Franck Thilliez: E-szindróma

Leírás:
Egy gyanútlan gyűjtő befűzi a vetítőjébe a frissen vásárolt filmet, és még mielőtt a hátborzongatóan rejtélyes képsorok végére érne, megvakul...
Ez az esemény végleg tönkreteszi a lille-i bűnügyi rendőrség hadnagyának, Lucie Henebelle-nek és ikerlányainak amúgy is viszontagságosan induló nyaralását.
Előkerül öt, szörnyűségesen megcsonkított, kettéfűrészelt fejű holttest...
A gyilkossági csoport ekkor visszahívja a skizofréniás rohamai miatt irodai munkára beosztott nyomozóját, Franck Sharko felügyelőt.
A két szál összefut, és a két alapvetően különböző, a nyomozói munkáról mégis nagyon hasonlóan gondolkodó rendőr útja keresztezi egymást... Sharko és Henebelle összefog.
A kairói nyomornegyedektől az ötvenes évek Kanadájának árvaházaiig ívelő nyomozás során feltáruló valóság ráébreszti őket arra, hogy a folyamatosan változó alakban megnyilvánuló Gonosz kivétel nélkül mindegyikünkben ott lakozik.
Azoknak, akik eddig nem hallottak az E-szindrómáról, sejtelmük sincs arról, hogy miféle rémületes dolgokra képesek...

Az eredetileg mérnöki végzettségű Franck Thilliez 1973-ban született. 2004-ben publikálta az első regényét, és azóta gyakorlatilag évente jelentkezik új kötettel. Ismert és sikeres szerző, a megújuló francia bűnügyi regényirodalom fiatal és termékeny képviselője, akinek a műveit a világ tizenöt országában olvassák. Forgatókönyvíróként is ismert, és két francia gyártású (A rögeszme, 2010 és Minden gyanú felett, 2012) film után az E-szindróma című regény megfilmesítésének jogát a Paramount Pictures szerezte meg. 

Vélemény:
Oké, kezdjük az előnyökkel, azon hamar túl tudunk lenni. A borító kifejezetten jó, figyelemfelkeltő.
Talán előnye még a jó fülszöveg, az megfogott, bár én az alapján kompletten egy ilyen kis paranormális nyomozóst képzeltem el, hát szó sincs róla.
És akkor nézzük a negatívumokat. Booooorzalmasan untam. De komolyan én még ilyen unalmas krimit nem éltem (legalábbis az elmúlt egy évben biztos nem). Persze van itt minden, amit ígérnek, meg megy A-ból B-be meg összekadnak szálak és a végén vége, de abszolút érdektelen. Az utolsó oldalon meg már a szenvedés miatt hangosan felröhögtem, mert komolyan a klisé kliséjének kliséjeként zárja le az egészet, vagyis hagyja nyitva a folytatásnak, de hát tőlem (SPOILER) ott pusztuljanak meg.:)
Persze ez csak az én véleményem lehet, de abszolút rossz szerintem az írói stílus, nem nagyon eröltette meg magát a nyomozás leírásával sem, sablon sablon hátán és (SPOILER) meg se vakul csak egy hétig a csávó a leírásból, szóval nulla paranormális dolog és hiába vagyok filmbuzi, valahogy az ide kapcsolódó dolgok sem hoztak lázba.
Ha francia krimit akar valaki olvasni, annak még mindig Grangé-t ajánlom.

Rekop György: Trollfoci

Leírás:
Bár a Trollfoci-adminok ezúttal sem fedik fel arcukat, azért a könyvből fény derül egy sor más rejtélyre. Például, hogy miként vált egy poénnak induló Facebook-oldal napjaink magyar labdarúgásának legnagyobb hatású - és létszámú - szurkolói közösségévé. Vagy hogy mit gondolnak az elmúlt harminc évről azok, akik miatt nem járnak meccsre a családok. Aki eddig nem követte a Trollfoci munkásságát, az választ kaphat olyan kínzó kérdésre, mint hogy mit csinálnak az ismerősei, amikor tipszmikszűnek, devecseringelnek netán liptákingolnak. Az olvasók által gyűjtött Mennyei történetek a megyei bajnokságok hamis igazolásokkal, felesekkel és futballra alkalmatlan pályákkal teli világának állítanak méltó emléket. Van itt minden: kommentátori bakik, óda az MB1-hez, megmondóemberek - még maguk az érintettek, azaz a játékosok is megszólalnak. Sőt: megtudjuk, melyik admin rúgta le egyszer Torghelle Sándort. Páros lábbal - ahogy egy vérbeli trollhoz illik, a BDSRSTNT! *Ajánlás ,,Nem érdekel" - Bajner Bálint ,,Asszem, mindenféleképpen ajánlom" - Lipcsei Péter ,,Utoljára a Biblia megjelenését vártam ennyire!" - Dombi Tibor ,,Takarodjál megvenni, vagy levágom a fejed!" - Urbán Flórián ,,Remélem, hamarosan megjelenik románul is" - Guzmics Richárd ,,Nem megyek haza elolvasni!" - Huszti Szabolcs ,,Senki sem kérte, hogy megírjátok!" - Pintér Attila ,,Az öngólomat leszámítva jó könyv..." - Devecseri Szilárd ,,Vi vill báj disz búúk. Dö búúk is better then frí penaltíz!" - José Gomes ,,Tökéletes olvasmány egy fázós estén!" - Ricardo Moniz ,,Kétmillió okot mondok, hogy elolvasd..." - Csányi Sándor *Egy tökéletes trollvilágban így ajánlanának ők.

Vélemény:

Nézzük sorjába, sok mindenről kell itt beszélni.
1. tavalyig nem láttam egy db focimeccset sem, sem tévében sem személyesen, várhatólag nem is fogok életem további szakában sem.
2. annyit se tudok a fociról, mint egy átlaglány, értsd szabályok és  a könyvben szereplő személyek (edzők, játékosok) nekem annyit mondanak, mint bármely pletykaújság celebjeinek nevei, talán 20-30%-uknak hallottam már a nevét, de nem tudom kik ők, a többiről még hallani sem hallottam.
3. ettől még a Trollfocit lájkolom a facebook-on már pár hónapja, bár sok bejegyzést nem tesz ki a falamra a fészbuk, de ez az ő hibája
4. ettől még Rekop Gyurit ismerem és bírom, meghát az én Borat dvd-m virit a polcán pár év és egy vatera biznisz óta
5. De a könyvben és a fészbukon is azt mondták, hogy ezt a könyvet nyugodtan ajánlják olyanoknak is, akik nem ismerik a focit vagy akár nem is szeretik, szóval nem fogadom el, hogy nem nekem való könyv lenne:)

És akkor most nézzük a könyvet. Előnyei: szép kivitelezés és igen jó szerkesztés jellemzi.
Az adminok az alapítón kívül mégse unszimpatikusak, bár én jó szót focidrukkerre nem fogok mondani soha, merthát általam meg nem érthető faj (miért kell nekem órákat állnom az utcán, mert nem mehetek tovább, mert lezárnak utakat, metrókat, mert fociszurkolók előfordulása várható?), de ezt ők is hangsúlyozzák, hogy vagy érted, vagy nem, racionálisan nem magyarázható a szurkolói életforma (lásd vallások).
Sajnos a megyei mennyei történetek (a könyv egyharmada), ami szerkezete alapján mennyiségi rövid humoros történet akar lenni nálam nem ért el még egy megmosolyogtatást sem egy esetben sem, sajnos kompletten nem értettem (lehet bennem van a hiba és a focit nem ismerésében), de tényleg olyan, mint a magazinok végén a viccoldal, hogy látom, hogy rövid és fölé van írva a vicc, tehát elvileg viccek, de végolvasom és mindegy lenne végülis, hogy a tördelésben az eleje meg vége hova került, mert nem látom a csattanót (a humornak meg kell ugrania egy szintet nálam sajnos, túl fejlett a humorérzékem).

Kapunk még történelmi áttekintést, ezt örömmel vettem, mert legalább valamit tanultam ebben a témában is, mindenképpen megtízszereztem a magyar fociról a tudásomat pár óra alatt.
Volt még pár rövidebb-hosszabb történet aminél a foci csak háttér, ezeket értettem:)
Ami nekem kissé visszatetsző, vagy fucsa volt, mert eddig nem találkoztam ilyesmivel (teljesen focifüggetlen a téma), de persze abszolút érthető egyrészről az ez az Admin, Facebook, Like meg hasonlók hypolása. Hogy konkrétan valaki arra legyen büszke az életében, hogy mire kapott like-ot, vagy hány bejegyzést rakott ki a facebookra és, hogy akkor már elért valamit. Értem én, hogy ez egy facebook oldal könyve, és mondom, így érthető is, de azért furcsa na.
Összeségében számomra egy érdektelen témában írt, de abszolút jobb könyv, mint, amire számítottam.