Márton kíváncsi kiskutyája, Micike már megint megszökött! Pont, mint legutóbb, de most nem az autószerelő műhelybe, hanem egy tűzoltóállomásra szaladt be. Márton utána óvakodik, és megismerkedik Géczi Béla alezredessel, aki a kutyus nyomát követve végigvezeti a kisfiút az egész laktanyán. Furcsa járművek, izgalmas eszközök, hátborzongató történetek – mindez a humoros kedvű tűzoltó-alezredes előadásában. De vajon hova lett Micike, miért nem került még elő? Márton a próbariasztás élményéről ugyan lemond, de egyszer csak megszólal a vészcsengő: a közeli építkezésre hívják a tűzoltókat, és Mártonnak nincs más választása, mint velük tartani. Hogy miért? A könyvből kiderül!
Vélemény:
Ha tág értelemben vesszük a könyveket, akkor a mesekönyveket nem lehet jól értékelni, mert 32 oldalas könyv már nem lehet értékes, 5 perces történet nem könyv, hanem csak egy epizód. Így hát maradjunk a mesekönyveken belüli értékelésnél, hisz abból 3 évente kettőt olvasok, tehát értek hozzá:)
Nade a lényeg, hogy Winkler ismét megcsinálta, akinek az első rész tetszett, annak mindenképp fog a második is, sőt. Bár az első részből is voltak dolgok, amiket addig én magam sem tudtam, ebben még több van. Szakítva a mesék adta egyszerűsítésekkel, itt nincs tűzoltóautó, itt minden a nevén van nevezve, ahogy az a tűzoltószakkönyvben meg van írva.
Nyilván az egész könyv megírásában annyi munka van, hogy elment Winkli a kerületi tűzoltóságra és a tűzoltóhaverral körbevezetette magát és nyitott szemmel járt, este megírta és Baranyai András meg rajzolt hozzá pár héten keresztül, de hát ez lényegtelen is, ha a végeredmény abszolút megállja a helyét (meg, hát az egyéb mesekönyv írók lehet csak karosszékből ötletelnek). A rajzok is ugyanolyanok, mint az előzőben, de van egy különösen ötletes és jó duplaoldalas rajz, amiből legalább az is kiderül, hogy a mi kerületi tűzoltóságunknál játszódik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése