Szeretem Sherlockot, a visszafogott zsenialitásával az egyik
legjobb irodalmi karakter szerintem. Nem tökéletes, vannak tulajdonságai,
amikkel nem tudok egyetérteni, de egy műfaj, egy irodalmi típus megalkotása
fűződik megjelenéséhez.
Doyle-t, annyira már nem kedvelem, de ez nem ide vonatkozó
témaJ.
A legtöbb történetét többször is elolvastam és még így
százegynéhány év után is megfelelő olvasnivaló mindenkinek, aki szereti a
rejtélyeket és a megoldásokat.
A régi filmes, sorozatos megjelenésekhez nem volt
szerencsém, az új filmeket nem nagyon szeretem, viszont a BBC új sorozatát
annál inkább tartom zseniálisnak, ahogy az amerikai remake-t már semennyire
sem.
Többen megpróbálták az évek alatt folytatni a történeteket,
azt kell mondjam kevés sikerrel. Lett belőle sakknovella, német történet,
tibeti történet, összehozták Einsteinnel és még biztos ezeregymásik, amihez nem
volt még szerencsém.
Anthony Horowitz is hosszú évek óta dolgozott egy
folytatástörténeten, ami most megjelent magyarul is. És, hogy milyen?
Nem rossz, azt kell mondjam. Az író egy az egyben hozza
Doyle stílusát, nem akar megújúlni, nem akar belevinni semmi sajátot vagy
eredetit, hanem a megszokott stílusban és időben létrehozni egy új történetet.
Tehát a stílus csillagos ötös.
A történet? Hát az más tészta, mert abban sincs eredetiség,
a fő száll semmi érdekeset nem tartogat, pedig Watson majd berosál, hogy akkora
szörnyűség és miegymás fog mindjárt történni, hogy ihaj. De nem történik,
legalábbis a XXI. Században ez már nem egy meglepő dolog, amire kihegyeződik a
történet. Ennek ellenére Sherlock Sherlock és működik a dedukció, vannak nagyon
jó pillanatai a könyvnek, Doyle-hoz képest talán kicsit véres, ahhoz képest
amennyire lehetne meg vérszegény, földhözragadt történet.
Mégis azt mondom, hogy ajánlom, mert egy nem olvasott
Sherlock sztori, ha eldugjuk Doyle könyvei közt, akkor lehet nem is lehet
észrevenni, hogy más írta, legfeljebb nem a legerősebb műve lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése