Nehezen rázódtam bele a stílusba, de sikerült, viszont még így is nehezen emészthető összevisszaság, jelentékeny szellemesség, némi politikai felhang, szimpatikus életvélemény, zavaró tájbeszéd és nulla ünnepi hangulat.
Egynek jó.
2012. december 17., hétfő
Vavyan Fable: Szennyből az angyal
Nehezen rázódtam bele a stílusba, de sikerült, viszont még így is nehezen emészthető összevisszaság, jelentékeny szellemesség, némi politikai felhang, szimpatikus életvélemény, zavaró tájbeszéd és nulla ünnepi hangulat.
Egynek jó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Érdekes vélemény, habár férfi szemmmel olvasva akár helytálló is lehet. :-)
Részleteiben akár egyet is érthetek veled, de ha az egészet nézem, akkor már nem annyira. Végülis a könyv szerintem eléri a célját, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, de aláírom, hogy nem ez Fable legjobb könyve. Én nagyon szeret(t)em az írónő könyveit, és főképp azért, mert többféle stílusú történetet ír. Az én kedvencem a fantasy jellegű(Álomhajsza, Tündértánc), de a zsarus( Vis Major ) történetek talán a férifaknak is testhezállóbbak lehetnek. Habár ha ez a könyv nem tetszett, az utolsónak kijött 2 könyvét nehogy elolvasd, mert az már nekem is túlzás volt. Azokra egyértelműen jellemző a sok-sok szellemesség, sok-sok életvélemény, ami nem is lenne baj, ha nem a cselekmény és izgalom rovására menne....ezért is került a mondandóm elején az a "t" zárójelbe. Annak ellenére hogy jó pár könyvét többször is olvastam, de ezzel az utolsó kettővel( Barbárság Tengere,Tündérlovaglás) nálam lezárult a Fable - korszak...szóval nem a fenti könyve a legnehezebben emészthető..;-)
azért egynek jó volt, valamelyik komandósat olvastam, az abszolút nem jött be, még tervbe van véve karácsonykor a másik karácsony, azt ennyi, de akkor ezekszerint ő is kezd kiégni, mint Lőrinc Laci
Én oda-vissza vagyok Fable könyveitől. Nem mindtől, hisz’ olyan író nincs, akinek mindegyik könyvét egyformán lehetne szeretni – de nálam a Szennyből az angyal és a Mennyből a csontváz az elmúlt pár év minden karácsonyakor újraolvasásra került.
Egy Fable könyvben a hangulat a fontos, az, amint a maga „fablés” szófordulataival – pld.: gyilkonc, szenyadék - az olvasó köré teremti a szituációt, a Borzalmast vagy a Visszást. Élvezettel olvastam és olvasom újra Tonie és Barret, illetve Procc, Néró és Púder párbeszédeit is. Szereplői komplett idióták - ezáltal szerethetők, a helyzetek valószerűtlenek és kegyetlenek vagy kegyetlenül viccesek, az ünnepet morbidul kifigurázza – ebbe nem lehet belerázódni, ezzel születni kell: legelőször is – lánynak! Egyetlen férfit sem ismerek, aki élvezettel falná Vavyan Fable írásait!
Megjegyzés küldése