Daniel H. Wilson: Robokalipszis

Leírás: 

"Borzongatóan jó, magával ragadó sztori." (Stephen King)

Ott vannak az otthonodban. Ott vannak a kocsidban. Mindenütt körülötted. És most ellened fordulnak...

Az első néhány hónapban csak keveseknek tűnik fel egy-egy alkalmi zavar. Egy amerikai kongresszusi képviselő mindinkább úgy érzi, hogy kislánya okosbabája az utóbbi időben fenyegetően viselkedik. A magányos agglegényként élő japán feltalálót megtámadja az otthonában tartott robot. Egy Afganisztánban állomásozó amerikai katona tanúja lesz annak, ahogy a rábízott "békítőegység" megvadul.

A nem túl távoli jövőben a világunkat elárasztó és működtető fejlett technológia egyszer csak spontán módon tévútra kanyarodik. Az Archos nevezetű mesterséges intelligencia öntudatra ébred, kapcsolódik a világhálóra - és innentől nincs visszaút. Miközben a mit sem sejtő emberiség tovább éli mindennapjait, az Archos fokozatosan átveszi az uralmat mindazon globális rendszerek fölött, melyek immár életünk alapvető részét képezik.

Az emberek többsége csak akkor ébred rá, milyen veszély fenyegeti őket, amikor már túl késő. Az utóbb Nulladik órának elnevezett időpontban fellázad az emberiséget segítő technológia: a robotok váratlanul háborút indítanak. Ám ennek nem csupán az a következménye, hogy megtizedelik az emberiséget, hanem az is, hogy - első alkalommal a világtörténelemben - a bolygó összes lakója összefog egy közös cél érdekében.

A robotikából diplomázott Daniel H. Wilson gyerekkora óta rajong a sci-fikért. Robokalipszis című regényének a híre már félkész állapotban eljutott Hollywoodba, ahol a készülő kötetre rögtön le is csapott a DreamWorks stúdió.

Steven Spielberg így foglalta össze a szerzőnek elképzelését a tervezett filmről: "Olyasmi lenne, mint a Ryan közlegény megmentése, csak épp robotokkal."

"Zseniálisan megalkotott thriller, melynek története könnyedén borzalmas valósággá válhat. Micsoda regény! Soha még ilyet nem olvastam." ( Clive Cussler)

Vélemény:
A XXI. század emberének világából, de vélhetőleg már a történetmesélés adományával felruházott
ősember világából is hiányoztak az eredeti történetek. Aha, ezt a mamutos történetet ismerem,
vagy hű ezt a kétmamutost nem hallottam, de ez olyan, mint az egymamutos csak kétszer. Vagy jé
ebben a mamut meghal a végén, pont, mint a múltkori kardfogú tigrisesbe. Szóval eredeti
történet nincs. Hogy mi van akkor? Van eredetinek tűnő mix a régi történetből, vagy lehet remek
stílus vagy egy egyedinek tűnő világba helyezett már ismert történet.
A Robokalipszis is nélkülöz minden eredetiséget, a kérdés, csak, hogy miből mivé áll össze.
Kapunk egy kezdést egy robotkockával és a Szikra sűrű ismételgetésével. Lássuk be ez a páros nem
vetít nagy jövőt a történet elé, hisz ezt már láttuk a Transformersben ugyanígy, nem lett jó
vége.
Eztán kapunk egy mesélő katonát egy Földön játszódó idegen hadsereggel felvett háborúban, exoskeleton-ba öltözött katonákkal és egy emlékeket lejátszó idegen technológiával, valami
ilyesmi volt a Holnap határában, bár ott az idegenek tényleg idegenek, itt meg robotok, de nem
jelentős a különbség.
Eztán kapunk egy novellafűzért egy járvány keletkezéséről, elterjedéséről, háborúról személyes
történeteken keresztül néhol összefüggve, egy egységes összképet megpróbálva összehozni. Igen,
ez a World War Z, csak esetünkben zombik helyett robotokkal.
Mindezt persze robottörvénnyel, humanoid életrekert robotokkal, mint bármely Asimov könyvben.
És hát persze az egész történet arról szól, hogy egy mesterséges értelem tudatra ébred és a
robotokkal le akarja igázni a világot. De John Connor és az ellenállók. Ja, nem...
Szóval igen, remek helyekről (nem feltétlen a felsoroltakból, hisz azok sem eredetiek, ők is
vették és összerakták a maguk kis világát, történetét) szed össze dolgokat és gyűri egybe, de
lássuk, hogy is működik ez.
A könyvvel elősször akkor találoztam, amikor Spielberg még készülő könyvként megvette a jogokat
a Dreamworks-nek, úgy is volt, hogy ő csinál is belőle filmet, majd parkolópályára rakták a
projektet, de azért még nem kelltemetni.

Szóval igen, World War Z robotokkal, és a World War Z nekem bejött (nem a film), a sci-fi közel
áll hozzám, szóval várós volt ez a könyv is.
A stílusa viszont nagyon nem jött be kezdetben. Nem az, hogy filmszerű, mert az
dicsérő jelző lenne, de a könyv stílusa inkább forgatókönyvszerű, ami annyira nem dicsőrő jelző,
kivéve, ha nekem kell belőle forgatókönyvet írnom, vagy leforgatnom, mert akkor áldom, hogy
oldalakat vehetek át változtatás nélkül, mert a leírórészek is forgatókönyviek, max a
párbeszédek elég kell neveket biggyeszteni de azt se mindig, van, amikor meg van téve ez is.
Persze jogos, hisz végülis a könyv videóátírat, a robotok által rögzített epizódok filmszerű
jeleneteinek lejegyzése egy emberkatona által (bár ebből adódóan néhol kilóg a lóláb, hogy ezt, hogy és miként is vették fel, vagy fűzték egybe a robotok?), de nekem már így is inkább filmalapanyagnak tűnt.
Alan Turing 1951-ben, amikor még csak az első számítógépen gondolkodott is már előrevetítette, hogy bizony hamarosan túlszárnyalja az embert és átveszik tőlünk az irányítást. Eltelt azóta már 64 év és nem történt semmi, tehát ez a regény sem a jelenben, vagy a nagyon közeli jövőben játszódik, a történet alapkiindulása is már az, hogy vannak emberszerű robotjaink a mindennapi élet során és innen indulunk.
A legérdekesebb a könyvben (mint általában a hasonló történetekben) maga a mesterséges értelem, annak tudatra ébredése, indítékai, céljai. Élvezetes volt olvasni, de sajnos ezekből a részekből nagyon keveset kapunk. És ez a kevés jelző vég követi a történetet, míg filmként tényleg működhet a terjedelméből fakadóan, úgy könyvként az olvasónak sokszor hiányérzete lehet, óriási ugrások, beszűkült történetszálak veszik át a kezdeti sok-sok szálat. Bizony, mind terjedelembe elbírt volna kétszer ekkora mennyiséget (a folytatás esélye nyitva van), mind részletezettségében. Könyörgöm, Wilson robotikából diplomázott, hát ez abszolút nem látszik meg az íráson.
Persze, aki nem figyel rögtön azt gondolhatja, hogy aha, szóval nem tetszett és vacak. Nem, a könyv bár nem hozza egyik fent említett mű minőségét sem, de abszolút megállja a helyét az egyszeri szórakoztató háborús sci-fi vonalán. És, hát erősen ajánlott, hogy valaki megírja a World War Z-t ufókkal, lássuk be mostanában kevés világot érintő ufós történet látott napvilágot. Ha meg mesterséges értelemről kell könyvet kiadni, akkor meg javasolt elvenni a jogokat a Könyvmolyképzőtől és kiadni a Daemon második részét.
Addig meg olvassuk ezt, valószínű körülbelül ugyanazt kapjuk, amit a cím vagy a leírás alapján várnánk, ami már nem csalódás.