Robert Charles Wilson: Kronolitok

Fülszöveg:

A programozó Scott Warden nem éppen a munka hőse, ameddig azt várja, hogy a következő megbízással mgkeressék, családjával Thaiföldön nyaral és élvezi az életet. Aztán egy nap barátjával döbbenten látják, ahogy a szomszédos dzsungelben hatalmas kőoszlop nő ki a földből, letarolva maga körül a növényzetet. Ráadásul az oszlopon felirat hirdeti egy bizonyos Kuin diadalát ellenségei fölött. De még ez sem minden: a véset szerint a Kuin által megnyert csata csak 16 év múlva zajlik le!

 Ahogy világszerte egyre több, különös sugárzást kibocsátó emlékmű jelenik meg a jövőből, Scott egyre jobban belebonyolódik az eseményekbe, a kutatásba a kőoszlopok eredete után. A Föld társadalma pedig meghasad: egyesek Kuin eljövetelét várják, győztes harcos messiásnak látják, mások épp ellene munkálnak, a békét akarják elérni, mindenféle hadúr nélkül.

A Hugo-díjas szerző újabb regénye érdekfeszítő politikai-társadalmi parabola a tömegek befolyásolhatóságáról és a jövő megváltoztathatatlanságáról. Robert Charles Wilsonnak ezt a művét is jelölték a Hugóra, az év legjobb angolszász megjelenésének kiadott John W. Campbell-emlékdíjat pedig el is nyerte.

Vélemény:

Wilson Pörgés könyve az egyik legjobb sci-fi és legjobb könyv, amit valaha olvastam. Folytatásai sajnos nem közelítik meg az első rész színvonalát, nade nem is erről akartam beszélni.
A Kronolitok egy korábbi könyve, de szintén nem tartom erősnek.

Nézzük az előnyeit azonban: maga az alapötlet zseniális, a kifejtése is monumentális, tehát az alap megfelelő lenne. Némely szereplő is igen emlékezetes és szemléletes (most nem jut eszembe, hogy hívják azt a színésznőt, aki Choprát alakítaná, de egyértelműen itt van előttem). A fejtegetések tudományos része is részben érdekes.

De. Egyrészt ez a könyv is "időutazós" és hát nagyon nem vagyok megbékélve némely magyarázattal, logikai dolgokkal és habár, ahogy a könyvben is írják paradoxon nem létezik, csupán egy n-dimenziós probléma 3 dimenziós képe (használni fogom még ezt:), de ez a háromdimenziós kép nekem minden időutazós történetbe előfordul (kivéve, ahol csak picit érdekel, de hát nem lehet minden könyv a Vissza a jövőben:).

Ezenkívül a történet inkább családi dráma, mint kaland, akció vagy sci-fi és a történések is néhol csapongóak.

Összességében azt mondanám, hogy egy közepes könyv, az írónak mindig van tehetsége az érdekfeszítő és monumentális alaptörténetekhez, de a kifejtés nem mindig a legjobb.

Az meg különösen irigylésre méltó, hogy a Publishers Weekly-nek már azért jár a recipéldány, hogy annyit ír róla, hogy "Szuper! és kész:)