2012. Világvége előtt és után

Eljött hát az utolsó nap idén (10 nap késéssel, de hát nem tudom elégszer ismételni csalódásomat ez év végével kapcsolatban, szóval egy helyes maja lány kapja be), úgyhogy következzék a szokásos éves könyves statisztika.

Szeptember 28-án, 3 hónapja indítottam útjára ezt a blogot. 92 bejegyzést írtam azóta, nagyrészt építkezve az eddigi molyos szöveges értékeléseimre.

10 recenziós példányt kaptam ezalatt a 3 hónap alatt, így ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Gabo, Libri, Metropol Média és Egmont kiadóknak, hogy láttak fantáziát a blogba és megtámogattak engem érdeklő könyvekkel, remélem továbbra is megtartják jó szokásukat és más kiadók sem lesznek továbbra is elutasítóak (ez utóbbiban nem bízom).

Bár más blogokon lehet nem sok, nekem ezalatt a 90 nap alatt 375 oldallátogatóm volt, ami szerintem egész pofás.

És most nézzük, mit is olvastam.

Idén 97 könyvet olvastam el, ami csak picivel marad el a tavalyi 101-hez képest. Viszont 30.996 oldalt, ami majd 900 oldallal több, mint a tavalyi mennyiség.

Mindehez hozzátenném, hogy az év 227. napján ez a szám 41 könyv és 14.000 oldal volt, tehát én se hittem volna, hogy onnantól meg tudom duplázni a tempót, de meg tudtam.

Átlagosan 319 oldalasak voltak a könyvek, ami ugyan több, mint tavaly, de nem kiemelkedő, szóval hiába volt jó pár tégla, azért a képregények is képviseltették magukat. Jövőre még több téglám lesz, hát meglátjuk.

Átlagos megjelenési idő 2008, ami továbbra is azt jelenti, hogy egyre inkább az új könyveket olvasom, mintsem a régieket. 22%-a az olvasmányaimnak idei és 55%-a a 2011/2012-es évből való, tehát több, mint fele. Az idei érték alulmarad a tavalyi azévihez képest, de ha az utóbbi két évet vesszük, akkor növekszik.

Napi 84 oldalt olvastam, ami 2001 óta rekord. Ha hozzávesszük, hogy ebből az utolsó 140 napban kb. 160 oldalt, akkor meg főleg. Nem, én se tudom, hogy mikor olvasok ennyit, mert elvileg nem tudok visszaemlékezni olyan napra 5-nél többre, amikor 80 oldalt is elolvastam volna, pláne többet és már két napja nem olvastam semmit és még ma be kell fejeznem egyet, ami már beleszámítódott az átlagba, szóval érthetetlen, de a számok nem hazudnak.

Magyar szerzők 13%-ban képviselték magukat idén. 8-34% között szokott mozogni a számuk, szóval ez inkább kevesebb, mint több, de általában azt jelenti, hogy mennyi Lőrincz Lacit olvasok abban az évben.

Felmerült Nita Könyvgalaxis egyik karcában, hogy a férfiak férfi írókat, a nők női írókat olvasnak(-e), ami részben így van szerintem, továbbra is tartom, hogy a férfi írók nagy része embereknek ír, a női írók nagy része pedig nőknek. A női és férfi írók számát nem ismerem, de ha csak a molyt vesszük figyelembe, akkor erősen kételkednék, ha azt mondanák, hogy a férfiak súlyos többségben vannak (szépirodalomban talán, de új kiadású szórakoztató irodalomban nem gondolnám). Viszont női olvasó többség van a molyon tagadhatatlanul, így onnan szedni statisztikát túl bonyolult lenne, mindenesetre én úgy gondolom, hogyha ugyanannyi női és férfi író és olvasó lenne, akkor kb. háromszor annyian olvasnának férfiakat, mint nőket.

Ami persze nem azt jelenti, hogy nincs női író, aki remek történeteket ír és nem csak nőknek, vagy ne lenne férfi, aki többségében férfiaknak ír, sőt vannak férfiak, akik csak nőknek írnak és talán nők is akik csak férfiaknak, de ilyenről nem tudokJ A lényeg, hogy nálam a női írók 4%-kal képviseltetik magukat és hát nem a legjobb 4%-kal mondjuk így finoman.

Az újraolvasás idén csak 3% volt. Erről nincs túl hosszú idősorom, de én kevésnek gondolom, elöljáróban úgy tűnik jövőre ez a szám emelkedni fog (tavaly 10% felett volt), pedig ennek csökkentése is a cél.

Hát ennyit az idei évben az olvasásomról. Jövőre mérhető minőségi mutatókat is behozok, sajnos most a moly technikailag nem szolgálhat ezekkel a mutatókkal, pedig az adatok benne vannak, csak nem tudom kinyerni. Mindenesetre azt kell mondjam minőségileg nem a legjobb könyveket olvastam, lettek új kedvencek, lett pár ötcsillagos szórakozás, de a többség (emlékeim szerint) továbbra is középszer, talán ezt kellene csökkenteni a következő években.

Mindenkinek, aki egyszer is ide tévedt olvasásban gazdag új évet kívánok!

Banksy: Wall and Piece - A fal adja a másikat

Banksy-ról egy éve még nem is hallottam. Aztán elkezdtem szervezni, tervezni a 2013-as Nagy Utazást, aminek központja Bristol lesz és hát egyből elém került a neve.
Aztán nemrég úgy volt, hogy lesz Banksy kiállítás Pesten és ha jól értem volt is, de úgy, hogy nem volt egy Banksy mű sem. Hát mindenképp rendhagyó kiállítás lehetett.
A téma, a grafitizés, street art, underground és hasonlók igen kényes és megosztó, a legtöbb ember még mindig alapból elutasító vele szemben és rongálásnak fogja fel.
Az esztelen, minden kreativitást nélkülöző tagelés és tehetségtelenségét nagyvilág elé táró fiatalság firkálmányait én is lenézem, megvetem, kapják el őket és fújják le.
De vannak ma már olyan tehetséges művészek, graffitisek, akik kreatívak, művésziek, alkotnak és nem rongálnak. Nem tudok neveket mondani, de biztos mindenki látta már a neten a műveiket, le a kalappal.
Banksy nem ez a csodaszép, színes-szagos művészieskedő valami, de nem is a céltalan tagelők egyike.
Banksy (akiről nem tudunk semmit) abszolút kreatív, fricskázza a rendszert, véleményt alkot, stílust teremt és ki is áll mellette. Nem mondom, hogy minden rajza tetszik, de nagyon sok ötletes van köztük. És mindezt úgy 6-15 perc alatt fújja fel, tilosba járva, nem semmi.
A könyv egy album Banksy műveiből. Nem tudom mi alapján lettek válogatva, mert bristoli talán egy kép van, a 90% londoni, de valószínű ez egy a sok albumja közül, viszont talán az első, ami magyar nyelven is megjelent. A képeken kívül kb. 3-4 oldal szöveg található a műben, némelyik személyes élmény, a mű születéséről, vagy vicces levelek, amiket kapott, hogy most már el lehet húzni más kerületbe, mert túlságosan felsrófolja az ingatlanárakat egy-egy műve.
Az utolsó fejezet tetszett talán legjobban. Banksy lemásolta egy-egy múzeum stílusát, hozzáadta a saját stíluselemeit és műveit kirakta az adott múzeumban. Van, hogy 2 óra alatt észrevették, hogy hahó, ez nem is idevaló, van, hogy két hét kellett hozzá, míg a British Museum-ban vagy a Louvre-ban eltávolították a nem oda való képet. Megmosolyogtató, jó album.

Vavyan Fable: Szennyből az angyal

Nem vagyok egy Fable rajongó, bár tudom, hogy vannak férfiak is, akiknek tetszik, de hát akkor sem ők a célcsoportok.
Nehezen rázódtam bele a stílusba, de sikerült, viszont még így is nehezen emészthető összevisszaság, jelentékeny szellemesség, némi politikai felhang, szimpatikus életvélemény, zavaró tájbeszéd és nulla ünnepi hangulat.
Egynek jó.

Arnold Schwarzenegger: Emlékmás

Ez a könyv volt blogolásom eddigi legkeményebb menete. Hozzáteszem, nem volt rossz menet.
A Libri kiadótól kaptam és becsülettel és gyorsan vég akartam olvasni, hogy írhassak róla. A becsület sikerült, a gyorsaság - hááát - lehetett volna gyorsabb is. Ennek viszont egyetlen oka volt: a terjedelem.
Terjedelem miatt meg még nem panaszkodott ember, ha többet kapunk, mint vártunk, akkor csak örül.
Furcsa dolog ez Schwarzeneggerrel, hogy nem is gondolkodtam, hogy ez engem érdekel-e. Pedig elolvasnék egy Stallone könyvet? Nem. De Arnold valahogy más, két A kategóriás akcióhős volt a 80-90-es években, de Sly-tól mégis mindenki csak a Rocky-t meg a Rambot mondaná, itt meg azért Conan, Terminator, Emlékmás és még tucatnyi film.
Szóval, mint filmkedvelőnek, ezt muszáj volt elolvasnom.
Hogy komolyan vegyük a feladatot időzítettem pár Arnold film újranézést is, így Conan-tól a Hatodik napig, az Ikrektől kezdve a Feláldozhatók 2-ig több film lepörgött, illetve az összes filmje előzetese és háttérnek az összes beszerezhető filmzene. Hát igen, mondom, hogy komolyan vettem:) Sőt, erős késztetésem volt, hogy el kéne menni Graz-ba, és megnézni a múzeumot, kár, hogy nem találtam embert, aki jönne, meg vinne, kocsi nélkül ez meg lehetetlen.
Nade mostmár tényleg a könyvről:)

A könyv nagy, szerteágazó, de nem mindenre kiterjedő. Mivel nagyrészt önéletrajz (gondolom azért segítettek neki megírni, a köszönetnyilvánítást sosem olvasom el, ha hosszú), így vannak elhallgatott részek, vannak súlypont áthelyezések és a könyv szerkezete is azt mutatja, hogy mit tart Arnold fontosnak, vagy mit szeretne hangsúlyozni.
Amikor elkezdtem olvasni, mondom, milyen jó ötlet, hogy a gyerekéveket egy gyerek stílusába írta meg. Namost úgy belemerültem, hogy utána már erre nem figyeltem, hogy ez szándékos, vagy vég körbelengi a könyvet, hogy nem egy nyelvmesterrel, író emberrel íratták meg.
Arnoldot a könyv elolvasása előtt jobban kedveltem, mostmár inkább felületesen ismerem, legalábbis, amit megosztott magával és annyira nem kedvelem.
Mivel a filmjei közt is húszonévek teltek el, így kijelenthetjük, hogy Schwarzenegger borzalmas színész és ez nem csak a Conan-ban látszik, hanem úgy is marad, fejlődése színészi játékban nincs. Persze nem ezért szeretjük és persze a Terminatorban nem kell beszélnie és máris jól "játszik".
Arnold nem egy hegyes ceruza, ahogy mondani szokás, ellenben kitartása, testi adottságai, szerencséje irigylésre méltó.
Jó példaképeket, jó célokat határozott meg és kiderült, hogy képes is bejárni ezt az utat, mindenképpen kemény (de számára élvezetes) munkával.
A könyvben egy dologról esik kevés szó, ez a filmek. A könyv kb. 25%-a szól a filmekről, szerintem ez nagyon kevés, hisz végülis ezért veszi meg a legtöbb ember. Persze logikus, hisz életében sem játszott sokkal nagyobb szerepet a filmek, de akkor is.
Tehát gyermekévek után jön a testépítés és marad is a könyv feléig. Hozzánéztem az Acélizom című filmet is, már majdnem lementem kondiba, de ettől még, hogy a testépítés sport lenne, az számomra nevetséges, a balett sem sport, akkor ez sem, a testépítés a szépségversenyek férfi verziója, hasonló szellemi kvalitások és egyesek számára pompázatos testek mutogatása, de ennyi.
A könyvnek előnye és hátránya is, hogy friss. 2012 augusztusi az eredeti megjelenése és így egész új infók is vannak benne. Viszont ez rányomta a bélyegét a kiadásra, mert elkapkodottnak érzem.
Nyilván én sem ismerek sok adatot, de elég sok elgépelés van, van, hogy egy oldalon két évszám is hamis, van, hogy ugyan értelmes a szó, de hát szövegkörnyezetbe értelmetlen, de sejthetjük mi lehetett ott, mielőtt helyesírásilag ellenőrizte a korrektor.
Eztán jönnek a filmek, amiket elég felületesen kezel, 2-3 filmről szól csak több oldal, a többségéről egy-egy mondatot mond, vagy annyit sem, van, amelyiket meg se említi, vagy tényleg csak egy félmondatba visszautalva rá.
Eztán meg jön a politika (bár vég jelen van), ami érdekes volt számomra, de hát ez meg politikailag van megírva, természetesen ő csaj jó döntéseket hozott, ahol bukott, ott más volt a hibás.
Szóval tényleg az derült ki, hogy ő inkább testépítő, aztán családi ember, aztán politikus (abban a családban szinte ugyanaz a kettő), aztán üzletember és utolsó részt mozisztár, persze mi meg a mozisztárt szeretjük, így talán kevés az az arány, ami azzal foglalkozik.
Összességében itthon szerintem hiánypótló könyv (kint folyamatosan jelent meg Arnold életrajzok, tehát ott annyira nem tartanám hiánypótlónak), rajongóknak kötelező, akit csak a filmjei érdeklik, az ember annyira nem, annak nem ajánlom, ahhoz túl hosszú.

Winkler Róbert - Márton és Micike az autószerelő műhelyben

Úgy tűnik a véletlen úgy hozta, hogy most egymás után két gyerekeknek (is) szóló könyvet postolok, de ezért tényleg csak a véletlen, vagy a karácsony közeledtét meglovagoló kiadók működő piaci modelljei okolhatók.
Winklert (és Bazsót) is nagyon kedvelem, minden időben és adón néztem a Totalcart (ami egyébként jelenleg is a legjobb magyar tévés operatőri munkával rendelkezik szerény véleményem szerint), olvastam kutyás könyveit és az Ezeröcsit is a második legjobb rádiós műsornak tartottam, amíg tartott.
Winkler ezúttal fogta a két eddigi könyves témáit az autókat és a kutyákat és mindezt összekutyulva tálalta a kisfiúcskáknak.
A címadó történeten kívül még beljebb kerülünk a műhelybe, van itt gumis és fényezős is.
A mesekönyvek történeteit (amiket vagy húszonikszéve hallottam vagy egyáltalán nem ismerem) nem tartom sokra, egyszerű mondatok, egymondatos történet, mindez 26 oldalon, szóval nem egy irodalmi teljesítmény.
De ennek ellenére van benne humor és van benne tanítás, ami gondolom célja is a mesekönyveknek. Bevallom, tőlem ne kérdezzék ezt ki, mert előbb mondom vissza a Tesz-vesz-város dolgait, mint a műhely összetevőit, szóval nekem már nem annyira fogékony az agyam, mint a páréveseké, főleg, akit érdekel is az autószerelés, de garantáltan meg lehet belőle tanulni dolgokat és a rajzok és a megnevezések segítségével még képet is kapunk róluk.
A rajzok nekem nem tetszettek, de ez ízlés kérdése, funkciójukat betöltik.
Hát mit kéne még elmondani róla.
Húgom anno panaszkodott, hogy, hogy lehet elkérni 2-3 ezret egy 10-30 oldalas mesekönyvért, teljesen egyetértek, túl vannak árazva. De ha úgy vesszük, hogy a gyereknek ezt el lehet többször olvasni, mert kis lüke és nem kell, hogy hónapok teljenek el két ismétlés között, akkor behozhatja az ár/oldalszám arányt.
Egyébként meg ez 2 ezer, tehát neten rendelve okosba megvan 1500-1600 ft-ból, tehát nem kap kétszer csokit a gyerek és kap egy remek kis könyvet, szóval nem is gáz az az ár. Szóval tütümániás kiskópéknak erősen ajánlott:)