Fülszöveg:
Estéről estére találkozunk velük. Tévében, rádióban, élő fellépéseken mesélik el életük örömteli vagy kínos pillanatait, titkait, fordulatait. Kitárulkoznak, mi pedig csak nevetünk zavarba ejtő őszinteségük hallatán. És éppen ez a céljuk. Nevettetni, szórakoztatni. Humoristák ők, stand-up komikusok.
Koncz Csaba újságíró, riporter, a Dumaszínház exsajtósa ebben a könyvben sokkal többre vállalkozik, mint amit a humoristákkal készült tucatinterjúkban eddig olvashattunk. A bulvár-kényszervallatás helyett igazi beszélgetésre invitálta a humoristákat. Az eredmény néhol baráti csevej, szívszorító vallomás, könnyed nosztalgia, vagy fordulatos kalandozás egy-egy vicces ember fejében. Kirajzolódnak egyéni sorsok, sikerek és kudarcok, miközben megismerjük a műfaj sajátosságait, jelenét, múltját, a szenvedélyes humorkézművesség titkait.
És persze főleg az embert, a dumán túl.
Vélemény:
Ránézésre már jelent meg hasonló interjúkötet a Dumaszínházasokról még Kormos Anettnek köszönhetően. De aztán ha meglátjuk, hogy ez 3D-s és bizony vastag és belelapozva a tartalomjegyzékbe máris látjuk, hogy ez itt bizony egy
komplexebb munka.
Aztán elkezdjük olvasni és rájövünk, hogy érdekesebb is. Merthogy itt nem a stand up-ról van szó, vagy csak kicsit, itt a stand up-osokról van szó és azok életéről, nem közvetlenül a színfalak mögül, inkább otthonról, a másik munkahelyről, utcai vagy focis élményekről. Ki, mit csinál, amikor nem a színpadon van.
Bár konkrétan nem derül ki, hogy az interjúk sorrendjét mi határozza meg (nem az ábécé) és bár kevésbé ismert humoristákkal kezd (felrúgva a popalbum szerkesztés alapszabályát, hogy az elejére mindig slágert rakunk), nem a fővonalbeliekkel, már az is teljesen leköt, Zsók Levente abszolút szimpatikus, Tóth Edunak van könyve, na majd ki kell keresni a könyvtárból és még az engem nem túlzottan érdeklő humoristákról is jó olvasni, kicsit megismerni őket, kicsit kiegészíteni a képet, amit a műsorokból látunk, néha megerősítve azt, néha teljesen újat mutatva, esetleg újrarajzolva ezt a képet.
Nem a teljes palettával foglalkozik, de mindenkivel, akit a nagyközönség ismer és végolvasva sincs hiányérzetünk, van itt mindenki Makástól Kőhalmiig (oké, nincs benne Bödöcs, de róla egy külön könyvet is elolvasnék).
A vége felé már azt hittem, hogy elunom, mert azért ahogy minden ember más és más, úgy minden ember egyforma is, főleg ha szakmázik, szóval sok az ismétlés, ezt valamennyire ellenpontozza, hogy a vége felé vannak rövidebb fejezetek is (vagy én olvastam ott gyorsabban:).
Elhisszük, hogy ez egy őszinte interjúkötet, sok infóval az emberről és nem a humoristáról.
Ha csak egy dumaszínházas könyvet tudsz megvenni, akkor az legyen ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése