2014. január 7., kedd

Steve Berry: A Jefferson-kód

Fülszöveg:

Az Egyesült Államok négy elnökét is meggyilkolták – 1865-ben, 1881-ben, 1901-ben és 1963-ban. A merényleteknek látszólag semmi közük egymáshoz.
De mi van, ha mindegyik elnököt ugyanazért ölték meg: az alkotmányban szereplő különös záradék miatt?
Erre a kérdésre keresi a választ Cotton Malone, az amerikai Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálatának volt ügynöke. Amikor merényletet kísérelnek meg Danny Daniels amerikai elnök ellen, Malone az élete kockáztatásával akadályozza meg. Ekkor azonban még nagyobb veszélybe kerül. A Közösséggel, az amerikai függetlenségi háború idején alapított titkos kalózszervezettel kell felvennie a harcot. Eddigi legveszélyesebb küldetésük során Malone és Cassiopeia Vitt szárazföldön és tengeren száguldva próbál megfejteni egy Thomas Jeffersontól származó kódot, kibogozni egy Andrew Jackson által fölállított titkot, és előásni egy több évszázados dokumentumot, amelyet az Alapító Atyák maguk írtak, s amely – az alkotmányban lévő záradék miatt – fékezhetetlenné teszi a Közösséget.

Steve Berry a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, Az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban árusítják.

Vélemény:

Steve Berry fő erénye a műfajon belül, hogy mindig azt kapjuk, amit elvártunk tőle. Mekis burger, nem kell rá sok időt várni (bár most, mintha kicsit többet kellett volna, de már be van jelentve a következő magyar kiadása, szóval remélhetőleg jön 1-2 hónapon belül), hogy kijöjjön a következő izletes kézműves burger (mondjuk Brown a műfajon belül, vagy ha thriller, hát Frei), hanem jön rendszeresen és hozza ugyanazt a minőséget. Van jobb nála, van rosszabb nála, de legalább ismerős az íz és néha kifejezetten jól esik. Persze ez sok íróra igaz, főleg a sablon hazai nagymesterére Lőrincz Laci bácsira, aki néhány éves tévelygése után talán most visszatalált az eredeti sablonhoz, de azt majd egy másik bejegyzésben.
Miután kicsit kezdett kifogyni az ötletekből, mert hát elveszett, rejtélyes tárgy azért nincs végtelen ezen az egyre kisebb Földön, István bácsi elővette a jegyzetfüzetét, amiben a rendszeres múzeumba járás során jegyzetelte az idegenvezetők által tálalt érdekességeket és megnézte, mire lehetne felépíteni egy kis lövöldözést. Választása most az amerikai kiváltságlevelekre esett és az
érdekességre, hogy ezek még mindig érvényben lehetnének, így az USA-ban vannak/lehetnek olyanok, akik törvényesen kalózkodnak. Ennyi az alapérdekesség, emmögé jön a továbbra is leghülyébb nevű szuperhősünk Cotton Malone és a kiegészítő állandószereplők és aztán indulhat az akció a jó receptet követve mindig egy-egy lökettel továbbgörgetve a cselekményt, plusz felhúzva pár elméletet az aktuálérdekességre.
A borító most is gyönyörű, a sztori most is pörög, nincs egy perc megállása és hiába egy vastag könyvről beszélünk a sztori játékideje igen rövid, ahogy az olvasásához szükséges idő sem jelentős.
Néhány elemben gyengébb, mint az átlag Berry (talán nem annyira köt le az egzotizmus nélküli USA helyszín, mégha az működhet is az Elveszett jelkép óta tudjuk), néhányban talán picit jobb (van, amelyik könyvet helyenként untam, itt talán ez nem fordult elő), így egy erős átlagost tudnék adni rá, aki olvasott Berry-t, az ezt is el fogja úgyis olvasni, aki meg eddig nem, annak erősen ajánlott az első kötettől olvasni, mert azért mindig van átívelő száll.

Nincsenek megjegyzések: