2014 - egy nem túl sikeres olvasás éve

Úgy emlékszem tavaly ilyenkor 2014-et kineveztem az olvasás évének, mert megtehetem, meg mert láthatólag semmi más dolgom nem lett volna az évben. Ez utóbbi sikerült is, valóban egy újabb gyenge éven vagyunk túl, ellenben az olvasás, nem, hogy rekordokat döntögetett volna, hanem kifejezetten többéves negatív csúcsot ért el.

Node, nézzük a statisztikát. Idén 77 könyvet olvastam el, alig valamivel kevesebbet, mint tavaly. Összesen 23.138 oldalt olvastam, ami kb. egy könyvnyi hosszal kevesebb, mint tavaly, de ennél kevesebb 2007 óta nem fordult elő! Ez egyébként napi 63 oldal.

Az átlagos hossz 297 oldal, ami valamivel több, mint tavaly, tehát kevesebb képregény került bele nyilván.

A magyar szerzők 14%-kal képviseltették magukat, ami kb. átlagos, tavaly 20 volt, de 13-25 között szokott mozogni.

A női szerzők viszont feljöttek 13%-ra, ami igen magas, figyelembe véve, hogy általában 3-4% között szokott mozogni.

Az idén megjelent könyvek az összes elolvasott könyv 45%-át teszik ki, ha az idei és tavalyi megjelenéseket vesszük, akkor ez a szám már 73%! Ezek kiemelkedően magas számok és láthatólag szinte semmi időm nincs régebbi könyveket olvasni, épp csak a friss megjelenéseket végzem ki, részben persze reci okokból.

Idén az újraolvasások száma: 0, szintén nem emlékszem ilyen évre, de jövőre tuti lesz legalább egy LLL:)

Elolvasott könyveimet a molyok 85%-ra értékelték, tehát elvileg jobb könyveket olvastam, mint tavaly. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy saját értékeléseim szerint átlagosan 68%-ra értékelte ezen könyveket, vagyis valójában jelentősen rosszabb könyveket olvastam, mint tavaly, csak jobban túlértékelteket.

A kedvenc műfaj, ha hinni lehet a módusz függvénynek az akció/kaland.

Hogy mit hoz a jövő év? Fogalmam sincs, megjósólni nem lehet, hogy jó és elég könyvet sikerül-e elolvasni, de nyilván semmi köze ahhoz, hogy egyébként mennyi teendőm van, vagy mennyire jó vagy rossz egyéb szempontból az év. Mindenesetre reménykedünk sok új jó megjelenésbe, pár felfedezett régi kincsre (hisz már évek óta nem raktam a kedvenc könyvek listára új könyvet), hogy a blogot és facebook oldalát még többen látogatják és a kiadók reciadó kedves is legalább visszatér a kezdetekhez.

Mindenkinek kívánok olvasásban gazdag új évet!

Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül

Leírás:

„Ide figyelj, Terence! Lefogadom, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a mi kis kettősünk hatására jelentősen megemelkedett a világon a bab és a csirke fogyasztása. Valahányszor csak bemutatták valamelyik filmünket a tévében vagy a moziban, a mi étvágyunk átragadt a nézőinkre, akik aztán buzgón követtek minket a nagy zabálásban is. Szerintem egy szakács igazán elnevezhetne rólunk valamilyen ínyencséget (bár ki tudja, ez talán meg is történt már valahol a nagyvilágban).”

A Nyolcvan év alatt a Föld körül új kalandokra csábítja olvasóit földön, vízen, levegőben. Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer életrajza izgalmas utazás a világhírű színész fordulatokban gazdag életébe, rengeteg, eddig ismeretlen, humoros anekdotával fűszerezve a forgatások mindennapjairól, miközben a régi kollégák méltatása sem marad el. Kiderül, milyen a mozivászon legendás pofozógépe, ha férjként, apaként vagy nagypapaként kell helyt állnia.

A könyvéből megtudhatjuk, színészi karrierje mellett hogyan próbálta megvetni a lábát az üzlet világában is. Sikereiről és kudarcairól is beszámol, hiszen Carlo Pedersoli, a nagy kalandor minden bukás után újra talpra állt, hogy megújult lelkesedéssel vesse bele magát a következő vállalkozásba. Akármibe is vágta a fejszéjét, mindig javíthatatlan optimista maradt.

Bud Spencer azt is tudja, hogy Terence Hillnél nincs számára jobb filmes partner. A könyvben ezért nyílt levélben megszólítja „jobbik felét” is, akivel rendszeresen találkozik egy-egy spagettivacsora erejéig. Természetesen rajongóiról sem feledkezik meg: a kötet végén harminchárom kérdésükre válaszol.

Lorenzo De Luca (1966) esszéista és forgatókönyvíró, Bud Spencer első életrajzi kötetének társszerzője, aki az Extralarge (1991), az Őrangyalok (1997) és a Nincs kettő séf nélkül (2010) című televíziós sorozatokban is együtt dolgozott a színésszel.

Vélemény

Kicsit furcsának találtam, hogy alig egy év alatt kijön két Bud Spencer életrajz ugyanattól a kiadótól, de aztán kiderült, hogy ez egyfajta folytatás, ami azért is érdekes, mert az előző is kezdetektől napjainkig átfogta emberünk életét. De, mint kiderült ez olyasfajta folytatás, hogy ami kimaradt mert nem volt elég érdekes vagy nem jutott eszébe, azt berakhatta ebbe, ami egyébként tök jó, merthát biztos nekem is akkor jutna eszembe sok sztori, amikor már leadtam a kéziratot. Meg mint írja, kiderült, hogy jó móka könyvet írni, meg gondolom a családi kasszának sem jön rosszul, merthát hiába írja többször, hogy ő még filmezne, azért szerintem már nem nagyon menne ennyi idősen.
Szóval ez már nem kezdetektől a végig, inkább csak ide-oda ugrálva egy-egy aligtematikára felfűzött történet és véleményfüzér. Hol abszolút érdekes, hol abszolút érdektelen, hol (végén:) gyerekesen értelmetlen és oda nem illő.
Igazából azért érdekelne, hogy mennyi belőle tényleg Bud írása, mennyi a közreműködő társa, hogy tényleg ennyire filozófikus néha, vagy ennyire eszébe jut mindenről egy-egy odavágó idézet másoktól, ill. ennyire kisgyerek egész máskor, vagy csak leült, mesélt, a szerkesztő meg jól összehúzta, kiegészítette, ötleteket adott a témákhoz néhol, irodalmiasította az egészet, tippre inkább utóbbi, de azért látszik, hogy jól szórakozott közben az öreg és többékevésbé mi is jól szórakozhatunk, ha érdekel egy filmes életút.
 

Charlie Higson: Vérláz

Ha valaminek nem látom az értelmét az a különböző Ifjú könyvek, Ifjú Bond, Indiana Jones, Sherlock, Darth Vader, stb.
Egyrészt kit érdekel, hogy egy jó karakter mit csinált régen, másrészt nyilván nem azt csinálta régen, harmadrészt meg semmi feszültség sincs, mert úgyse lesz semmi baja, mert 20 év múlva tudjuk, hogy teljesen épp (kivéve Vader:). Nade ez a könyv pont ott játszódik, ahol „nyaraltam”, pont van benne magyar szereplő, szóval ez a kettő már elég volt, hogy elolvassam, de ettől még nem lehet jónak mondani, bár azért talán túl is van valamivel a gagyi ifjúsági szinten, de azért néha érezni.

10 könyv, 10 mondat 8.

Szakurazaka Hirosi: A holnap határa : A film és a könyv is remek és jól ki is egészítik egymást a kis különbségekkel és a más befejezésekkel. Érdekes alaptörténet, feszült, fölösleges töltelékektől mentes leírás, pont megfelelő terjedelem.
John Sandford: Soha ne ölj… : Hát egy biztos ez a könyv mostanában már nem jelenhetett volna meg, jópár erkölcsi megkérdőjelezhetőség szerepel benne főhős szinten, meghát technikailag sem élne meg (vagyis egy telefonnal elkaptam volna a gyilkost, ha most rosszalkodna). De azért nem rossz, néhol tetszett a stílus.
Lincoln Child: Jégbe zárt félelem : Történet, stílus teljesen okés, még az se baj, hogy nincs meglepetés pont azt hozza, amit vársz. Viszont csak a minimumot teljesíti, felvezető, probléma, probléma megoldva, végefőcím. Kétszerennyi terjedelembe, fordulatokkal, több kalanddal, stb-stb. élvezetesebb lett volna.
Steve Berry: Királyi fortély : Lehet, hogy csak a kiújuló anglomániám miatt, de nekem az elmúlt 5 Berry-ből mindenképpen a legjobb volt. Érdekes volt a „rejtély” is, biztos más szemmel nézem mostantól a Böskét.
J. R. R. Tolkien: Kürtő úr : Lehet, hogy csak én nem értem a műfordítás lényegét, de így, hogy mellé volt téve az eredeti szöveg is és konkrétan nem lefordította, hanem rengeteg új szót, jelzőt, sőt akár új mondatot rakott bele a fordító, a karakterek neveit meg hiába értelmes szavak egyetlen szóviccért teljesen megváltoztatta. Szóval én ezt nem tudom támogatni, bár gondolom ez van minden könyvnél.
Maga a történet sem túl megkapó, de a nyúlzsiráfot bírtam:)
Robert Kirkman – Charlie Adlard: Ostromállapot : Nagyon dinamikus, minőségi rajzok, egyébként a szokásos minőség, csak hát na, heti egy kötet kéne ebből.
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja : Kb. minden hiányzik belőle, amiért szeretni lehet Martint, egyetlen szerepe, hogy amíg nem mehetünk vissza rendesen ebbe a világba, addig kitölti az időt ez a három rövid novella, de jót nem tudnék róla mondani:)
James Patterson: Alex Cross – Halálos keresztutak : Nem olyan rossz ez és igazából bár előre leszóltam, de a film is fogyasztható és a kettőnek kb 20% köze van egymáshoz, szóval akár mindkettő, bár ajánlani azért nem ajánlanám:)
Vavyan Fable: Mennyből a csontváz : Fable néhol szórakoztató összevisszaságainak követéséhez sajnos én néha kevés vagyok (túl sok szereplő, túl sok egyedi szóösszetétel), szóval lehet ez volt az utolsó, de hát nem is vagyok célközönség csak kellett az évi egy karácsonyi könyvhöz:)
Hajdú Balázs – Rima Péter – Kőrösi Norbert: Megúsztuk szárazon : A könyv két unszimpatikus, nem túl intelligens, de nyilván szorgalmas fiú hajósmunkájáról és egyéb életmozzanatáról szól. Semmivel sem fogunk többet tudni a hajós melóról, mint eddig, semmi érdekeset nem tudunk meg bárhonnan a világ körül és nélkülöz minden humort is. Olvasása nem ajánlott.:)