Leírás:
"Egyszerre félelmetes és fergeteges." - (The Times)
"Késő éjszaka kezdtem olvasni ezt a könyvet. Fáradt voltam, kedvetlen és
beteg... aztán azon kaptam magam, hogy idióta módjára harsányan
röhögök, és oldalról oldalra lapozok." - (Will Self, The Guardian)
Mi van, ha a társadalom alapvetően nem racionális, hanem az őrület
vezérli? Ez a gondolat végtelenül érdekes utazásra indítja Jon Ronsont.
Út közben találkozik pszichopatákkal, akiknek életét megérintette az
őrület, és olyanokkal is, akiknek az a munkája, hogy diagnosztizálja
őket; köztük azzal a pszichiáterrel, aki a pszichopatadiagnosztizáló
tesztet kidolgozta; tőle tanulja Jon, honnan lehet felismerni a
pszichopatát. Ez az a tudás, ami úgy tűnik, felfedi, hogy minden
rendszerben van valami őrült...
Jon híres humorával, bájával és nyomozói indíttatásával ez a könyv
egyszerre szórakoztató és őszinte. Komoly kérdéseket vet fel arról, mi a
normalitás definíciója egy olyan világban, ahol egyre inkább a
legbolondabb szélsőségről ítéltetünk meg.
"Mellékhatása harsány, fetrengő röhögés - szent ég, ez nagyon
mulatságos! Ronson új könyve provokatív és érdekes. Garantálom, hogy
végig örömmel fogja olvasni." - (Observer)
Jon Ronson Brit gonzo újságíró, dokumentumfilmes, rádiós műsorvezető és több könyv szerzője, Walesben született és Londonban él.
Vélemény:
Általában úgy szoktam mentenei a rosszabb könyveket, hogy legalább a borítója szép. Namost egyrészt ezt nem kell menteni, mert nem rossz könyv, másrészt viszont a borítója írtó randa.
Sajnos egyre ritkábban olvasok nem regény típusú könyveket, így üdítő szinfolt volt olvasni ezt a dokumentumkötetet a pszichopatákról (főleg, hogy mellette egy szociopatáról olvastam regényt). Abszolút érdekes, néhol humoros, remek stílusban megírt könyvről van szó, igazából sehol sem tudok belekötni, pont azt hozta, amit elvártam tőle (a valóságtartalmáról nem mondok véleményt, mert közbe már olvastam több cikket is, ami meg pont ellentmond, szóval nem tudok igazságot mondani monjuk a poláris betegséggel kapcsolatban).. És sajnos nem vagyok pszichopata, pedig az akkor is menő és hát 1% az, ami elég sok, főleg, hogy Magyarországon nincs is olyan intézmény, ahol elzárnák őket, tehát közel százezer pszichopata van közöttünk, csak a KSH-ban 10 ember és még ez sem én lehetek:( :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése