L. M. Montgomery: Váratlan utazás

Azzal azért találkozik néha az ember, hogy egy film jobb legyen, mint egy könyv, de, hogy nagyobb sikere legyen egy könyves oldalon a könyvből készült filmből készült filmkönyveknek, mint az eredeti könyveknek, nos abban talán egyedüli a Váratlan utazás.
Ezt a véleményt persze én nem osztom, főleg, hogy nem olvastam ez eredeti műveket, bár én is balga módon azt gondoltam, hogy ezek azok. Node sebaj, kaptunk két rész novellásított verzióját, nyilván nem olyan jó, mint filmben, szóval nincs nagyon értelme könyv formájában.
Ugyanakkor persze nosztalgiafaktor, a túl sok kislányos ruházkodási problémai leírás ellenére.

David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Ha meg nem történt folytatásokat keresnék egy alternatív univerzumban olvasnivalóként, akkor valószínű top3-as lenne a Millennium-sorozat 4-10-ig, ami már soha nem lesz meg abban a formában, ahogy azt az írója képzelte.
Node kapunk legalább mástól egy negyedik részt az meg nem tudom mennyire fix, hogy ezt majd követi az 5-10 és, hogy azt is Lagercrantz fogja-e írni.
De milyen is ez a negyedik rész?
Egyrészt az egyik legjobb nem az eredeti szerző által írt folytatás típust nézve, legalábbis, amit olvastam, önmagában abszolút megállja a helyét.
De azért ott lenne a helye egy de-nek is: a történet egy nem túl összetett mondattal leírható, nekem elég kevésnek tűnő. Az alapszitú AI vonala nincs kibontva, nincs befejezve, így ebben a formában csak egy kifejtetlen ötlet. A főszereplők továbbra is hozzák a formát és elég sok mindent megtudunk Lisbeth hátteréről, ami egy plusz pont, bár inkább csak felvezetőként tűnik egy következő regényhez. Viszont amin tényleg lehetett volna még fogni az a light-osság. Lássuk be a trilógia igen gazdag volt a naturalista erőszakban, mindenképpen védjegye volt a hacker-dolgok és a női erőszak mellett, no most ezt azért erősen visszavették, bár itt is néhányan megsérülnek esetleg elhaláloznak, de sem ennek mutatása, sem erőszakvolta nem olyan jelentős, mint a trilógiába (most ezt ne úgy értelmezzük, hogy vártam, hogy valakit széjjeltép majd felgyújt hobbyból Lisbeth, de hát na, itt legtöbbször csak befenyít látványilag). Szóval lehetett volna ez jobb, nagyobb történet, esetleg visszahozni a krimivonalat az első részből, kissé erőszakosabb leírások, de a lényeg, hogy így is fogyasztható, élvezetes krimi, egyik kedvenc karakterünkkel.

A könyv útja

Könyveket veszek, könyvet rukkolok, könyveket kapok ajándékba vagy recenzióba, de jó részük nem marad meg a könyvespolcomon. Egyszerűen feleslegesnek tartom a könyvek gyűjtését, valószínű egyébként sem olvasom el újra azt a könyvet, ha meg mégis akkor ott a könyvtár, beszerezhető, teljesen felesleges porfogók, ennyi erővel pizzásdobozokkal is telerakhatok egy polcot, hogy aha tökjó emlék, de igazából úgyse venném elé, ha meg igen, akkor meg több értelme van újrarendelni. Ettől persze kivételt képez pár tucat könyv, amik egyrészt nincsenek meg a könyvtárnak, mert vagy csak nekem van az országban belőle, vagy még három embernek, szóval könnyen, gyorsan beszerezhetetetlen plusz általában tele vannak képpel, térképpel vagy egyéb hasznos dologgal, ami miatt azért többször lekerülnek a könyvespolcról. Vagy csak szép tárgy, mint az Alan Lee-s Gyűrűk Ura. Szóval az én könyvespolcomon van kb 20-30 könyv, mindegyik más és más miatt és hát az átlagárúk is bőven ötezer fölött van, pedig már továbbadtam a húszonezres Star Warsot. Bár hozzáteszem, ha jobban állnék anyagilag vagy másképp rendezném át a kis pénzemet kizárólag díszként még vennék jópár könyvet, merthát jól mutatnak egymás mellet az Európás Tolkien kiadások és még van 1-2 ilyen sorozat, de lássuk be max még az életbe egyszer venném elő őket olvasni.
Szóval a legtöbb könyv nem marad meg, sok helyre mehet azonban, ezúttal (sokadszorra) ment a Dunaújvárosi József Attila Könyvtárnak egy csomag, remélhetőleg gondja válik és valószínűleg ez a leghasznosabb könyvútvonal, hogy a köz számára fejezi be életét.

Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Leírás:
Bill Bryson nagy fába vágta a fejszéjét. Olyan dolgokról ír, amelyek a legtöbb embert általában halálra untatják, geológiáról, kémiáról és részecskefizikáról. Megtalálja a módját, hogy felkeltse még az olyan olvasó érdeklődését is, akit soha nem érdekeltek a természettudományok. A könyv elsősorban nem is arról szól, hogy mi az, amit tudunk, hanem hogy honnan szereztük tudásunkat. Honnan tudjuk, hogy mi van a Föld közepében, mi az a fekete lyuk, hogy hol voltak a földrészek 600 millió éve. Hogyan jöhetett rá valaki ezekre a dolgokra? ,,Micsoda élvezetes könyv! Tudományos útirajz szellemes, lebilincselő és tájékozott idegenvezetővel." The Times

Vélemény:
Bill Bryson-nal már régóta megismerkedtünk, van két remek könyve Amerikáról és Nagy-
Britanniáról. Aztán láttam, hogy van ez, de ez piszok vastag, ezért félretettem. Azóta persze
jelent meg még több vékonyka könyve és majd sorra veszem azokat is, de most végre belevágtam
ebbe a vastagba (de hát, hogy is lehetne vékony majdnem minden története?)
Node valóban majdnem minden története? Természetesen nem. Gyakorlatilag csak a modern kutatások története, és az is csak annyira történet, amennyire a kutatók élettörténeti érdekességei történetek, kiegészítve persze arra, amire jutottak, amit aztán vagy revidiáltak vagy még nem, mert hát még nem tart ott a kutatás.
Az egész könyv és Bryson stílusa és életlátása teljesen pozitív (egyszer sem kerül elő egyik istenke sem pedig sokan belekeverik, ha csillagokat látnak témaként), de, hogy mire is jó ez a könyv?
-iskolába jársz és azt gondolod, hogy amit ott tanítanak, az úgy van, vagy azt gondolod, hogy nem úgy van, de nem tudod bizonyítani. Nos itt megkapod az infót, hogy bizony semmi sem úgy van, ahogy ott leegyszerűsítik. A legtöbb dolog elmélet és nem tudás. Ami tudás, az sem végleges tudás, csak a pillanatnyi tudásunk alapján. No és ami tényként van leírva vagy lerajzolva, nos ugyanúgy lehet, hogy egy előember orrát  és mellméretét két megmaradt lábnyomból vagy egy fogból következtetik ki.
-érdekel is valami növény, állat és túl sokat sem szeretnél dolgozni az életbe, itt tippeket kaphatsz, legyél tudós. Van aki 40 éven keresztül egy növényt kutat, vajon mégis az napi hány óra munka és a 40 év végén talán lesz egy 20 oldalas cikk vagy egy 300 oldalas könyv, de az sem feltétel és ha elég zegzugos az a múzeum el is tudsz tűnni ott, csak csinálj úgy, mintha tényleg azzal az egy fűvel foglalkoznál évek óta.
-szereted a sci-fi és katasztrófafilmeket, könyveket de kevesled, hogy egy könyvben csak 1, max kettő világvége van? No itt megkapod a tucatnyi elméletet és végre rájöhetsz, hogy bizony mind meghalunk. Lehetőség szerint egybe és hamarost.
-imádod a Dan Brown könyveket a sok tudtad-e infó miatt, de az általában csak művészettörténet és kéne belőle több minden tudományágban, nos itt kapsz belőle eleget
-jobban érdekel, hogy Newton-nak elállt a füle, vagy a gyufa feltalálója meghízott élete végére? Perverz, felületes lányka vagy, de sebaj, itt megkapod ezeket az infókat is:)

-tényleg azt képzelted, hogy bármit tudnak a tudósok? Bármiről? Nos, nem, itt megkapod, hogy semmit de semmit és annak is kis százalékát tudjuk, de tippelni szeretünk, meg vitatkozni is, ígyhát érdemes rá dollármilliárdokat költeni. Vagy mégsem, hisz két-három helyre lenne érdemes menni, az űrbe, de hát arra se lennénk most képesek, hogy a Holdra újra (?) leszálljunk, nem, hogy messzebb menjünk, pedig elvileg ugye már vagy 50 év eltelt a Holdra szállástól. A mély tengerekbe, ahol már szintén vagy 60 éve nem volt ember és a dzsungelekbe, ahol meg mindenféle gyógynövény lehet, de arra szintén nem nagyon járkálnak. No persze ugyanúgy semmit nem tudunk, hogy mi van a föld alatt a bányamélység után, vagy miből állnak az atomok, mert a francba is, de mindig tovább lehet bontani, csak nem megy és ha megy, arra meg nem jók az eddigi szabályok.
És még ezeregy másik, érdekes könyv, nálam kedvenc kategóriába került.

Daniel H. Wilson: Robokalipszis

Leírás: 

"Borzongatóan jó, magával ragadó sztori." (Stephen King)

Ott vannak az otthonodban. Ott vannak a kocsidban. Mindenütt körülötted. És most ellened fordulnak...

Az első néhány hónapban csak keveseknek tűnik fel egy-egy alkalmi zavar. Egy amerikai kongresszusi képviselő mindinkább úgy érzi, hogy kislánya okosbabája az utóbbi időben fenyegetően viselkedik. A magányos agglegényként élő japán feltalálót megtámadja az otthonában tartott robot. Egy Afganisztánban állomásozó amerikai katona tanúja lesz annak, ahogy a rábízott "békítőegység" megvadul.

A nem túl távoli jövőben a világunkat elárasztó és működtető fejlett technológia egyszer csak spontán módon tévútra kanyarodik. Az Archos nevezetű mesterséges intelligencia öntudatra ébred, kapcsolódik a világhálóra - és innentől nincs visszaút. Miközben a mit sem sejtő emberiség tovább éli mindennapjait, az Archos fokozatosan átveszi az uralmat mindazon globális rendszerek fölött, melyek immár életünk alapvető részét képezik.

Az emberek többsége csak akkor ébred rá, milyen veszély fenyegeti őket, amikor már túl késő. Az utóbb Nulladik órának elnevezett időpontban fellázad az emberiséget segítő technológia: a robotok váratlanul háborút indítanak. Ám ennek nem csupán az a következménye, hogy megtizedelik az emberiséget, hanem az is, hogy - első alkalommal a világtörténelemben - a bolygó összes lakója összefog egy közös cél érdekében.

A robotikából diplomázott Daniel H. Wilson gyerekkora óta rajong a sci-fikért. Robokalipszis című regényének a híre már félkész állapotban eljutott Hollywoodba, ahol a készülő kötetre rögtön le is csapott a DreamWorks stúdió.

Steven Spielberg így foglalta össze a szerzőnek elképzelését a tervezett filmről: "Olyasmi lenne, mint a Ryan közlegény megmentése, csak épp robotokkal."

"Zseniálisan megalkotott thriller, melynek története könnyedén borzalmas valósággá válhat. Micsoda regény! Soha még ilyet nem olvastam." ( Clive Cussler)

Vélemény:
A XXI. század emberének világából, de vélhetőleg már a történetmesélés adományával felruházott
ősember világából is hiányoztak az eredeti történetek. Aha, ezt a mamutos történetet ismerem,
vagy hű ezt a kétmamutost nem hallottam, de ez olyan, mint az egymamutos csak kétszer. Vagy jé
ebben a mamut meghal a végén, pont, mint a múltkori kardfogú tigrisesbe. Szóval eredeti
történet nincs. Hogy mi van akkor? Van eredetinek tűnő mix a régi történetből, vagy lehet remek
stílus vagy egy egyedinek tűnő világba helyezett már ismert történet.
A Robokalipszis is nélkülöz minden eredetiséget, a kérdés, csak, hogy miből mivé áll össze.
Kapunk egy kezdést egy robotkockával és a Szikra sűrű ismételgetésével. Lássuk be ez a páros nem
vetít nagy jövőt a történet elé, hisz ezt már láttuk a Transformersben ugyanígy, nem lett jó
vége.
Eztán kapunk egy mesélő katonát egy Földön játszódó idegen hadsereggel felvett háborúban, exoskeleton-ba öltözött katonákkal és egy emlékeket lejátszó idegen technológiával, valami
ilyesmi volt a Holnap határában, bár ott az idegenek tényleg idegenek, itt meg robotok, de nem
jelentős a különbség.
Eztán kapunk egy novellafűzért egy járvány keletkezéséről, elterjedéséről, háborúról személyes
történeteken keresztül néhol összefüggve, egy egységes összképet megpróbálva összehozni. Igen,
ez a World War Z, csak esetünkben zombik helyett robotokkal.
Mindezt persze robottörvénnyel, humanoid életrekert robotokkal, mint bármely Asimov könyvben.
És hát persze az egész történet arról szól, hogy egy mesterséges értelem tudatra ébred és a
robotokkal le akarja igázni a világot. De John Connor és az ellenállók. Ja, nem...
Szóval igen, remek helyekről (nem feltétlen a felsoroltakból, hisz azok sem eredetiek, ők is
vették és összerakták a maguk kis világát, történetét) szed össze dolgokat és gyűri egybe, de
lássuk, hogy is működik ez.
A könyvvel elősször akkor találoztam, amikor Spielberg még készülő könyvként megvette a jogokat
a Dreamworks-nek, úgy is volt, hogy ő csinál is belőle filmet, majd parkolópályára rakták a
projektet, de azért még nem kelltemetni.

Szóval igen, World War Z robotokkal, és a World War Z nekem bejött (nem a film), a sci-fi közel
áll hozzám, szóval várós volt ez a könyv is.
A stílusa viszont nagyon nem jött be kezdetben. Nem az, hogy filmszerű, mert az
dicsérő jelző lenne, de a könyv stílusa inkább forgatókönyvszerű, ami annyira nem dicsőrő jelző,
kivéve, ha nekem kell belőle forgatókönyvet írnom, vagy leforgatnom, mert akkor áldom, hogy
oldalakat vehetek át változtatás nélkül, mert a leírórészek is forgatókönyviek, max a
párbeszédek elég kell neveket biggyeszteni de azt se mindig, van, amikor meg van téve ez is.
Persze jogos, hisz végülis a könyv videóátírat, a robotok által rögzített epizódok filmszerű
jeleneteinek lejegyzése egy emberkatona által (bár ebből adódóan néhol kilóg a lóláb, hogy ezt, hogy és miként is vették fel, vagy fűzték egybe a robotok?), de nekem már így is inkább filmalapanyagnak tűnt.
Alan Turing 1951-ben, amikor még csak az első számítógépen gondolkodott is már előrevetítette, hogy bizony hamarosan túlszárnyalja az embert és átveszik tőlünk az irányítást. Eltelt azóta már 64 év és nem történt semmi, tehát ez a regény sem a jelenben, vagy a nagyon közeli jövőben játszódik, a történet alapkiindulása is már az, hogy vannak emberszerű robotjaink a mindennapi élet során és innen indulunk.
A legérdekesebb a könyvben (mint általában a hasonló történetekben) maga a mesterséges értelem, annak tudatra ébredése, indítékai, céljai. Élvezetes volt olvasni, de sajnos ezekből a részekből nagyon keveset kapunk. És ez a kevés jelző vég követi a történetet, míg filmként tényleg működhet a terjedelméből fakadóan, úgy könyvként az olvasónak sokszor hiányérzete lehet, óriási ugrások, beszűkült történetszálak veszik át a kezdeti sok-sok szálat. Bizony, mind terjedelembe elbírt volna kétszer ekkora mennyiséget (a folytatás esélye nyitva van), mind részletezettségében. Könyörgöm, Wilson robotikából diplomázott, hát ez abszolút nem látszik meg az íráson.
Persze, aki nem figyel rögtön azt gondolhatja, hogy aha, szóval nem tetszett és vacak. Nem, a könyv bár nem hozza egyik fent említett mű minőségét sem, de abszolút megállja a helyét az egyszeri szórakoztató háborús sci-fi vonalán. És, hát erősen ajánlott, hogy valaki megírja a World War Z-t ufókkal, lássuk be mostanában kevés világot érintő ufós történet látott napvilágot. Ha meg mesterséges értelemről kell könyvet kiadni, akkor meg javasolt elvenni a jogokat a Könyvmolyképzőtől és kiadni a Daemon második részét.
Addig meg olvassuk ezt, valószínű körülbelül ugyanazt kapjuk, amit a cím vagy a leírás alapján várnánk, ami már nem csalódás.

Daniel Suarez: Daemon

Nos egyértelműen mást kaptam, mint amit a fülszöveg ígér, egyáltalán nem Mátrix, sőt szerintem egyáltalán nem is sci-fi. A felvetett alaphelyzet bár szélsőségesen részletes, de abszolút realitásközeli manapság is. A stílus (abszolút filmes) viszont még emeli a jó alapszitut és szinte tökéletes tech-thrillert kapunk. Igen erősen ajánlott a félbevágott könyv másik felének kiadása, bár nyilván a lezárás már csökkentheti az élményt, hisz jó könyvelőt könnyebb írni, mint egy értelmes lezárást, van itt veszély sablonosságra és értelmetlen sci-fis vonulatra is, de remélhetőleg marad a megkezdett vonalon és stílusban és főképp reméljük, hogy olvashatjuk előbb-utóbb, bár a kiadó nem tervezi a kötet befejezésének kiadását, ami valljuk be igen önző és bunkó viselkedés, nem kell belekezdeni valamibe, amit nem tudunk befejezni, plusz simán elférne még pár sci-fi, thriller is a sok csöpögés mellett, hisz nagy kiadóról beszélünk.