Wilbur Smith: A sivatag istene

Annyira ritkán jelenik meg Taita történet, hogy én nem emlékszem konkrét dolgokra az előző kötetekből, így nem tudom eláhúzni ,hogy tényleg önmagának ellentmondó-e, de arra emlékszem, hogy a múltkor már átment nagyon számítógépes játékos fantasy-ba, amit most visszafogott és ez abszolút előny. Hogy Taita lenne a legbeképzeltebb könyves karakter arra sem emlékeztem, mintha anno kedveltem volna.
Ami van az történés, tehát jó pont, naturalizmus, ami megszokott Smith-nél, a szokásos szexromantika, valamiért most erőszak nélkül (de cserébe legalább kapunk olyat, hogy valakinek felvágják a hasát, összevarják a belét majd többen belepisilnek és ennek ellenére harmadnap már énekel, járkál meg amit szeretnél:).
Tele anakronizmussal és nem csak hibás mértékegységekkel, de 10 oldalon belül le van írva, hogy valami 100 km-re van még, aztán meg már csak 60 mérföldre egy másik hely. egyik sem helyes, de el kéne dönteni.
Valami miatt a harmadánál szerintem tördelőt is váltottak, mert a párbeszédek már nem kapták meg a kötőjelet, enyhén zavaró volt.
Szóval semmi extra.