2012. december 11., kedd

Arnold Schwarzenegger: Emlékmás

Ez a könyv volt blogolásom eddigi legkeményebb menete. Hozzáteszem, nem volt rossz menet.
A Libri kiadótól kaptam és becsülettel és gyorsan vég akartam olvasni, hogy írhassak róla. A becsület sikerült, a gyorsaság - hááát - lehetett volna gyorsabb is. Ennek viszont egyetlen oka volt: a terjedelem.
Terjedelem miatt meg még nem panaszkodott ember, ha többet kapunk, mint vártunk, akkor csak örül.
Furcsa dolog ez Schwarzeneggerrel, hogy nem is gondolkodtam, hogy ez engem érdekel-e. Pedig elolvasnék egy Stallone könyvet? Nem. De Arnold valahogy más, két A kategóriás akcióhős volt a 80-90-es években, de Sly-tól mégis mindenki csak a Rocky-t meg a Rambot mondaná, itt meg azért Conan, Terminator, Emlékmás és még tucatnyi film.
Szóval, mint filmkedvelőnek, ezt muszáj volt elolvasnom.
Hogy komolyan vegyük a feladatot időzítettem pár Arnold film újranézést is, így Conan-tól a Hatodik napig, az Ikrektől kezdve a Feláldozhatók 2-ig több film lepörgött, illetve az összes filmje előzetese és háttérnek az összes beszerezhető filmzene. Hát igen, mondom, hogy komolyan vettem:) Sőt, erős késztetésem volt, hogy el kéne menni Graz-ba, és megnézni a múzeumot, kár, hogy nem találtam embert, aki jönne, meg vinne, kocsi nélkül ez meg lehetetlen.
Nade mostmár tényleg a könyvről:)

A könyv nagy, szerteágazó, de nem mindenre kiterjedő. Mivel nagyrészt önéletrajz (gondolom azért segítettek neki megírni, a köszönetnyilvánítást sosem olvasom el, ha hosszú), így vannak elhallgatott részek, vannak súlypont áthelyezések és a könyv szerkezete is azt mutatja, hogy mit tart Arnold fontosnak, vagy mit szeretne hangsúlyozni.
Amikor elkezdtem olvasni, mondom, milyen jó ötlet, hogy a gyerekéveket egy gyerek stílusába írta meg. Namost úgy belemerültem, hogy utána már erre nem figyeltem, hogy ez szándékos, vagy vég körbelengi a könyvet, hogy nem egy nyelvmesterrel, író emberrel íratták meg.
Arnoldot a könyv elolvasása előtt jobban kedveltem, mostmár inkább felületesen ismerem, legalábbis, amit megosztott magával és annyira nem kedvelem.
Mivel a filmjei közt is húszonévek teltek el, így kijelenthetjük, hogy Schwarzenegger borzalmas színész és ez nem csak a Conan-ban látszik, hanem úgy is marad, fejlődése színészi játékban nincs. Persze nem ezért szeretjük és persze a Terminatorban nem kell beszélnie és máris jól "játszik".
Arnold nem egy hegyes ceruza, ahogy mondani szokás, ellenben kitartása, testi adottságai, szerencséje irigylésre méltó.
Jó példaképeket, jó célokat határozott meg és kiderült, hogy képes is bejárni ezt az utat, mindenképpen kemény (de számára élvezetes) munkával.
A könyvben egy dologról esik kevés szó, ez a filmek. A könyv kb. 25%-a szól a filmekről, szerintem ez nagyon kevés, hisz végülis ezért veszi meg a legtöbb ember. Persze logikus, hisz életében sem játszott sokkal nagyobb szerepet a filmek, de akkor is.
Tehát gyermekévek után jön a testépítés és marad is a könyv feléig. Hozzánéztem az Acélizom című filmet is, már majdnem lementem kondiba, de ettől még, hogy a testépítés sport lenne, az számomra nevetséges, a balett sem sport, akkor ez sem, a testépítés a szépségversenyek férfi verziója, hasonló szellemi kvalitások és egyesek számára pompázatos testek mutogatása, de ennyi.
A könyvnek előnye és hátránya is, hogy friss. 2012 augusztusi az eredeti megjelenése és így egész új infók is vannak benne. Viszont ez rányomta a bélyegét a kiadásra, mert elkapkodottnak érzem.
Nyilván én sem ismerek sok adatot, de elég sok elgépelés van, van, hogy egy oldalon két évszám is hamis, van, hogy ugyan értelmes a szó, de hát szövegkörnyezetbe értelmetlen, de sejthetjük mi lehetett ott, mielőtt helyesírásilag ellenőrizte a korrektor.
Eztán jönnek a filmek, amiket elég felületesen kezel, 2-3 filmről szól csak több oldal, a többségéről egy-egy mondatot mond, vagy annyit sem, van, amelyiket meg se említi, vagy tényleg csak egy félmondatba visszautalva rá.
Eztán meg jön a politika (bár vég jelen van), ami érdekes volt számomra, de hát ez meg politikailag van megírva, természetesen ő csaj jó döntéseket hozott, ahol bukott, ott más volt a hibás.
Szóval tényleg az derült ki, hogy ő inkább testépítő, aztán családi ember, aztán politikus (abban a családban szinte ugyanaz a kettő), aztán üzletember és utolsó részt mozisztár, persze mi meg a mozisztárt szeretjük, így talán kevés az az arány, ami azzal foglalkozik.
Összességében itthon szerintem hiánypótló könyv (kint folyamatosan jelent meg Arnold életrajzok, tehát ott annyira nem tartanám hiánypótlónak), rajongóknak kötelező, akit csak a filmjei érdeklik, az ember annyira nem, annak nem ajánlom, ahhoz túl hosszú.

Nincsenek megjegyzések: