mint a 300 film, vagy némely Attenborough természetfilm. A végletekig le van lassítva még a felfokozott tempó is, hogy közbe minden térbeli, időbeli, politikai, gazdasági, történelmi vetületét megfigyelhessük, mondjuk az ütköző kocsiknak, a kilőtt golyónak, a tüzelő rendőr New Yorkba kivándorolt nagynénjének milliomossá válásának ésatöbbi, mindezt nem kevés saját véleménnyel és Frei stílusban tálalva. És bár minden könyv kb. 100 oldalnyi történettel rendelkezik, ezek a jó kis narrálások fel is duzzasszák meg le is kötik az olvasót, vagy legalábbis engem.
És ezt most mind pozitívumként mondom, maga a stílus nem egyedi, Dan Brown sem ír hosszabbat, csak telerakja művészettörténeti érdekességekkel, Frei meg Frei dossziés érdekességekkel, ami az új DB és FT könyveket összehasonlítva egyértelműen Frei felé billenti a mérleget. Az érdekességek és a híradóban elhangzottak és a mögöttük lévő gondolatok összekötése szintén érdekes, főleg egy olyan valakinek, mint én, aki itt él ugyan térben, de nem tud többet a magyar helyzetről, mint a legtöbb más országéról. Szóval igen, ez fiktív Magyarország, de természetesen a fikció nagyon sokban hasonlít a valóságra, hogy ez a százalék most 60, vagy 95 azt valószínű nem sokan fogják tudni eldönteni. Mindemellett visszaköszön furcsa módón szinte minden szereplő szájából (legyen az főhős vagy másodvonalbeli főgonosz, vagy csak színesítő karakter) egyfajta világnézet, vélemény, amivel én személy szerint 95%-ban egyet is értek, mégha sok minden egy egyszerűsítő szűrőn ment át, hogy használható egymondatos vélemény legyen.
És hát akkor a történet. Mint mondtam, egy rövid történetről beszélünk, az első 200 oldal filmen 5-10 perc és bár sokszor felvetődik, hogy elméletben lehetne a Frei könyvekből filmet csinálni, én úgy gondolom, hogy gyakorlatban is lehetne egy egyszerű Jason Stathemes akciófilmet, ami nem rosszabb, mint a társai, hisz megvan az a 60-80-100 oldalas történet, ami akár forgatókönyv is lehetne, de tény, hogy a maradék 450 oldalt viszont vághatjuk ki a kukába filmnél és ezzel elvesztené az egész lényegét és kapnánk egy B kategóriás akicómozit háttér és gondolatok nélkül. Szóval reméljük nem lesz film:)
Szóval a történet maga végletekig egyszerű és rövid és talán jóval véresebb, erőszakosabb, mint az eddigiek (ez nem baj), de megállja a helyét, mint keret, ami közé lehet írni a regényt.
Összegségében (úgy, hogy a többi könyv már éves távlatban van többszáz könyv távolságra) azt kell mondanom, hogy talán ez az eddigi legjobb Frei könyv, nálam megkapja a max pontszámot és abszolút várom az újszereplős új regényt. Gondolom, 2015-ben:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése