Randall Munroe: Mi lenne, ha?

Leírás: "Néha az is felemelő érzést jelent, ha nem döntjük romba a világot"

Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból? Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!

Vélemény:

Dinamikusan változó véleményem van a könyvről. A borító teljesen jó, sőt (ellenben piciben nem ér semmit, nem látszik a Rexike)  ahogy a leírás is megfelelően felkeltette a figyelmemet.
Aztán elkezdtem olvasni és bevallom kicsit untatott, ilyen kérdéseket nem tennék fel és a válasz sem érdekel. Ez tartott azonban csak az első pár fejezetig, aztán abszolút belelendültem és a stílus megfogott, így végüllis a válaszok megválaszolásának módja is. Persze azért ne kezeljük úgy, hogy ezek tényleges válaszok, nem ellenőriztem mindet, de azért van pár helyen elírás (perc-másodperc ilyesmik) amit még a laikusok is észrevesznek, bár ez lehet fordítási hiba is.
De egyébként szórakoztató, néhol tudattágító és vannak benne apró adatokosságok, amiket én szoktam szeretni a könyvekbe, ha nem is jegyzem meg az összeset max passzív memóriába.
Szóval a könyv abszolút ajánlott, aki szereti a szórakoztató tudományos könyveket.

H. Jackson Brown: Kis útmutató az élethez

OMG, ennyire rövid idő alatt ennyi idegesítő mondatot még nem olvastam idén.
H. Jackson Brown-t csak azért nem nevezhetjük a legbutább írónak, mert egyrészt rettentő jól él az ilyen útmutató/tanácsadó könyvekből, másrészt meg nem ismerjük az összes írót.
De!
1. alapból semmi értelme szerintem az ilyen könyveknek, nekem egy mondatban nem tudsz olyan tanácsot adni, amit megfogadnék. Ahhoz okosabbnak kéne lenned nálam (ez nem kizárt úgyan), vagy legalábbis én valamilyen szinten ezt kéne gondolnom rólad, vagy legalábbis, hogy érdekes a szemléleted, esetleg az adott kérdéskörre nincs nekem már egyértelmű gondolatom, amit erős indoklás nélkül biztos nem vetnék el.
2. de persze lehetnének humoros gondolatok, hát ebben nincsen humor
3. nyilván én is tanácsolnám, hogy vegyél sportkocsit, fizetésedből rakjál el 300 ezret inségessebb időkre és úgy egyébként fogadj el minden munkát, ha jónak tűnik, mindegy mennyi a fizetés, ellenben ne vegyél fel hitelt, viszont feltétlen menjetek nyaralni ha megengedheted magadnak, ha nem. Hát hogyne. Nem csak az élettel, a magyar élettel, de még önmagában is ellentmondásos.
4. úgy egyébként tucatnyi ellentmondás van benne.
5. és ez a legfontosabb. Ha a fentieket nem is vesszük figyelembe, akkor is úgy kb. 10 tanácson kívül mind HÜLYESÉG, BUTASÁG, konkrétan megvetem, aki asszerint élné az életét, vagy úgy gondolná, hogy az a helyes.
Ha feltétlen találunk üres emberkéket gondolatok nélkül, akiknek szüksége lehet ilyen könyvekre, akkor az ő és embertársai miatt inkább javasolnám, hogy mind az 500 tanács ellentettjét tegye meg, még akkor is jobban jár, mintha ebből bármit átvesz!

Wilbur Smith: A sivatag istene

Annyira ritkán jelenik meg Taita történet, hogy én nem emlékszem konkrét dolgokra az előző kötetekből, így nem tudom eláhúzni ,hogy tényleg önmagának ellentmondó-e, de arra emlékszem, hogy a múltkor már átment nagyon számítógépes játékos fantasy-ba, amit most visszafogott és ez abszolút előny. Hogy Taita lenne a legbeképzeltebb könyves karakter arra sem emlékeztem, mintha anno kedveltem volna.
Ami van az történés, tehát jó pont, naturalizmus, ami megszokott Smith-nél, a szokásos szexromantika, valamiért most erőszak nélkül (de cserébe legalább kapunk olyat, hogy valakinek felvágják a hasát, összevarják a belét majd többen belepisilnek és ennek ellenére harmadnap már énekel, járkál meg amit szeretnél:).
Tele anakronizmussal és nem csak hibás mértékegységekkel, de 10 oldalon belül le van írva, hogy valami 100 km-re van még, aztán meg már csak 60 mérföldre egy másik hely. egyik sem helyes, de el kéne dönteni.
Valami miatt a harmadánál szerintem tördelőt is váltottak, mert a párbeszédek már nem kapták meg a kötőjelet, enyhén zavaró volt.
Szóval semmi extra.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Nem rossz, de azért nem ezt vártam.
Amit vártam az valami morcos vénember beszólogat mindenkinek némi világlátással és rengeteg humorral.
Amit nem kaptam az pl. humor, bizony nem volt túl sok vicces beszólás a sztori meg egyébként sem vicces, inkább tragikus, néhol romantikus, és tényleg csak helyenként komikus.
Morcos vénembert sem kaptam, mert egyrészt annyira nem öreg, másrészt sajnos nem elég morcos, túlságosan segítőkész és nagyszívű, ami egyébként jó, csak nem ezt várja az ember.
Ove-t bírtam egyébként, ha konkrétumokkal nem is értek egyet vele, de egészében igen, nálam negatív szereplő a terhes csaj volt. Kifejezetten utálom, ha az embert nem hagyják meghalni, hanem mindenbe beleütik az orrukat és aztán somolyognak.
De azért még mindig olvasnék egy rendes morcos beszólógatós öregúras könyvet humorral átszőve, ez nem az volt, ez túlságosan szelíd és élettel teli volt.:)