Juan „Johnnie” Rico a középiskola elvégzése után jelentkezik Szövetségi Szolgálatra, amely nélkül egy embert sem tekintenek teljes jogú polgárnak a Terrai Federációban. Katonának áll, és jobb választása nem lévén, a gyalogsági kiképzést választja, de a szükséges rosszt hamarosan valami sokkal rosszabb váltja fel: kitör a háború!
A rovarszerű arachnidák és az emberek között régóta tartanak már a határvillongások, ám az idegenek most egyszer s mindenkorra el akarják dönteni a vitás kérdéseket, méghozzá fegyverrel. Amikor Buenos Aires városa a földdel válik egyenlővé, Johnnie hirtelen a frontvonalban találja magát, a Mobil Erők páncélos gyalogságában. És ha az embertelen kiképzést túl is élte, erről az élményéről már aligha lesz esélye nyugdíjas korában az unokáknak mesélni…
Robert A. Heinlein, az első SF nagymester, aki Asimovval és Clarke-kal együtt a tudományos-fantasztikus irodalom aranykorának nagy triumvirátusát alkotta, számos díjat elnyert életében, sőt néhányat halála után is. Új szavakat alkotott, amelyek azóta részeivé váltak az angol nyelvnek, családjának futurisztikus, automatizált házat tervezett az 50-es években, munkássága számos tudóst, politikust és művészt inspirált. A Starship Troopers a mai napig ajánlott olvasmány az Amerikai Egyesült Államok hadseregénél, és a kortárs SF-re gyakorolt hatása is jelentős: többek közt Joe Haldeman Örök háború és Orson Scott Card Végjáték című regénye sem létezhetne nélküle.
Vélemény:
Heinlein-nel már egyszer találkoztam a Hold börtöne kapcsán és vitathatatlanul ez a könyv is azt a vonalat erősíti. A kérdés csak, hogy mi is ez a vonal.
Meg kell mondjam semmiképp sem azt kaptam, amit vártam, ha nem a Hold börtöne, hanem a film alapján közelítem meg a dolgot. Bizony ez a könyv nem arról szól, hogy katonák harcolnak óriásbogarakkal. Úgy 60%-áig nem is harcolnak és nincs is bogár, utána sincs harc és nincs bogár, de azért említik pár mondattal, hogy valahol vannak bogarak és harc, de ennyi meg a végén egy 10 perces harc. Ez alapján nem lehet sci-finek mondani, nem lehet akciónak mondani, hisz tulajdonképpen nincs története, nincsenek akciók, egy kadét kiképzéséről szól a kezdetektől sok lépcsőben hadnagyszintig, miközben megtudunk dolgokat eme hadsereg és társadalom felépítéséről, működéséről. Még azt se mondanám, hogy bármi hátsó gondolattal, szatiraként, társadalomkritikaként lenne megírva, igazából nem éreztem benne ilyet. Igen, ez alapján dögunalomnak kéne lennie. És nem az mégse. A Hold börtöne is egy 400 oldalas leírás aprócseprő részletekről, ahogy ez is, de mindehez van Heinlein-nek egy stílusa, ami miatt nemcsakhogy nem untam, de teljes mértékben lekötött, olvastatta magát, pedig esküszöm nem tudok megemlíteni a stíluson kívül bármit, ami tetszhetne bárkinek, merthogy nincs benne sokminden, de hát valószínű nem is ez miatt szeressük:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése