Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

"Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.
Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi?
Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!"

Szálinger Balázs




Vélemény: És igen, végre teljes pozitívat írhatok egy stand upos könyvéről. Mert ez jó. Fogja Tibor eddigi mondanivalóját, világnézetét,  kibővíti, ami már nem fért bele a stand up-ba, készít neki egy könnyű keretet és az ember megkapja mindazt amiért kedveli a szerzőt.
Regénynek nem regény, vagy halványan, ez egy rövid történelmi áttekintés, rátekintés a mai valóságra, a közelmúlt valóságra átszőve keserédes humorral.
Apró kétség, hogy ezt a könyvverziót el tudtuk képzelni Bödöcstől, de ha ennyi mindent kiírt, vajon mennyi van még benne? Reméljük sok és így még több remek műfajban vagy ehhez hasonló könyvekben tud megnevettetni minket továbbra is.

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

Az megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!
Cserna-Szabó András

Vélemény:

Előszóként
-Kőhalmi Zoltánt a mai magyar stand up top 3-jába helyezem és bizonytalan vagyok, hogy amúgy ki lehet a harmadik
-Rejtő Jenő és Douglas Adams pedig minden idők legkedvencebb top 5-ös listáján is rajta vannak nálam.
És nem nevettem egyet se a könyvön.
Előfordult halvány mosoly a vámpíros résznél, de amúgy még nyomát sem találtam benne a humornak a könyv többi részében.
Abszurd kriminek azonban nem rossz, meg tud lepni, bár tényleg csak azzal, hogy hát ezt azért tényleg nem gondoltam volna, legyen ez az, hogy kiugrik a szereplő a könyvből, vagy beleköt a tördelésbe és ez tényleg talán újszerű az én olvasmánylistámban, de sok esetben sok is, a különleges betűtípusok már már fárasztóak is.
De ettől még baj van, valószínű velem, mert tényleg más oldalakon azt írják, hogy kuncogtak, szinte csapkodták a térdük és hahorásztak, igaz épp ennyi az enyémhez közelebb álló véleményt is lehet találni, de azok Savanyújoskák (nope:).
Egy dolog a humor és a stand up és egy dolog az írás és örök hajkurászás, hogy a kettő vajon találkozik-e végre egy személybe. Lehet Rejtő is pocsék társasági vagy előadó ember volt és tényleg megállás nélkül mosolygunk az írásán. Kőhalmin szintén 5 percenként hármat nevet az ember legrosszabb napján is, de írásban meg nem. Ez igaz volt Bödőcs első könyvénél is, egyenlőre még nem tudom és remélem nem lesz igaz a másodiknál.
Továbbra is értem, hogy vannak nevek, akikkel el lehet adni könyveket és azt gondoljuk, hogy vannak emberek, akik tudnak írni, hisz nyilván amúgy is írja az előadását és van humora és legyen is így, de meg kell találni a megfelelő formátumot. Pl. az előadott szövegek akár cenzúrázatlan, bővített kiadása valószínű remek lenne, de paródiák amúgy is rövid életűek és kevésbé becsültek nagyon kevés kivételtől eltekintve.
Szóval tök jó, hogy van a kötet, Kőhalmit szeretjük, a könyvet viszont jó szívvel nem tudom ajánlani, vagy hát aki szereti az abszurdot és a skandináv krimit annak akár, a többiek meg úgyis azért veszik, mert szeretik Kőhalmit és hát ne mondjuk rosszat arról, akit szeretünk, így a kognitív disszonancia elkerülése végett úgyis feljebb tornázzák a saját tetszési indexüket.

Juhász Gergely: Ütközés

Gondoltam szeretni fogom a könyvet, Gerivel is találkoztam már, meg ritkán is olvasok új magyar írótól könyvet és úgy tűnt, hogy van története. Nincs. Nada. De ez csak egy hiba a sokból, nézzük mi van még itt:
– a „történet” során egyszercsak kiderül, hogy a főhős autóbalesetet okozott. A másik főhős full pánikot kap, undor és gyűlölet lepi el arcát és gondolatait egyből. – Mégis mi a fenéért? Autóbalesetet okozni nem gyűlöletes, nem undorító és feltétlen nem félelmetes tett. Szerencsétlen igen, esetleg adott esetben felelőtlen igen, de nem a fentiek. Hát most ide bejönne egy ember és rájönnék, hogy ú karambolozott már életében és meghaltak akikkel ez az eset történt, akkor miért undorodnék tőle vagy félnék? Bármikor, bárkivel előfordulhat.
-nem ezer dolláros motorja van egy híres tévésnek és nem túl bonyolult 1 milliót összeszednie és ha eladja a lakását meg mindenét akkor nem 300 ezer dollárja van, az egy nagyon olcsó kis lakás egy nagyon átlag embernek
-bugyuta párbeszédek a két szereplő között, talán a tetőpontja, hogy a nő megmutatja a könyve első két oldalát, amitől a srác elalél konkrétan (szeretnék én látni olyan két oldalt), és van is miért, ugyanis két oldal alatt történik egy rendőrgyilkosság, egy orgazmus és még kutya is születik. És mindez elalélos stílusban. Hozzáteszem a képzelt könyvben tényleg több minden történik két oldalban, mint ebben az egész könyvben.
-aztán kokainoznak. Sikátorba. Mert amúgy egy zárt étteremben nem lehet, meg annak raktárába meg ezeregy helyen, nem, kimennek sikátorba majd megfagynak, de azt ott kell, merthát na, kokain az sötét sikátor, ennyike.
-aztán persze kiderül, hogy ártatlanul ült börtönben, amit amúgy ő is tudott, de magát hibáztatta, a balesetes csaj is őt hibáztatta és még valaki benyögi, hogyhát oké, de te csak börtönbe mentél ő meg elvesztette a családját. ÉÉÉÉÉS? Adott esetben veszd el a családodat, tedd tönkre az életedet és én Hawaii-on szürcsölöm a koktélomat és max sajnálkozok, hisz semmiről nem tehettem, nem, hogy a börtönt nem érdemlem meg, de addig perellek, míg az alapítvány tönkre nem megy, mert rossz híremet keltetted. Nem, felelőtlen anyuka nekivezeti a kocsiját a főhősnek és hát akkor tök oké, hogy a főhősnek az egész élete tönkremegy, börtönbe kerül ésatöbbi, merthát az anyuka meg elvesztette a családját????
-ha taxit hívunk nem mondjuk, hogy az úti cél a reptér, ha van vagy 3 reptér a városban
-ír a csaj egy köszönőlevelet a főnökének, ezt elolvassa a főszereplő és megveri a főnököt, holott nyilván a levél tartalma nem lehet indokolt és összeegyeztethető a hazugsággal amivel a csaj traktálta és amiért járhatna a verés.
-minden ezer méterről látszik, pontosan tudjuk, hogy a csaj halálos beteg, pontosan tudjuk, hogy majd odaadja szervét utána a beteg kislánynak, aki felgyógyul, pontosan tudjuk, hogy a másik ártatlan, egy valami tűnik csak meglepetésként, behoz az elején egy szereplőt, mintha két szálon futna majd a cselekmény, vagy lenne majd cselekmény, aztán egyszer csak vége lesz a könyvnek, utóiratba kiírja, hogy hát amúgy, hogy zárult az a szál a könyvön kívül és vége?
-és utolsóként: van egy történet amit elmesél egy szereplő. Aztán azt a történetet még elmesélik 5x utána. Teljes egészében. NEM KELL! Mi olvasók ott voltunk az elsőnél is, elég leírni, hogy „és röviden összefoglalta a csomag történetet a lánynak” és hasonló formulákat, nem copy pastelni 5x 5 sorban.
Szóval elég sok sebe van ennek a könyvnek és bár maga az írói stílus működhet, de könyörgöm kell egy történet is és kell bele életszag, vagy ha nem, hát regényes, de ez egyik sem. A következő biztos jobban sikerül, hajrá.

2018-as olvasási statisztika

Elég gyorsan eltelt ez az év is és most nem azt írom, hogy egyre kevesebbet olvasok, bár a valóság akár ez is lehet, de a látszat pont nem ez. És ennek oka a képregények mennyiségi behozatala, de erről írtam egy külön bejegyzést, úgyhogy nem ragoznám tovább.
De nézzük, a statisztikát:)
Idén 133 könyvet olvastam el (tavaly 60-at), igaz ebből 101 (76%) képregény, tehát max 32 igazi könyv. Oldalszámilag 29.179-et, ami 1999 óta a 4. legtöbb.
Ahogy máshol is írtam minőségileg jobbak mint az előző évek átlaga én 72,4%-os átlagra értékeltem, a molyok 81,7-re.
A könyvek átlaghossza picit csökkent 219 oldalra, ami azt jelenti, hogy még a képregények sem elég rövidek, vagy sok vastag könyvet olvastam mellé:)
A megjelenés éve idén sem érte el a 2017-et, tehát továbbra is egy év lemaradás megfigyelhető, bár a 2018-as könyvek aránya, bár ahogy tavaly is 53% az aktuális évben megjelent könyvek aránya.
A magyar szerzők aránya 5% (ritka, hogy ilyen kevés), a női szerzők aránya 4%-ot sem éri el.
Újraolvasás nem volt idén, és angol nyelvű könyvekből is csak egyet olvastam.
Legjobb könyv a molyok és én szerintem is a Kick-Ass képregény, míg a legrosszabb a Mézesfalás című büdös Harry Potter könyv.
A könyvek 15%-a került ki könyvtárból (jóval kevesebb, mint korábban), 83%-as saját és volt 1-2 e-book vagy kölcsönkérés is. Összesen 26 kiadó könyvét olvastam, ez hasonló a tavalyihoz. Kedvenc kiadóm idén az Eaglemoss Hungary lett, őt követi a Hatchette Hungary  és a Szukits. Recenziót már több, mint fél éve nem kértem, mert egyszerűen túl sok könyv árválkodik amúgy is a polcomon, előbb be kéne hozni azokat.
Műfajilag, ahogy írtam 76%-ban képregények domináltak, ezt követi az ismeretterjesztő és a sci/fi 5-5%-kal, 4% humor, 3% szépirodalom, a többi 2-2%-kal fantasy, krimi, mese, kaland.

101 képregény

A tavalyi évet olvasás tematikában a képregényeknek szenteltem, így egy év alatt a könyvek mellett még 101 képregény is sorra került. Ennek több oka is volt. Nagyrészt mert megvolt rá a lehetőség, hisz az elmúlt két évben összesen több képregény jelent meg (abban az általam szeretett formátumban), mint az előző teljes időben összesen és ez még tovább folytatódik idén is, másrészt látszólag engem érdeklő képregények jöttek, harmadrészt meg megengedhettem magamnak, hogy mindig legyen pár tízezer ft-nyi kintlévőségem. Mert amúgy, ahogy a könyvek, a képregények még annyira sem kellenek tulajondolni, ellenben könyvtárakban beszerezehetetlenek, így maradt a megvenni majd kis veszteséggel, néha nyereséggel továbbadni, ami működött is, összeségében nem hiszem, hogy sokat vesztettem rajta.
Sok féle képregénnyel találkoztam. Legnagyobb számban a DC nagy képregénygyűjteményének teljes eddig megjelent választékával (ami 38 cím, annál több kötet) illetve a Marvel hasonló gyűjteményére, ami 19 kötet, ezt követte a Kingpin jópár vegyes címmel és 14 kötettel és a Szukits se nagyon maradt el az AVP-s és SW-s képregényeivel. Amit el lehet mondani, hogy igazán vegyes mínőséget képviselnek, 9%-uk kapott max pontszámot és teljesen címfügetlen ugyanúgy van benne Star Wars, Kick-Ass, Batmanok, Pókemberek, Logan. De van a címek közt ami csak 20-40%-ot kapott és az is Marvel, DC, Sw vegyesen, szóval címfüggetlen teljesen. Atlag 72%-ot kaptak, ami azt jelenti, hogy összeségében mégis jobbak voltak ,mint mondjuk az elmúlt években bármikor, hisz mindig 70% alatt maradt az értékelésem. Tehát összeségében megérte elolvasni őket, kimagasló db és oldalszámot lehetett velük elérni, gyorsan lehetett velük haladni és még élvezetes is volt, ha épp belehúzott az ember. Viszont idén már nem folytatom ezt, vagy csak részben, egyszerűen akkora a dömping, hogy nem lehet győzni sem pénzzel, sem idővel a csak nekem tetsző címeket sem, plusz ezzel együtt a könyvek száma így nyilván csökken. De aztán majd meglátjuk, mit hoz 2019, teljesen biztos nem leszünk képregyének nékül, de mostmár szelektálni kellene.