Stílusában abszolút próbálja hozni az 50-100 évvel ezelőtti krimik
hangulatát, fordulatait, bár azok jobban szerkesztettek voltak és hát
akkor még eredetiek. Lassan indul be, de utána olvastatja magát, bár nem
mondhatjuk, hogy kapkodjuk a fejünket vagy elszalad mellettünk a
történet még ekkor sem. A végkifejlet és a gyilkos személye is
klasszikus formula és bár próbáltam másra is gondolni, de hát az első
gondolat lett a nyerő, szóval meglepetést nem tartogatott. Alapvetően
szerettem olvasni, de nem látom ebben a nyomozóban a karakteres
jegyeket, amik bármiből kiemelnék a tucatkrimik sokaságából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése